Hapkido
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A hapkido egy koreai harcművészet, Magyarországon 2001 óta gyakorolt. Amíg a taekwon-do az ütő-rúgó iskolát, addig a Hapkido a dobó-feszítő-csavaró iskolát képviseli, rengeteg rugástechnikával. Az önvédelmi technikákat ugyanolyan hatékonysággal kell tudni használni, mint a rúgástechnikákat.
[szerkesztés] HAPKIDO EREDETE
A hapkido története a Japánhoz közeli kelet-ázsiai félsziget, a későbbi Korea egyesítésében nagy szerepet játszó Sylla dinasztia (Kr. e. 57 – Kr. u. 936) idején élő hwa rang harcosokkal kezdődik. A hwa rangok az európai lovagokhoz, illetve japán szamurájokhoz hasonlóan nemesek voltak, tehát jártasak nemcsak a művészetekben, de a buddhista filozófiában is.
A konfucianizmus, melynek tanaival a harci művészetek gyakorlása kevésbé volt összeegyeztethető, bevezetése azonban arra kényszerítette a harcosokat, hogy csatlakozzanak az elzárt hegyi kolostorokban élő buddhista szerzetesekhez.
Kína és Korea buddhista szerzetesei elképzeléseiket gyakran megosztották egymással, így ápolva és fejlesztve harcművészetüket. Időközben a kiújuló háború Japán és Korea közt az utóbbi elfoglalásához vezetett. A japánok célja a koreai kultúra elpusztítása, ezáltal Korea a japán birodalomba való beépítése volt. Amíg a koreai harcművészetek gyakorlása tilos volt, addig japán stílust bárki űzhetett. Számos koreai azonban buddhista szerzetesektől kezdte el tanulni saját harci művészetüket, melyet aztán titokban gyakoroltak.
A második világháborúban elszenvedett japán vereség után Korea visszanyerte függetlenségét, így a hazai harcművészetek tanulása és oktatása szabaddá vált. A harci művészeteket gyakorló Ji Han Jae a Japánból visszahozott technikákat Choi Yong Sooltól tanulta, majd kombinálta őket a „Taoista Lee” néven ismert mesterétől tanult hagyományos koreai rúgó és fegyveres technikákkal, valamint a „Nagymama” néven elhíresült szerzetesnőtől átvett spirituális filozófiával. Ezek összességéből alakult ki a hapkido mai arculata.
A hapkido szó jelentése:
A „hap” azt jelenti, harmónia, összehangolás vagy összejövetel. A „ki” az életenergiát, erőt jelenti. A „do” jelentése ösvény vagy út.
A hapkido szó tehát az „elme, a test és a világegyetem szellemének összehangolását” jelenti. Szó szerint: az erő (ki) és harmónia (hap) útja (do).
A hapkido számos más harcművészet hasonló filozófiáját foglalja magába, nagy hangsúlyt helyezve az elmére, a testre és a szellemre. Az edzésben pontosságot és kitűnőséget, a társadalomban felelősségvállalást és az erő megfelelő használatát követeli meg.
A hapkido egyediségét az jelenti, hogy alaptechnikák százaiból különböző variációk ezreit alkothatjuk meg ösztönös kombinációval. A művészet alapítói meglévő harcművészetekből válogattak ki a kézségeket és technikákat, és sikeresen olvasztották őket egybe új ötletekkel, megtartva azonban a harcművészetek jelentősebb elemeit. A hapkido technikái közé sorolhatók tehát csapások, rúgások, blokkok, fogások, ízületi feszítések, fojtások, dobások, gurulások, esések, földharci és fegyveres elemek, valamint a meditáció és a gyógyítás.
A hapkidot kemény és finom technikák is jellemzik; ennek köszönhető a minden helyzetben fennálló, állandó készenlétet kiváltó erőegyensúly. A kemény technikák közé tartoznak az ütések, rúgások, csapások és blokkok, míg a lágy technikák a könnyed és folyamatos körkörös mozgással egyesítik az ellenfél erejét.
