I Mjongbak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I Mjongbak
Sebastián Piñera - Lee Myung-bak (cropped).jpg
Dél-Korea 10. elnöke
Hivatali idő
2008. február 25.2013. február 25.
Előd No Muhjon
Utód Pak Kunhje
Szöul polgármestere
Hivatali idő
2002. július 1.2006. június 30.
Előd Ko Gon
Utód O Szehun
Csongno képviselője a Nemzetgyűlésben
Hivatali idő
1996. május 30.1998. február 21.
Előd I Dzsongcshan
Utód No Muhjon

Született 1941december 19. (72 éves)
Oszaka, Japán Japán Birodalom
Párt Szenuri Párt

Házastársa Kim Junok
Foglalkozás politikus
Vallás presbiterianizmus

Lee myungbak signature.png
I Mjongbak aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I Mjongbak témájú médiaállományokat.

I Mjongbak (hangul: 이명박, handzsa: 李明博, más átírásban: Lee Myung-bak, néhol hibásan Ri Mjong Bak;[1] Oszaka, 1941. december 19. – ) koreai politikus, Dél-Korea elnöke 2008 és 2013 között. Elnökké választása előtt a Hyundai Engineering & Construction vezérigazgatója és Szöul polgármestere volt. Felesége Kim Junok, három lánya és egy fia van. Hét testvére közül az egyik, I Szangduk szintén politikus. Vallása szerint presbiteriánus.[2] Családja 1929-ben költözött Japánba és 1945-ben, a második világháború után tért vissza Koreába.[3][4] I a Koreai Egyetemen végzett és a Párizsi Diderot Egyetemen 2011. május 13-án tiszteletbeli fokozatot kapott.[5]

Elnöksége alatt változás állt be az ország Észak-Koreával való kapcsolatában, I ugyanis keményvonalasabb politikát képviselt a növekvő északi agresszivitásra válaszul. Emellett azonban nyitott maradt a térségben az Oroszországgal, Japánnal és Kínával való párbeszédre. Elnöksége idején Dél-Korea a világpolitikában is növelte befolyását, aminek az eredményeképpen Szöulban került sor a 2010-es G20 találkozóra.[6][7][8] Koreában viszont jelentős vita folyik a kormányzati kezdeményezésekről, ami néhány frakcióból polgári ellenállást és tiltakozásokat váltott ki a kormányzat Szenuri Párt (a korábbi Nagy Nemzeti Párt) ellen.[9][10] A párton belüli reformista szárny szintén konfliktusban állt vele.[11] Az elnöki poszton Pak Kunhje követte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ri Mjong Bak
  2. Kim (김), Seon-ju (선주). „'MB 황금인맥' 소망교회 뭐기에…”, Money Today, 2011. május 24. (Hozzáférés ideje: 2011. június 3.) (koreai nyelvű) 
  3. 뉴스타운 – 선진한국 바른언론 ▒ 뉴스타운의 역사는 대한민국 인터넷신문의 역사입니다
  4. Lee Myung-bak overcomes poverty and challenges to demonstrate CEO style leadership. By Kim Yongwhan, Kyunghyang Times (koreaiul) [1]
  5. Remise du titre de Docteur Honoris Causa - Université Paris Diderot
  6. 이명박 정부 출범 2주년 외교 성과와 과제 - 조윤영(중앙대학교 교수, 국제정치학)”, 2010. március 3. (Hozzáférés ideje: 2011. november 26.) 
  7. Achievements, Celebration and Homework: South Korean President Lee Myung-bak’s State Visit to the United States”, 2011. november 26. (Hozzáférés ideje: 2011. november 26.) 
  8. South Korea hopes G20 will put it in spotlight”, 2010. november 6. (Hozzáférés ideje: 2011. november 26.) (koreai nyelvű) 
  9. Sang-Hun, Choe. „SSeoul's Selection for Mayor May Signal Broader Change”, The New York Times, 2011. október 27. (Hozzáférés ideje: 2011. november 26.) 
  10. Sang-Hun, Choe. „South Korea Approves Free Trade Pact With U.S.”, The New York Times, 2011. november 22. (Hozzáférés ideje: 2011. november 26.) 
  11. Kim (김), Dong-guk (동국). „탈당 고민 깊어진 MB”, Hankook Ilbo, 2011. december 14. (Hozzáférés ideje: 2012. január 11.) (koreai nyelvű) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
No Muhjon
Dél-Korea elnöke
2008–2013
Seal of the President of the Republic of Korea.svg
Utódja:
Pak Kunhje