Aikidó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a japán nyelvű nevek nem minden esetben a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kell javítani őket.

Egy aikidó-gyakorlat

Az aikidó (合気道, nyugaton Aikido, Aikidō) egy tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Alapítója Uesiba Morihei nagymester. Az aikidó technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének elvezetésén és visszafordításán alapulnak. Az Alapító (egyik) megfogalmazása szerint, az aikidó Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben.

Az aikidó gyakorlata szerint nincs ellenfél és ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és iránytanunk kell. Eszerint a gyakorlónak nem a pusztításra, hanem az építő jellegű megoldásra kell törekednie.

Az O-szenszej jelentése: Öreg, Nagy Mester.

[szerkesztés] Alapítása

Uesiba Morihei, az aikidó alapítója.

Uesiba Morihei, az Alapító, fiatal korában számos harcművészetben szerzett magas szintű tapasztalatot. Ezek közül a Takeda Sokakutól tanult Daitō-ryū Jiu Jitsu, valamint a Yagyū Shinkage-ryū Kenjutsu hatásai érződnek leginkább a később kifejlesztett aikidón. Emellett jelentős hatását érezzük a Shaolin Chin-Na-ból és a Pa Kua Chang-ból átvett kitérő jellegű, körkörös technikai megoldásoknak és feszítéseknek.

Az Alapító spirituális fejlődésére ugyanakkor jelentős befolyással volt az, hogy az Omoto-kyō shintō szekta hívévé vált. A szekta célja a Béke Királyságának a megalapítása volt, amelyet Mongólia területén szerettek volna felépíteni. Ez a szellemi hatás az aikidóban is jelentkezik. O-Sensei ennek hatására ismerte fel, hogy a budo-ban a harcművészetek gyakorlása és a filozófiai, spirituális tanítások ismerete egyaránt fontos. Az aikidó alapelvei a későbbiektől szorosan a taoista világképre épülnek, s ahogy Ueshiba Morihei is sokszor hangsúlyozza: elengedhetetlen a Yin és Yang (jin, jang) kölcsönhatásának a megismerése, és a gyakorlatban történő alkalmazása.

[szerkesztés] Jelentése

Az aikidó hagyományos írásjegyei

Az Aikido szót három ideogramma alkotja:

- az AI jelöli az egységet, az egyesítő cselekvést, az egyesülést, a harmóniát;

- a KI írásjele a rizsfőzés során felszálló gőzt jelképezi, így a levegőhöz, a légzéshez, az életerőhöz kapcsolódik. A távolkeleti gondolkodásban a KI az univerzumot átható egyetemes energiát jelenti;

- a DO két részből álló, egy fejet, valamint az előre haladó mozgást ábrázoló ideogramma, mely egy járás közben az útját fürkésző emberként értelmezhető; ezt általában ösvénynek, útnak, az emberiség szolgálatában végrehajtott feladatnak fordítják.

Eszerint az aikidó leginkább ismert fordítása a következő: az "Univerzum energiájával való egyesülés útja".

[szerkesztés] Technikák

Az aikidó gyakorlása legfőképpen párban zajlik: az egyik fél (uke) egy támadást indít a másik fél irányába, amit a másik (tori vagy nage) egy meghatározott technikával (később pedig szabadon) semlegesít. A gyakorlás történhet állóhelyzetben (tachi-waza), seizaban (suwari-waza), vagyis térdelő ülésben, illetve úgy, hogy az uke álló helyzetből támad a seizaban lévő torira (hanmihandachi-waza). Az aikidó gyakorlása során fafegyverek is használatosak, úgy mint a bokken (fakard), jo (bot), illetve tanto (fából készült, kés alakú gyakorlófegyver). A bokkennel való gyakorlást aiki-ken-nek, a jo-val való gyakorlást aiki-jo-nak is nevezik.

A tori jelentése az a fél, aki a technikát végrehajtja; az uke jelentése pedig az a fél, akin a technikát végrehajtják.

Az aikidóban számtalan technika van, és ezeknek többezer változata ismert. A gyakorlás célja nem csak az, hogy az adott technikák használatát minél jobban megtanuljuk, hanem az is, hogy rajtuk keresztül megértsük azon elveket, amelyek az aikidó lényegét jelentik, s amelyekkel később megszabadulhatunk a technikai kötöttségektől.

Ilyenek a helyes távolság megtartása, az időzítés, a saját stabil állapot megtartása, az ellenfél kibillentése, a támadó erő elvezetése, a testi, szellemi és lelki egyensúly megvalósítása.

Az uke által végrehajtott támadás lehet fogás, ütés, vágás, rugás, történhet szemből és hátulról. Mivel az aikidó nem támadó jellegű harcművészet, a gyakorlás során ezen támadásokra nem fektetnek akkora hangsúlyt, mint a többi harcművészetben. Ugyanakkor az őszinte és erőteljes támadások a feltételei annak, hogy az aikidó-technikákat helyesen lehessen gyakorolni.

[szerkesztés] Szellemi háttér

Az aikidó gyakorlásának célja a test és az elme fejlesztése, valamint az Univerzum valódi természetének és mibenlétének a megértése. Amennyiben ez sikerül, az egyén összhangba kerül a Világmindenséggel, s az így keletkező harmónia kioltja, feloldja azt a feszültséget, amit a támadó szándék hozott létre. Az aikidóban tehát nem arra kell törekedni, hogy felülkerekedjünk az ellenfelünkön, hanem arra, hogy hogy összhangba kerüljünk vele, és a harmóniával kioltsuk a diszharmóniát. A technikák tehát nem harci technikák (nem a pusztítás a céljuk), hanem a partner és ezáltal önmagunk megismerésének, s a világegyetem megértésének eszközei.

"Változtasd meg az érzékelésed arról, hogy valójában hogyan is néz ki és működik a világegyetem. A harci technikákat alakítsd a tisztaság, jóság és szépség hordozóivá, és sajátítsd el ezeket magas szinten. Amikor az eget, földet és emberiséget összekötő, mindent harmóniába hozó kard testet ölt, az ember felszabadul, és képessé válik megtisztítani és keményen alakítani önmagát."' ^[1]

"Ne gondolkozz a technikán, ha feltűnik az ellenfél! Ha így teszel, ez azt bizonyítja, hogy túlságosan leköt téged! Az aikidóban ha létezik ellenfél, valójában mégsem létezik. Mivel voltaképpen egyek vagytok, ha te mozdulsz, ő követ téged. Tehát, ha úgy mozogsz, ahogy azt te szeretnéd, az »ellenfél« veled együtt mozog."^[2]