Taekwondo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taekwondo

Egyéb nevek
태권도 (hangul)
跆拳道 (handzsa)
EredetKorea
MegalkotójaCshö Honghi
Érintéshivatalosan touch kontakt, gyakran full kontakt, de a kiírástól függően bármi
Technikákütésekre és rúgásokra alapul; bázistechnika, formagyakorlat, formai küzdelem, önvédelem, tradicionális küzdelem, töréstechnika, szabad küzdelem
OlimpiaiIgen, 1988-tól (Szöul, WTF)
Ebből fejlődött
Rá alapszik
thekkjon, szubak, karate

A taekwondo[1] (태권도, 跆拳道) egy koreai eredetű harcművészet. A szó jelentése: a lábbal és kézzel küzdés művészete.

A japán karatéhoz való hasonlósága szembetűnő abban, hogy szintén ütéseken, rúgásokon, hárításokon alapul. Ezen kívül az öltözete, a harci technikái, valamint a fokozatrendszere is nagyban hasonló a karatéhoz.

Cshö Honghi (koreaiul: 최홍희) nagymester, az 1940-es és 50-es években, 24 formagyakorlatra (tull) alapozva fejlesztette ki a Taekwondót, majd hivatalosan 1955-ben alapította meg a stílust.

Gyökerek[szerkesztés]

A rendszer eredetei egészen időszámításunk kezdetére vezetnek vissza, s a Kupszo cshirigi-ből, a Juszul-ból, a Pigakszul-ból, a szubakból és a Kvonbop-ból gyökereznek. A fegyvertelen harc első formáit koreában – szubaknak és Kvonbopnak hívták. Ezeket követte később a Hvarangdo és a Thekkjon.

A taekwondo kialakulására hatást gyakoroltak mind a japán, mind a kínai harcművészetek. A Kína, Korea és Japán közötti kapcsolatot a földrajz, a kultúra és a történelem 5000 éve fűzi össze. Japán a Meidzsi-restauráció idején a három ország közül elsőként fogadta be a nyugati tudományt és kultúrát. Ennek eredményeképpen Japán – a nyugati haditechnikát használva – 1894-ben le tudta győzni Kínát, 1910-ben pedig elfoglalta és annektálta Koreát. A koreaiak harmincöt éven át keserű harcot folytattak a függetlenségért, amit azonban egészen a második világháború végéig nem sikerült elnyerniük.

A „military karate” kialakulása[szerkesztés]

A japán megszállás alatt (1909-1945) a koreai harcművészeteket a japánok jelenléte erősen befolyásolta. Így a Thekkjon több irányzata is kialakult, mígnem a háború végére már egy sor jellegzetes iskola (-Kvan) létezett. A stílusok összehangolására azonban nem nyílott lehetőség, mivel Korea megosztott volt. A koreai háborúban (1950-1953) a különféle harcművészeti rendszerek technikáit mind a déli, mind az északi hadsereg bevetette és alkalmazta is a közelharc során. Cshö Honghi tábornok a működő dél-koreai Kvan-okból már az 50-es évek elején létrehozott egy új, általa taekwondonak elnevezett harcművészetet, mely a következő iskolákat foglalta magában: Cshanghollju, Cshangmugvan, Csidogvan, Cshongdogvan, Kangdokvon, Odogvan, Csongdogvan, Jonmugvan.

Cshö Honghi a koreai hadsereg tábornokaként először a karate, koreai nevén „tangszudo”, gyakorlását vette fel a katonai kiképzésbe, ugyanakkor viszont ellentmondást látott abban, hogy a Koreát sokáig elnyomó japánok tradicionális technikáit tanítja katonáinak. Elkezdte tehát kialakítani és csiszolni saját stílusát, melyet a karate helyett vezetett be a seregben is. Így lett a taekwondo Dél-Koreában a hadsereg és a rendőrség különleges alakulatain belül, egyfajta kemény kiképzési közelharc rendszer („military karate”). Idővel ebből fejlődött tovább a nagyközönség által ma ismert teljes értékű harcművészetté.

