Bálint-nap
| Bálint-nap | |
| Szent Bálint keresztel | |
|
|
|
| Alternatív neve | Valentin-nap |
| Ünneplik | világszerte |
| Ideje | február 14. |
| Népszokások | üdvözlőlapok és ajándékok küldése |
Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje. Világszerte, de főleg az angolszász országokban Bálint napján, (február 14-én) tartják a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol nyelvű elnevezés közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.
Az ókorból eredő ünnepet, a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római-katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill († Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.[1]
Ennek a napnak a népszerűsége a virágkereskedésnek és különösen az ezt szolgáló reklámoknak köszönhetően megnövekedett. A napot átszövi sok hagyomány, ugyanúgy mint az 1990-es években népszerűvé lett, az USA-ból és Írországból importált Halloweent.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Ókori pogány előzmények [szerkesztés]
A Bálint-nap körüli napokon az ókori Rómában két vallásos ünnep is létezett, Pán ünnepe és a Lupercalia vagy Februa. Ezeket az ősi eredetű pásztorünnepeket február 13–15 között tartották.[2] A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
Egy legenda összefüggést teremt egy Valentinus nevű keresztény mártír kivégzésének napja 269. február 14. és az ugyanezen napra eső Lupercalia ünnep között, melyen a rómaiak totemisztikus farkasősét ünnepelték. [3]Ez a nap Júnó istennő (Jupiter felesége) (a görög Héra, ill. Zeusz latin megfelelői), a házasság pártfogójának ünnepe volt a Római Birodalomban. Ezen a napon a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához.
Az egyszerű nép (plebeius) ifjú férfiai ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.
A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Így ez a régi római szokás keveredett a keresztény mártír történetével és meghonosodott a későbbi társadalomban is.
Viszont az ókori pogány ünnepek és a későbbi Szent Bálint nap közötti közvetlen kapcsolatra azonban nincs bizonyíték, csak ezek a legendák léteznek.
Szent Bálint-napi hagyományok [szerkesztés]
Anglia [szerkesztés]
Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje “ (Parlement of Fowls) című költeményére [5]nyúlik vissza, mely 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült és melyet azon első alkalommal adtak elő. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon.[6]
A 15. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethető Samuel Pepys költő feleségére Elizabeth Pepysre, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettől kezdődően a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.
Shakespeare Hamlet című drámájában a megőrült Ophelia "illetlen" énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tőle.
Németország [szerkesztés]
Angol kivándorlók vitték a Valentin napi szokásokat magukkal az «új világba«, az Amerikai Egyesült államokba. A második világháború alatt amerikai katonák hozták magukkal ezt a szokást az európai kontinensre, közöttük Németországba is. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin napot. Általánosan ismertté a virágtermesztők és az édességipar reklámjával lett.
Idő közben megjelentek a Valentin édességcsomagok, kártyák és parfümök is, de a legfontosabb ajándék ezen a napon továbbra is a virág. Míg év közben főként a nők azok, akik a virágokat vásárolják, addig Valentin napján a férfiak vannak többségben. A vörös rózsák ára ilyenkor erősen felemelkedik.
Japán [szerkesztés]
Február 14-én feleségek csokoládéval ajándékozzák meg férjeiket, férfi kollégáikat, főnököket stb.. Ezért egy hónappal később (White Day) viszonzásként fehér csokoládét kapnak ők ajándékba. Fiatal leányok is ezen a napon ajándékozzák meg imádottjaikat, legjobb esetben olyan csokoládéval, melyet ők maguk készítettek. A férfi ezt március 14-én viszonozhatja.
Dél-Korea [szerkesztés]
A Valentin nap és a White Day mellett a félszigeten van egy Black Day is: aki február 14-én és március 14-én sem kapott ajándékot, az április 14-én “gyászolja” ezt és jajagmyeont (자장면) eszik, tésztát fekete szósszal. Dél-Koreában más hónapok 14-ik napja tekinthető ugyanezzel a jelentéssel bírónak.
Máshol [szerkesztés]
A Kínai Népköztársaságban napjainkban egyre kedveltebb lett ez az ünnep a nyugati életstílus felé orientálódó fiatalság körében. Brazíliában június 12-én ünneplik ezt a napot.
Európában saját hagyományok alakultak ki. Itáliában a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál és tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerűen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdőbetűit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Ezeket a kívánságokat nem szabad elárulniuk, de gyaníthatóan az örök szerelem az, amit kívánnak. Egyre több lakat gyűlik így össze nagy csomóban.
Finnországban a Valentin napot a “barátság” napjaként ünneplik, melyen egymásnak azok, akik a másikat szimpatikusnak találják képeslapot küldenek, vagy kisebb ajándékot adnak át nekik. Ez a “barátság nap” ellentétben az angolszász, vagy a kontinentális Európa területeivel nem bír erotikus vonásokkal.
