Taj-tó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Taj-tó (Nagy-tó)
Taihu.JPG
Látkép a tóra
Országok  Kína
Hely Kelet-Kína
Elsődleges lefolyások Szucsou-folyó
Hosszúság 68 km
Szélesség 55 km
Felszíni terület 2250 km2
Átlagos mélység 2 m
Part hossza 400 km
Szigetek 48
Települések Szucsou, Vuhszi
Elhelyezkedése
Taj (Tai)-tó (Nagy-tó)  (Kína)
Taj (Tai)-tó (Nagy-tó)
Taj-tó (Nagy-tó)
Pozíció Kína térképén
é. sz. 31° 10′, k. h. 120° 09′Koordináták: é. sz. 31° 10′, k. h. 120° 09′

A Taj-tó (kínai nyelven: 太湖; pinjin átírás: Tài Hú) magyarul Nagy-tó Kelet-Kína jelentős tava a Jangce folyó torkolatvidékén Sanghaj közelében, Csiangszu tartományban. A tó déli partja alkotja a határvonalat Csöcsiang tartománnyal. 2250 km² felületével[1] Kína harmadik legnagyobb édesvízi tava a Pojang-tó és a Tungting-tó után. A tóban, a néhány méteres zátonyokat nem számítva, 48 kisebb-nagyobb sziget található.[2]

A Taj-tóból számos folyó ered, a legnagyobb a Szucsou-folyó. A tóhoz csatlakozik a híres Nagy-csatorna. Az utóbbi években a tavat komoly környezetvédelmi kockázatok fenyegették a környék gyors ipari fejlődése miatt.

Kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó hozzávetőlegesen kör alakú medrét egy meteor becsapódása alakította ki több mint 70 millió évvel ezelőtt, a devon korban, amint azt a geológiai kutatások kimutatták.[3] A becsapódási kráter sokáig száraz maradt, majd a holocénban elárasztotta a Kelet-kínai-tenger.[4] Később a Jangce és a Csiantang-folyó növekvő deltái elzárták a tengertől és édesvizű tóvá vált.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó híres egyedi mészkő-formációiról, amik dekorációs anyagként sok évszázada nagy népszerűségnek örvendenek a kínai kertépítészetben, amint az a közeli Szucsou világörökségi kertjeiben is megfigyelhető. Már a Vízparti történetben is szerepel, hogy a császár innen szállíttatta a köveket a fővárosba parkjának díszítésére.

A legszebbnek tartott látkép a Vuhszi város közelében lévő magas parton épült pagodából nyílik a tóra. Egy másik panorámát a híres 11. századi költő, Szu Si örökített meg halhatatlan versében.

A tó három szigete Szansan néven geológiai természetvédelmi terület a jellegzetes mészkősziklák védelmében. Itt a középkorban sokáig kalózok menedékhelye volt. A Teknősbékafej-félsziget nevét alakjáról kapta, amit még a tenger hullámai formáltak ki a tó életének korábbi szakaszában.[5] A legnagyobb sziget a Nyugati-sziget 62,5 km² területtel. Legmagasabb csúcsa 337 méter. Oldalában található a Sárkány-barlang. Erről a szigetről bányásztak a legtöbb taj-tavi követ.[6]

A tó partján épült a Szucsou óriáskerék 2009-ben.

Környezetszennyezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Taj-tóból származó kő egy bostoni múzeumban

A tó szennyezése évtizedek óta súlyos gondot jelent. Az 1980-as és 1990-es években számos új gyár épült a parton és a lakosság megháromszorozódott. 1993-ban egyedül 1 milliárd tonna szennyvíz, 450 ezer tonna szemét, 880 ezer tonna állati hulladék jutott a sekély tó vizébe. A központi kormány kampányt indított a szennyeződés megállítására, és 1999 újévén 128 gyárat bezártak, mert nem teljesítették határidőre az új előírásokat. Ezután a helyzet javulásnak indult, de 2004-ben még távolról sem volt kielégítő.[7]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tó hagyományosan fontos halászterület, ma is kis halász-csónakok tömegei lepik el időnként.[8] A parti településeken hagyományos porcelángyártó üzemek vannak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 太湖 (kínai nyelven). The Suzhou Science Window [苏州科普之窗]'. Science and Technology Association of Suzhou City [苏州市科学技术协会]
  2. Polonyi 404. oldal
  3. (2002. May) „Discovery and implication of shock metamorphic unloading microfractures in Devonian bedrock of Taihu Lake”. Science in China Series D: Earth Sciences 45 (5).  
  4. Wang, K. (1992.). „A late Devonian impact event and its association with a possible extinction event on Eastern Gondwana”. Lunar and Planetary Inst., International Conference on Large Meteorite Impacts and Planetary Evolution, 77. o.  
  5. Polonyi 405. oldal
  6. Polonyi 415. oldal
  7. Ma, Jun. China's Water Crisis. Norwalk, CT: International Rivers Network, 163-164. o (2004). ISBN 1-891936-28-X 
  8. Barrett, Rick. „China offers open waters”, 2007. február 3. 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lake Tai című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]