Terminativus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A terminativus egy nyelvtani eset, mely helyet határoz meg. A terminativusban álló főnév a mozgás célja (Terminus).

A sumér nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sumerológiában meghonosodott egy nyelvtani eset-fogalom, mely gyakran az irányt is megadja egy adott célhoz.

Példa:

ki-bi-še baninĝar
hely-létige-Terminativus ő azt oda tette
„ő azt a helyére tette“

A finnugor nyelvekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terminativus előfordul néhány finnugor nyelvben is.

A magyar nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar nyelvben a terminativus ragja az -ig; például házig.

Az -ig rag időbeli határt is kifejezhet; például keddig . Személyes névmásaink nem veszik fel azt a ragot.

Mutató névmásainknál kettős d szerepel dd : ez + -igeddig és az + -igaddig. Ide tartozó kérdőszavunk : meddig.

Az észt nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az észt nyelvben a terminativus ragja -ni illetve többes számban -teni vagy -deni; például piirini „a határig“, majani „a házig“, majadeni „a házakig“.

A mongol nyelvcsaládban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalmük nyelvben fennmaradt a terminativus a -ča vagy -če ragokkal; például χōlāčā „nyakig“, de csak ritkán jut szerephez.

A tibeti nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tibeti nyelvben a terminativus a 8 nyelvtani eset egyike. Ragjai: -ru, -su, -tu, -du, -r.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Terminativ című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.