A német nyugati szláv és szorb területeken a Valentin nap idejére esik az úgynevezett madár-esküvő ünnepe. Ehhez az ünnephez tartozik az azonos nevű német népdal.
Magyarország [szerkesztés]
A fából készült vetélő vésetének szövege: »1883-Ba Február 14 Kén«
Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerű volt. Templomaikban gyakran ábrázolták. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. A Töttös közelében található Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon.
Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védőszentje és Szent Bálint.[9]
Nem csak az ország német, hanem magyar lakói is ismerték az ünnepet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.) A "nyavalyatörésre" (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.[10]
1997. február 14-étől Molnár Pál újságíró kezdeményezésére az általa megalapított Balassi Bálint-emlékkard elnevezésű irodalmi díjat adják át ezen a napon Budán. A díjalapító az amerikanizálódással szemben próbál azóta is európai jelleget adni a Bálint napnak. 2006 óta Bálint napi Balassi-fesztivál elnevezéssel Európára kiterjedő irodalmi estekre kerül sor e naphoz kapcsolódóan: a legnagyobb részvétel évében 39 helyszínen - Lisszabontól Székelyudvarhelyig - idézték fel Balassi költészetét a Bálint nap ünnepkörében. Általában a magyar nyelvterületen kapcsolódnak be a Bálint napi Balassi-fesztiválba, melynek jelmondata: "Az európai életérzés ünnepe". A fesztivál egyetlen kötelező mozzanata: a közönség előtt meg kell nevezni az adott Bálint napon kitüntetett magyar költőt és külföldi műfordítót; boros rendezvényeken ezen irodalmárok egészségére kell elsőként koccintani. A fesztivál témáját minden év szeptember elsején az európai Balassi-kultusz központjának honlapján[11] teszi közzé a díjalapító. 2013-ban a téma: Balassi, a borok barátja.
Lengyelország [szerkesztés]
A lengyelországi Chełmno plébániatemplomában évszázadok óta őriznek egy Szent Bálint-ereklyét. Chełmnóban február 14-én minden évben hagyományosan megünneplik a vértanú és a szerelmesek ünnepét.
Jegyzetek [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Valentinstag című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- ↑ Mario Steinebach: Der Valentinstag ist keine Erfindung der Blumenhändler – Report zur Theorie über den Bischof von Terni, in: Informationsdienst Wissenschaft, erschienen in innovations-report.de, 8. Februar 2001
- ↑ Faunus ünnepét eredetileg február 13-án, Lupercalia vagy Februa (más nevein Februata, Februalia, Februatio) ünnepét pedig február 15-én tartották Lupercus istenhez, illetve a megtisztulás etruszk eredetű istenéhez, Februushoz kapcsolódóan. (Ezen ünnep szokásairól, illetve Februus istenről kapta a nevét a február hónap.) A császárkorra a két ünnep valószínűleg összeolvadt és többnapos Lupercalia ünneppé vált, amely a februári törvényszüneti napokon (dies nefasti), azaz február 13-15 között zajlott - lásd: Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok - Romulus, 21.3
- ↑ A Valentin-nap eredete - A farkas vagy a szerelem ünnepe
- ↑ A Dictionary of English Folklore
- ↑ Chaucer, The Parliament of Fowls, Valentine's Day, todayinliterature.com
- ↑ The Parliament of Fowles by Geoffrey Chaucer (angolul)
- ↑ Hancúrozás, szerelmi bájital és egy hajónyi szerelem, mno.hu
- ↑ Magyar Néprajzi Lexikon - szerelmi ajándék, mek.oszk.hu
- ↑ [1]
- ↑ [2]
- ↑ Balassi Bálint-emlékkard honlapja
Irodalom [szerkesztés]
- Josef Kurz: Recherchen und Gedanken zum Valentinstag. Februar 2007.
- Manfred Becker-Huberti: 14. Februar – Wenn der Valentin mit der Valentine – Hintergrund zur kirchlichen Figur des Heiligen Valentin. Köln, Februar 2005.
- Hannelore Vonier: Luperkalien und Valentinstag – Valentinstag aus heidnischer Sicht. in: matriarchat.info, 2005.
- Jos. A. Massard: Vogelhochzeit, Schweineköpfe, Fallsucht und rote Rosen: Valentinstag in Luxemburg einst und jetzt. Lëtzebuerger Journal 60. Jg., Nr. 31 (14. Februar 2007): 22-23.
További információk [szerkesztés]
- Valentin, azaz Bálint napja, új.katolikus.hu
- A Valentin-nap története: melyik Bálint volt az igazi?, hvg.hu