A „taekwondo” elnevezés kialakulása[szerkesztés]

1953-ban a koreai hadsereg vezérkari főnöke felkérte Cshö Honghit, hogy hozza létre a 29. gyalogsági hadosztályt. Az egyik első teendője az volt, hogy egy különleges hadosztály-zászlót alkosson: a 29-es számból a kettes a megosztott Koreai-félszigetet szimbolizálta, a kilences számban pedig a saját öklét látta. A hadosztály zászlajára tehát a Koreai-félsziget került, fölé pedig egy ököl. Egyértelmű volt, hogy a katonák kiképzésében szerepelt az addigra már továbbgondolt tang soo oktatása is. A különlegesen kiképzett hadosztály 1954-ben bemutatót tartott Li Szin Man dél-koreai elnöknek, aki megjegyezte, hogy minden katonának gyakorolnia kellene ezt a harcművészetet. Így be is vezették a hadseregben a stílust, melyet Li Szin Man thekkjonnak nevezett a hagyományos koreai harcmodorhoz való hasonlósága miatt. Mivel a Cshö Honghi tábornok által tanított technikák már nem tartoztak sem a tangszudóhoz, sem a thekkjonhoz, ezért új nevet kellett találni.

1955-ben, egy ebből a célból létrehozott tanácsadó bizottság – melynek prominens személyiségek, többek között a nemzetgyűlés házelnök-helyettese, a hadsereg fő-parancsnoka és újságkiadók elnökei voltak tagjai – előtt jelentette be Cshö Honghi a taekwondo nevet. A névhasználatra engedélyt kértek Li Szin Man elnöktől is, aki szintén elfogadta a taekwondót a thekkjonnal szemben. A saját koreai identitású filozófiának és technikának, azaz harcművészetnek így már neve is volt. A szimbólumokat és az elnevezéseket is egyedivé, egységessé kellett tenni, ezért 1959-ben Cshö tábornok egyesítette a különböző taekwondo csoportokat a Koreai Taekwondo Szövetségben (Korea taekwondo Association, KTA).

A taekwondo nemzetközi szervezetei[szerkesztés]

Ma a taekwondonak két fő vezető világszervezete ismert: az International taekwondo Federation (ITF) és a World Taekwondo Federation (WTF). Az ITF alakult meg elsőként és az irányzat szülőatyja alapította, majd vezette, de végül rivalizálások után a WTF nyert olimpiai elismertséget.

Az 1950-es és 60-as években az új stílust bemutató körutakat tartottak Cshö tábornok vezetésével. Olyan nagy sikert arattak a fellépések, hogy azokban az országokban, ahol megfordult a turné, taekwondo szövetségeket hoztak létre. Ezen szövetségek és a Koreai taekwondo Szövetség (KTA) – melynek elnökévé Cshö Honghi stílusalapító nagymestert választották 1961-ben – részvételével jött létre 1966-ban az „International taekwondo Federation” (Nemzetközi taekwondo Szövetség, ITF)., melynek elnökévé szintén Cshö Honghit választották.

Az International taekwondo Federation alapító tagországai: Dél-Korea, Vietnám, Malajzia, Szingapúr, Nyugat-Németország, az Amerikai Egyesült Államok, Törökország, Olaszország és Egyiptom. A megalakulást követő két évben a szervezet tagországainak létszáma harmincra nőtt. Ma a taekwondót fajra, vallásra, nemzetiségre vagy ideológiára való tekintet nélkül tanítják világszerte.

Az ITF 1966-os megalakítását követően a WTF létrehozására hét évvel később került sor, elsősorban politikai és presztízs okok miatt. A 70-es évek elejére Cshö tábornok szembekerült az akkori dél-koreai tábornok-elnök, Pak Csong Hi politikájával. 1972-ben Kanadába emigrált és Torontóba telepítette át az ITF székhelyét is. A válaszlépésként Pak elnök rendelkezésére 1973-ban Dél-Koreában létre hozatta az új nemzetközi szervezetet a WTF-et. A WTF élére Pak Csong Hi elnök Kim Unjongot, az elnöki titkosszolgálat akkori vezetőjét nevezte ki.