Ezt a harci módot követve a teljes test által létrehozott erővel váltunk gyakran az erősen támadó és védekező formák közt. A hapkidoban a fizikai technikák és a test és tudás finomításán túl erős hangsúlyt kap a spirituális oldal, azaz az érzelmi stabilitás, szellemi béke és magabiztosság fejlesztésére használt meditáció és gyógyító technikák.
A hapkido technikák könnyű alkalmazhatósága teszi lehetővé, hogy számos szituációban használhatóak legyenek és hozzájáruljanak a fizikum, a személyiség és az életvezetés fejlesztéséhez. Napjainkban mind öregek és fiatalok, férfiak és nők, tanulók és dolgozók, minden társadalmi státuszúak gyakorolják a hapkido művészetét. Ezt az ősi művészetet űzve mindenki megtalálja annak hasznát, az alapvetéseket, melyeket alkalmazhat a mindennapi életében.
A HÁROM ELSŐDLEGES ALAPELV:
1. A Víz Alapelve: Noha a víz egyike a természet leglágyabb anyagainak, hatalmas erővel bír. A legmagasabb pontról a legalacsonyabbig egy csepp energia elvesztése nélkül jut el, miközben áramlásával köveket képes kettévágni, mély szurdokokat hozva létre. A hapkidosnak meg kell tanulnia úgy folyni, mint a víz.
2. A Körkörös Erő Alapelve: A következő a körkörös erő alapelve, mely a természet lényeges princípiuma. Egy a körkörös erő elve alapján végrehajtott önvédelmi technika során erő sose találkozik erővel; az erőt eltérítjük. A hapkidot gyakorló az ellenfél erejét használja fel, hogy legyőzze azt.
3. The Egység(harmónia) Alapelve: A hapkido harmadik alapelve az egység, melyet a víz és a körkörös erő alapelve alkotnak. Az egység alapelve természetes, és környezetünkben számos példájával találkozhatunk; a lényegi ellentétben állók közt létrejött harmónia által létrehozott erőegyensúlyt fejezi ki. Ilyenek a világosság és a sötétség, a meleg és a hideg és a férfi és a nő. Egyik nem létezhet a másik nélkül. A körkörös erő és a víz alapelvét együttesen elsajátító hapkidot gyakorló valós egyensúlyt teremt elméje és teste közt. Ez az egység(harmónia) alapelve.
AZ ÖT SZABÁLY:
1. Légy hűséges hazádhoz! 2. Engedelmeskedj szüleidnek és tanítóidnak! 3. Légy bizodalommal barátaid iránt! 4. Bátran nézz szembe ellenségeddel! 5. Igazságos ügyért használd harci tudásod, sose ok nélkül!
A KILENC ERÉNY
Emberiesség - Igazságosság - Udvariasság - Bölcsesség - Bizalom - Jóság - Erényesség - Hűség - Bátorság
[szerkesztés] Mozgásanyag
A hapkido mozgásanyaga: eséstechnika, légzéstechnika; önvédelem csuklótámadások, ruhafogások, fojtások, lefogások, ütések, rúgások és eszközös támadások ellen, eszközhasználat, illetve töréstechnika.
Az eséstechnika lényege a félelem nélkül való, biztonságos esés elsajátítása. Az önvédelmi gyakorlatok szolgálnak a szabadulások, illetve a csukló-, kar- és lábfeszítéseken, illetve csavarásokon alapuló technikák tanulására; a haladóbbak ismerik a különféle dobásokat és az idegpontokat is. Az eszközös támadások elleni gyakorlatok késes és pisztolyos támadási formákra adnak megoldási variációkat. A leggyakrabban oktatott eszközök a rövid bot, a hosszú bot, a sétabot és a legyező. Az elsajátított ismeretek illusztrálásra kedvelt módszer a töréstechnika.
