Cson Duhvan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cson Duhvan
Chun Doo-hwan.png
Dél-Korea 5. elnöke
Hivatali idő
1980. szeptember 1.1988. február 25.
Előd Cshö Gjuha
Utód No Theu

Született 1931január 18. (83 éves)
Nedzsonri, Hapcshon, Dél-Kjongszang[1]

Házastársa I Szundzsa
Foglalkozás katona
Vallás buddhizmus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cson Duhvan témájú médiaállományokat.

Cson Duhvan (전두환, nyugaton Chun Doo-hwan) (Nedzsonri, Korea [ma Dél-Korea], 1931. január 18. –) koreai tábornok, 1980. szeptember 1. és 1988. február 25. között Dél-Korea elnöke.[2]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cson parasztcsaládba született. 1951-ben végezte el a műszaki szakiskolát Teguban, ezután beiratkozott a Korei Katonai akadémiára. Tanulmányait 1955-ben fejezte be, mint gyalogsági tiszt. 1958-ban feleségül vette I Szundzsát (이순자), I Gjudong (이규동) dandártábornok leányát.

A hadseregben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a koreai háború egyetlen ütközetében sem vett részt, a vietnami háborúban egy koreai hadosztály parancsnoka lett Dél-Vietnamban. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Miután Pak Csong Hi 1962-ben magához ragadta a hatalmat, s az első két esztendőben Cson lett a junta belügyminisztere, majd 1963-ban a KCIA (Koreai Központi Hírszerző Ügynökség) személyzeti főnöke. Ezt követően különféle hivatali tisztségeket töltött be, és 1978-ban tábornokká léptették elő.

Politikai pályán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pak elnök 1979-es meggyilkolása után Cson vezette a gyilkosság körülményeinek kivizsgálását. 1979 decemberében több gyanúsítottat letartóztattak – köztük vetélytársát, Csong Szunghva tábornokot, a hadsereg vezérkari főnökét. Lényegében katonai puccsot hajtott végre a hadsereg egyik frakciójának élén, és Csong sok hívét eltávolította a hatalom közeléből. Bár az elnök hivatalosan Cshö Gjuha (최규하) volt, a valódi hatalmat Cson gyakorolta, és 1980 áprilisában ő lett a KCIA főnöke. A hadsereg májusban a polgári kormányzás utolsó kulisszáitól is megszabadult, és rendkívüli állapotot hirdetett ki. Amikor augusztus 16-án Csoi elnök lemondott, Cson kivált a hadseregből, és szeptember 1-jén ő lett az elnök. A rendkívüli állapot még érvényben volt, amikor Cson 1980 végén elfogadta az új alkotmányt, amely lehetővé tette, hogy kemény kézzel gyakorolja a hatalmat.

Nehézségek a kormányzásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökségét több válság nehezítette:

  • az 1982-es pénzügyi botrány miatt kénytelen volt minisztereinek felét leváltani, és
  • 1983-ban egy észak-koreai ügynökök által elkövetett merénylet miatt több magas rangú tanácsadójától és miniszterétől kellett megválnia.

Gazdasági törekvés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cson mint elnök a gazdasági növekedésre és a politikai stabilitás fenntartására törekedett; elnöksége alatt folytatódott Dél-Korea exportorientált gazdasági fejlődése, és az ország gyorsan iparosodott.

Politikai karrier vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1980-as alkotmány nem tette lehetővé, hogy Cson a hétéves elnökség leteltével továbbra is hivatalban maradjon. 1987-ben ő választotta ki No Theut (노태우), hogy saját Demokratikus Igazság Pártjának elnökjelöltje legyen. 1988-ban politikai zavargások arra kényszeríttették, hogy bocsánatot kérjen az elnöksége idején elkövetett hatalmi túlkapásokért. Ígéretet tett, hogy személyes vagyonát az államnak ajándékozza, és buddhista kolostorba vonult vissza.[3] 1995 decemberében letartoztatták, mivel idézésre nem jelent meg a bíróság előtt, hogy kihallgassák az 1979-es hatalomátvételének körülményeivel és az 1980-as diáklázadás leverésével kapcsolatban,[4] majd 1996 januárjában megvádolták, hogy hivatali ideje alatt titkos alapot hozott létre.[5] Még ugyanebben az évben a szöuli bíróság halálra ítélte, a vád az 1979-es katonai államcsínyben és egy kvangzsui tüntetés elfojtásában játszott szerepe volt. 1997 végén amnesztiában részesült.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Chun Doo Hwan. Encyclopædia Britannica, 2009. (Hozzáférés: 2009. november 2.)
  2. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? Magyar Könyvklub. Budapest, 2003.
  3. Britannica Hungarica világenciklopédia, 4. köt., [Bp.], Magyar Világ K., [1995].
  4. http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=50237 Magyar Narancs, 1995. december 5. – Hírösszefoglaló
  5. http://www.hix.com/arch/?page=issue&issueid=49166 Magyar Narancs, 1996. január 16. – Hírösszefoglaló
  6. http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=117025&vokshir=1 MTI: Államfők, diktátorok elleni halálos ítéletek – Magyar Hírlap, 2006. december 30.
Elődje:
Cshö Kjuha
Dél-Korea elnöke
1980–1988
Seal of the President of the Republic of Korea.svg
Utódja:
No Theu