Kim Unjong befolyásának és személyes kapcsolatainak köszönhetően sort kerítettek valamennyi stratégiailag fontos nemzetközi sport-hivatali fórumon (például AGFIS, NOB) a WTF helyzetének megerősítésére is. A 80-as évek elejére kialakult sportpolitikai erőviszonyok között, miután Dél-Korea egyértelműen a WTF mellett kötelezte el magát, Cshö tábornoknak fel kellett ismernie, hogy bázis-ország hiányában az ITF olyan komoly kihívást jelentő „ellenféllel” szemben, mint a WTF, hosszú távon csak akkor maradhat erős és életképes, ha elnyeri egy másik – taekwondo iránt szintén elkötelezett – állam, jelen esetben Észak-Korea teljes körű háttér-támogatását. Kényszerhelyzetbe kerülve ezért 1982-ben a phenjani vezetéshez fordult és sportdiplomáciai tárgyalások eredményeként sikerült elérnie, hogy Észak-Korea az ITF oldalára állva, az ITF taekwondót támogassa. Cshö Honghi nagymester 2002-ben bekövetkezett halála után az ITF-nek sikerült függetleníteni szervezetét a nagypolitika miatt számára egyre terhesebbé váló észak-koreai befolyástól. 2003-tól kezdve meg is szűnt a korábbi függőségi viszony. A 2010-es haiti földrengés során tragikus körülmények között elhunyt Trần Triệu Quân elnök vezette újjászervezett ITF-ben végre megvalósult hogy politikától és hatalmi játszmáktól mentes, valóban független szervezeté váljon. Trần elnök halálát követően, az ITF soron következő 2011-es Kongresszusa Pablo Trajtenberg IX.Danos argentin nagymestert - rangidős elnökhelyettest - választotta meg az ITF új elnökének.

A taekwondo Magyarországon[szerkesztés]

Harmat László nagymester a magyar ITF taekwondo megalapítója és elnöke rangidősnek számít az európai taekwondo hierarchiában. Ő egyike a legelső nem koreai Taekwon-dósoknak Európában. Már az 1960-as évek közepétől aktívan edzett, majd Svédországba költözött, ahol versenyzőként tagja lett a svéd taekwondo válogatottnak. 1973-ban vizsgázott I. Dan-ra, később edzett az USA-ban, Észak-Koreában, majd Kanadában is, ahol az alapító Cshö Honghi személyes tanítványa lehetett. Harmat László 1977-ben települt haza Magyarországra. Megalapította a Magyar ITF taekwondót és még ugyanebben az évben szeptember 7-én 70 tanítvánnyal megtartotta az első hivatalos taekwondo edzést Budapesten. 1977 novemberében ide iratkozott be kezdő tanítványként Patakfalvy Miklós, a hazai WTF későbbi vezetője is. 1979-ben az egyik legtehetségesebb tanítvány, dr. Somlai János (ma rangidős elnökhelyettes a Magyar ITF-ben) elindította a veszprémi taekwondót és ezzel kezdetét vette az ITF taekwondo országos méretű terjedése.

A taekwondo Magyarországon először szakágként, később szakbizottságként működött a Karate Szövetségen belül, majd 1989-től jött létre az önálló Magyar ITF taekwondo Szövetség. Harmat László 1984-ben ITF Európa-bajnokságot, majd 1988-ban nagy sikerű ITF világbajnokságot rendezett az egykori Budapest Sportcsarnokban. A magyar ITF versenyzők az elmúlt három évtized során sikert sikerre halmoztak a nemzetközi tornákon: számos világ- és Európa-bajnok, valamint éremhelyezett, rangos nemzetközi kupa versenyek győztesei öregbítik a magyar ITF dicsőségét. 1994-ben Harmat Lászlót egyhangúlag a Magyar ITF Szövetség örökös elnökévé választották, majd 2000-ben az alapító Cshö Honghitől megkapta a VII. Dan mesteri fokozatot. 2009 új eredményt hozott, immár a Nemzetközi taekwondo Szövetségtől (mely az alapító nagymester örökségét viszi tovább) kapta meg Harmat László a VIII. Dan fokozatot.

Ezt követően további nyolc évnek kellett eltelnie, mígnem a hazai és nemzetközi Taekwon-do életben kifejtett töretlen munkássága eredményeként Harmat László a Világszövetségtől 2017-ben végül megkapta az ITF Taekwondoban elérhető legmagasabb nagymesteri fokozatot, a IX. Dan-t,[2] mellyel nemcsak Európában, de világviszonylatban is csak nagyon kevés mester büszkélkedhet.

