Drepung kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerzetesek az Imafalhoz vezető bejárat előtt.

A Drepung kolostor (szó szerint “rizs halom” kolostor[1][2]) a három nagy tibeti Gelugpa egyetemi kolostorai közül az egyik. A másik kettő a Ganden és a Sera.

A Drepung a legnagyobb tibeti kolostor a Gambo Utse hegység lábánál, Lhásza városától 5 kilométerre.

Egyes feljegyzések szerint a második világháború előtt a Drepung volt a világ legnagyobb kolostora, amely olykor 10 000 szerzetesnek adott otthont.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drepung egyik megjavított bejárata.
A rongálás nyomai Drepungban (1993).

A kolostort Dzsamjang Csoge Tasi Palden (1397–1449) alapította 1416-ban, aki Congkapa legfőbb tanítványa volt.[4] Drepung lett a Gelugpa iskola legfőbb székhelye, megelőzve három másik nagy Gelugpa kolostort.[5] A drepungi Ganden Podang (dga´ ldan pho brang) lett a Dalai Láma otthona, amíg az 5. Dalai Láma meg nem építette a Potala-palotát. Drepungban színvonalas akadémiai oktatás folyt és a tibeti Nálandaként emlegették, utalva a neves indiai buddhista egyetemre.

Korai feljegyzések szerint két központ létezett Drepungban: a leendő Dalai Lámáknak fenntartott ú.n. alsó kamra (Zimkhang 'og ma) [6] és az 1554-ben elhunyt tibeti tanító, Sonam Drakpa reinkarnációi számára a felső kamra (Zimkhang gong ma).[7] A Dalai Lámáknak létrehozott részt Ganden Phodrangnak nevezték. Ezt a második Dalai Láma építtette, Gendun Gyatso (1476–1541) 1518-ban. 1535-ben őt Pencsen Szönam Drakpa (1478-1554) követte a Drepung élén, aki ekkor már híres gelug mesternek számított és elfoglalta Ganden trónját (Ganden Tri). Korának legfontosabb gelug gondolkodójának számított. Őt Szönam Gyaco (1543-1588) követte, aki elnyerte hivatalosan is a harmadik Dalai Láma címet (Talé Láma Kutreng Szumpa).

Szönam Gyaco hozta létre 1554-ben a felső kamrát (Zimkhang Gongma), amely az elhelyezkedése után kapta nevét a Drepung tetején.

Az 1930-as évek végén a Drepung kolostort négy főiskolára osztották. Attól függően osztották be a szerzeteseket, tanulókat ezekbe, hogy honnan érkeztek. Ezeket a 13. Dalai Láma által választott apátok vezették.[8]

Drepung ma hét nagy főiskolára van felosztva: Gomang (sGo-mang), Loszeling (Blo-gsal gling), Dejang (bDe-dbyangs), Shagkor (Shag-skor), Gyelva (rGyal-ba) vagy Toszamling (Thos-bsam gling), Dulva (‘Dul-ba) és Ngagpa (sNgags-pa). Mára azonban már csupán néhány száz szerzetes tanul a kolostorokban a kínai kormány intézkedéseinek következtében. Ezzel együtt továbbra is folytatja hagyományait az Indiában száműzetésben működtetett szervezet Karnataka tartományban. Az indiai kolostorban összesen mintegy 5 000 szerzetes, amelybe évente több száz új tanulót vesznek fel. Közülük sokan tibeti menekültek.

Közelmúltja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatal vitázó szerzetesek Drepungban.

A kolostori városrész 40 százalékát lerombolták, amikor 1951-ben Kína elfoglalta Lhászát. A szerencsének köszönhetően azonban a legfőbb épületek, köztük a négy főiskola épülete is állva maradt.[5]

2008. március 14-én a Drepung kolostort a kínai kormányzat bezárta, miután a szerzetesek tüntettek a kínai uralom ellen. A Kínai Népköztársaság jelentései szerint a zavargások során 22 embert öltek meg, tibeti források szerint ez a szám sokkal nagyobb. Öt hónapos bezártság után 2008. augusztusában a kolostor kapuit újra megnyitották.[9]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tibet, Tibet: A Personal History of a Lost Land. Patrick French. (2003) Alfred A. Knopf. New York City, p.240 (a 13. Dalai Lama idézetéből).
  2. Dialogues Tibetan Dialogues Han. Hannue. Quoting a monk at Drepung.
  3. Chapman F. Spencer. Lhasa the Holy City, p. 195. Readers Union Ltd., London.
  4. Dorje (1999), p. 113.
  5. ^ a b Dowman (1988), p. 67.
  6. gong ma 'og ma - the higher and the lower, the one above and the one under
  7. [1]
  8. Chapman F. Spencer. Lhasa the Holy City, p. 198. Readers Union Ltd., London.
  9. Major Buddhist monastery reopens in Tibet. The Associated Press
  • Dorje, Gyurme. (1999). Footprint Tibet Handbook with Bhutan. 2nd Edition. Footprint Handbooks. Bath, England. ISBN 0-8442-2190-2.
  • Dowman, Keith. (1988). The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. Routledge & Kegan Paul, London and New York. ISBN 0-7102-1370-0

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]