Jalu (határfolyó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Jalu (koreaiul: Amnok) folyó Kína és Észak-Korea határán. Hossza 790 km, vízgyűjtő területe több mint 30 ezer négyzetkilométer. Az északkelet-kínai Csilin tartományban, a Csangpaj hegységben ered, és innen délkeletre tart. A kínai Tantung és az észak-koreai Sinidzsu közt ömlik a Koreai-öbölbe. Legfontosabb mellékfolyói a Cshangdzsin, a Hocshon és a Tokro.

Vannak szakaszai, amelyek alacsony merülésű járművekkel hajózhatók, de főleg faúsztatásra használják. Az észak-koreai Szuphung gát Ázsia egyik legnagyobb gátja, amely Észak-Korea és Kína számára termel elektromos áramot. A gát földrajzi koordinátái: é. sz. 40,4616°, k. h. 124,9623°

Történelmi emlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Völgyében virágzott az ősi Kogurjo királyság, amely számos erődítményt épített a folyó mentén. A folyó mellett fekvő fővárosuk, a mai Csian gazdag emlékeiben.

Ütközőzóna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyó gyakran vált hadseregek közti választóvonallá. Mellette több csatát is vívtak. Az egyik legnevezetesebb a első kínai–japán háború egyik csatája 1894-ben.

Az orosz–japán háborúban 1904. május 1-jén a Kuroki tábornok vezette átkelő japán hadsereg a folyóig foglalta el Koreát, és az itt vívott csatában legyőzte az oroszokat.

1950 elején Észak-Korea megtámadta Dél-Koreát, kirobbantva a hidegháború első komoly fegyveres konfliktusát. A déliekkel szövetséges amerikai hadsereg ellentámadása 1950 végére a Jalu folyó másik oldaláig vetette vissza az északiakat. Később a kínaiak segítségével Észak-Korea sikeres ellentámadást indított, és a régióban mindkét hadsereg rendkívül nagy veszteségeket szenvedett.