A reális képhez viszont az is hozzátartozik, hogy az ITF taekwondo, az alapító nagymester Cshö Honghi halála (2002. június 15.) után több részre szakadt. A nemzetközi viszonyoknak megfelelően Magyarországon is több ITF taekwondo szervezet létezik jelenleg. 2007. szeptember 7-én alakult Szegeden, az alapító nagymester fia, Cshö Dzsonghva által vezetett szervezet hazai bázisa. A Csang Ung vezette (észak-koreai) szövetséghez pedig a Gödöllőn és Jászberényben működő klubok csatlakoztak.

1989-ben Harmat László élvonalbeli tanítványainak egyike, az akkor III. Danos Patakfalvy Miklós hátat fordítva mesterének és az addig gyakorolt stílusnak, kivált az ITF-ből és megalapította Magyarországon a WTF irányzatot. A WTF olimpiai bekerülésével – a hatályos magyar sporttörvényeknek megfelelően – a magyar WTF államilag támogatott hivatalos Szakszövetségként működik. A hazai WTF elnökévé – az időközben VI. Dan WTF övfokozatra előlépett – Patakfalvy Miklóst választották, akit a 80-as években tehetséges versenyzőként és sikeres edzőként is jegyeztek a magyar ITF-ben.

A 2000. évi nyári olimpiai játékokon, Sydney-ben Salim József a magyar küldöttség tagjaként ötödik helyezést ért el.

A taekwondo az USA-ban[szerkesztés]

A két Korea után az Amerikai Egyesült Államokban edz a legtöbb taekwondo sportoló. A stílust a koreai háború után importálták az USA-ba a bevándorolt koreai mesterek és az amerikai hadsereg hazatérő, leszerelt katonái. Bár Amerikában a taekwondo igen látványos versenysporttá fejlődött az elmúlt évtizedekben, az USA hatalmas terület és az egész világon talán ott a legszéttagoltabbak a távol-keletről származó harcművészetek. Az USA-ban például csak a „taekwondo” címszó alatt egymástól függetlenül és meglehetősen áttekinthetetlenül, kisebb-nagyobb irányzatok tucatjai működnek egyszerre, különféle szövetségek égisze alatt.

Stílusjegyek[szerkesztés]

WTF Taekwondo mérkőzés

Ha szakmai szempontból a stílusjegyeket hasonlítjuk össze, az ITF és WTF irányzat közötti különbség szembeötlő. A két irányzat teljesen különbözik egymástól és mind edzésmódszereiben, szakkifejezéseiben, egyenruhájában, illetve általános külső megjelenésében és technikai értelmezésében, de különösen verseny-szabályrendszerében részben tér el.

További információk[szerkesztés]

Ismert és jelentősebb képviselők

(2007-es adatok alapján és 2010-es frissítéssel)

  • Cshö Honghi – a taekwondo megalapítója, az ITF első elnöke
  • Cso Hiil – TKD úttörő az USA-ban
  • Choue Chong Won – a WTF elnöke
  • Harmat László – a Magyar ITF TKD megalapítója
  • Kim Unjong – a WTF első elnöke
  • Kvon Dzsehva – a Német TKD megalapítója
  • Patakfalvy Miklós – a Magyar WTF TKD megalapítója
  • I Giha – TKD úttörő Nagy-Britanniában
  • I Dzsun – az USA TKD megalapítója
  • Tom McCallum – az ITF kincstárnoka
  • GM Cshö Dzsonghva - az ITF-C elnöke
  • Prof Csang Ung - az ITF-NK elnöke
  • GM Paul Weiler – az ITF-V elnöke
  • Wim Bos – az ITF igazgatója

A tradicionális taekwondo rendszere[szerkesztés]

  1. Bázis v. alapgyakorlatok* kibon jonszup
  2. Formagyakorlat* Tull
  3. Formai küzdelem* Jakszok matszogi
  4. Szabad küzdelem* Csaju matszogi
  5. Önvédelem* Hosinszul
  6. Töréstechnika* Kjokpha

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szabatosan átírt forma ugyan thegvondo lenne, a Wikipédia szabályai szerint alapul vett OH. szótári részében azonban meghonosodott formaként a szó koreai latin átírását javasolja megtartani.
  2. http://www.tkdinfo.hu/content/harmat-l%C3%A1szl%C3%B3-ix-danos-lett

Források[szerkesztés]

  • Taekwon-do: a koreai önvédelem művészete – írta Harmat László; 1984 Budapest, ISBN 963-02-3375-4

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]