Kolumbiai polgárháború

Kolumbiai fegyveres konfliktus
Colin Powell látogatása Kolumbiába.
Dátum	1964 –
Helyszín	Kolumbia
Eredmény	jelenleg is tartó háború
Területváltozások	El Caguán DMZ
Harcoló felek Gerilla csoportok M-19 (De)* EPL (De)* FARC ELN MOEC CGSB drog kartellek Palamilitáris (Félkatonai) AAA (Dis)* AUC (De)* CONVIVIR (Dis)* Black Eagles drog kartellek Parancsnokok Fidel Castano † Carlos Castaño † Vicente Castaño †[forrás?] Rodrigo Tovar Pupo Salvatore Mancuso Diego Murillo Álvaro Uribe Juan Manuel Santos Padilla León tábornok Montoya Uribe tábornok sebesültek összesen= 50 000-200 000 fő (De): Leszerelt (Dis): Dismantled

Az 1964 óta tartó Kolumbiai polgárháborúban körülbelül 200 000 ember vesztette életét. A Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) később a Kolumbiai Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) vagy a Szélsőjobboldali Önvédelmi Egységek (AUC) tagjai, gerillacsapatai harcolnak a kolumbiai kormány csapataival.

A 1960-as években jöttek létre a nagy baloldali terrorszervezetek Kolumbiában. A kolumbiai baloldali FARC, amely az ország Svájc méretű területét tartja ellenorzése alatt, az ott élő kokatermelőket megadóztatja. A FARC időnként arra kényszeríti a parasztokat, hogy kokát termeljenek, ami a kokain alapanyaga. Bevételt hoz a kokainlaboratóriumok és a helyi drog kereskedelemből is.

1984 óta 2 millió ember menekült el otthonából a konfliktus miatt. A szélsőjobb milicisták vagy a baloldali gerillák naponta átlagosan 70 embert ölnek meg. Feltűnően sok keresztényt gyilkoltak meg Kolumbiában 2002-ben. Az egyházak erőfeszítéseket tesznek a konfliktus feloldásáért. 2002 során Pedro Rubiano érsek, a Püspökkari Konferencia elnöke próbálta enyhíteni a feszültségeket. Az Evangélikus Egyháztanács (Cedecol) Emberjogi- és Békebizottsága is tett erőfeszítéseket a polgárháborús pártok sikeres béketárgyalásaiért. Hector Pardo, a Cedecol elnöke felszólította keresztényeket, hogy imádkozzanak az ügyért.