Kelet-Berlin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kelet-Berlin

Kelet-Berlin megnevezés alatt Németország fővárosának egykori szovjet megszállási szektorába eső területeit értjük. A hidegháború idején Kelet-Berlin a szocialista Német Demokratikus Köztársaság fővárosa volt, míg a tőle fallal elválasztott Nyugat-Berlin az NSZK-hoz közel álló politikai egység.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcakép 1983-ból

1945 tavaszán a francia, brit, amerikai és szovjet szövetségesek győzelmet arattak a náci Németország felett. Berlint négy megszállási szektorra osztották. A háborús szövetségesek azonban hamarosan szembefordultak egymással és Berlin egyre inkább a hidegháború egyik forró pontjává vált. Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin szétválása 1948-ban következett be. A nyugati szektorokban megrendezett helyhatósági választásokon győztes Ernst Reutert a szovjet megszálló hatóság nem fogadta el Berlin polgármesterének, ezért a keleti városrész irányítására saját maga nevezett ki egy főpolgármestert. 1949. október 7-én a szovjet zónában megalakult az NDK, melynek alkotmányában az ország fővárosának Berlint jelölték meg.

Kelet-Berlint a szocialista országok hivatalos szóhasználatban „Demokratikus Berlin” néven emlegették. A berlini fal felépítése után az NDK-ban a „Berlin, az NDK fővárosa” megnevezés vált hivatalossá. Nyugat-Németországban a Nyugat-Berlintől való megkülönböztetés végett a Kelet-Berlin megnevezést használták.

Míg az NDK Kelet-Berlint saját önálló fővárosának tekintette, addig a nyugati politika az egységes Berlintől elszakított önálló politikai egységként kezelte a várost. A nyugati hatalmak a város státuszának felrúgásaként értékelték, hogy Kelet-Berlinben az NDK népi hadseregének egységei állomásozhattak. 1973-ban a két német állam viszonyának rendezésekor az NSZK Kelet-Berlint az NDK fővárosának ismerte el.

1990-ben Kelet-Berlin egyesült Nyugat-Berlinnel.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Berlin lakossága a berlini fal felépítése előtt folyamatosan csökkent. Évente tízezrek menekültek a diktatúra elől Nyugat-Berlinbe. A határ lezárása után a város lakossága növekedésnek indult. Az új ipari beruházások vonzották a munkaerőt, így a város népessége 20 év alatt 200 000 fővel emelkedett.

Év Lélekszám
1946. 1.174.582
1950. 1.189.074
1955. 1.139.864
1960. 1.071.775
1961. 1.055.283
1964. 1.070.731
Dátum Lélekszám
1971. 1.086.374
1975. 1.098.174
1981. 1.162.305
1985. 1.215.586
1988. 1.284.535
1989. 1.279.212

Kelet-berlini identitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Berlin két része 1990-t megelőzően egymástól teljesen elkülönülve fejlődött. Az elkülönülés nyomai a mai napig tetten érhetők a berlini épületeken, utcaképen és a lakosok viselkedésében is. Kelet-Berlinben saját városi identitás alakult ki, melynek része a nyugattal való szembenállás, illetve a lokálpatriotizmus is.