Koreai sámánizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy híres koreai sámán rituáléja, 2007.

A koreai sámánizmus (hangul: 무교nyugaton mugyo?; „sámán [mu] vallás”) a koreaiak különböző vallási hiedelmeit és gyakorlatait öleli fel.[1] A koreai sámán általában nő, és közvetítőként funkcionál a szellemek vagy az istenek, valamint az emberek között. A sámánokat azok veszik igénybe, akik a szellemi világ segítségét szeretnék kérni. A sámánok rituálékat tartanak annak érdekében, hogy szerencsét hozzanak a klienseiknek, gyógyítsák a betegségeket, kiűzzék a rossz szellemeket, kiengeszteljék a helyi isteneket, vagy vezessék az elhunytak szellemét a magasabb mennyei birodalmakba.

Más kelet-ázsiaiakhoz hasonlóan, a koreaiak hagyományosan inkább eklektikus vallási meggyőződésűek. A vallásosságukat nem egyetlen, kizárólagos hit határozza meg. Bár sok koreai áttért a buddhizmusra, amikor megjelent az országban, azonban a koreai sámánizmus hatása erős maradt még a buddhisták között is. Ez a későbbiekben változott,[2] mivel a keresztény misszionáriusok démonizálták a koreai sámánokat és követőiket,[3] illetve a kereszténység jelentős mértéken elterjedt Dél-Koreában az 1960-as és az 1990-es évek között.

A koreai sámánizmus az emberi problémák megoldását keresi az emberek és a szellemek találkozása révén. Ez tisztán látható különféle rituálék során, amelyeket jelenleg is elterjedten alkalmaznak. A koreai sámánok sok tekintetben hasonlítanak Szibéria, Mongólia és Mandzsúria sámánjaira. A koreai sámánizmus egyik központja a Csedzsu-sziget.[4] Egyes kutatások alapján komoly hasonlóság van a koreai sámánizmus mítoszai és a kereszténység között, ami segítette a kereszténység terjedését Dél-Koreában, valamint még formálta is a koreai keresztény nézeteket.[5]

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sámánrituálé. Sin Junbok Munjo sinmu (무녀신무) című festménye, 1805

A hit egy szellemek által benépesített világban valószínűleg a koreai vallási élet legrégebbi formája, amely a történelem előtti időkre megy vissza. A sámánizmus gyökerei az ősi kultúrákig nyúlnak vissza. A sámánt mágusként, gyógyítóként és misztikusként ismerték. A sámánt az különböztette meg más gyógyítóktól vagy papoktól, hogy transzba tudta vinni magát. A transz folyamán a sámán lelke elhagyta a testét, és más világokba utazott, ahol segítő szellemek irányították a munkáját. A sámán több szinten is gyógyított, fizikai, pszichológiai és spirituális szinten. A sámán munkája holisztikus modellen alapult, amely nem csupán a teljes személyt vette figyelembe, hanem az egyén interakcióit is a környezetével, mind a belső, mind a külső világát. Úgy tartják, hogy a lélekben lakozik az emberi lényeg (az életenergia), és minden fizikai betegség a lélek betegségéhez kapcsolódik.

Az isteneknek és a szellemeknek egy kissé szervezetlen panteonja létezik, amely a mennyország különféle részeit uraló főistenektől a hegyi szellemekig terjed. Ez a panteon szintén tartalmazza a fákban, szent barlangokban és kövekben lakó isteneket, a földszellemeket, a háztartások és a falvak védelmező isteneit, valamint az elhunytak szellemeit. Ezekről a szellemekről azt mondják, hogy képesek befolyásolni az élő emberek sorsát.

A rítusok számos változáson mentek keresztül Szilla és Korjo időszakában. A sámánisztikus rítusok még az erősen konfuciánus Csoszon-dinasztia idején is fennmaradtak. A múltban a rítusok mezőgazdasági rítusokat is tartalmaztak (pl. imákat a bőséges termésért). A modern korban a mezőgazdaság jelentőségének csökkenésével ezek a rítusok eltűnnek, a sámánok inkább a városi emberek spirituális és evilági igényeinek kielégítésére törekszenek.

Hely a társadalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai sámánizmusban nincsenek az üdvözüléssel, vagy a morális és spirituális tökéletesedéssel kapcsolatos elképzelések. A sámán egy szakember, aki konzultál a klienseivel, amikor szükség van erre. A Csoszon-dinasztia óta a sámánok alacsony társadalmi osztályba tartoznak. Ez a diszkrimináció a modern időkben is folytatódott. Észak-Koreában a sámánok utódait is az ellenséges osztály tagjainak bélyegezték.[6]

Az animisztikus hiedelmek erősen kapcsolódnak a mezőgazdasággal, halászattal foglalkozó falvakhoz, elsődlegesen olyan jelenségek, amelyek rurális közösségekben jelennek meg. A sámánok a nagyvárosi emberek betegségeit is kezelik, azonban ezek főként olyanok, akik nem régen vándoroltak be vidékről, és nehéznek találják a személytelen városi élethez való alkalmazkodást.

Újjászületés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormányzat évekig babonának tekintette a sámánizmust, ezért minimalizálni próbálta a jelenlétét a koreaiak életében. A növekvő nemzeti önérzet légkörében azonban a koreai kultúra fontos aspektusaiként kezdték elismerni azokat a táncokat és dalokat, amelyeket a sámánok szertartásai tartalmaznak.

Az 1970-es évektől kezdve azok a rituálék, amelyekből kirekesztették az idegen tekinteteket, újra elkezdtek megjelenni, és időnként még nyugati stílusú hotelek menedzserei is láthatók voltak új hotelek nyitásakor sámánisztikus szertartások résztvevőiként. Ezeknek a szertartásoknak bizonyos aspektusait értékes kulturális örökségnek tekintik, amit meg kell őrizni, és átadni a jövő generációinak. Magának a sámánizmusnak a jövője azonban bizonytalan volt az 1980-as évek végén. Habár többen úgy vélték, hogy a sámánizmus számos eszköze alkalmazható lehet a pszichiátriai ellátásban, mivel a kormányzat bővíteni kívánja a mentális egészséggel kapcsolatos kezelési lehetőségeket.

A sámánok típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai sámánok alapvetően két típusba sorolhatók. Az első típusba tartozók öröklik a jogot, hogy sámánisztikus rituálékat mutathassanak be. A második típusba tartozókat pedig egy ceremónia révén avatják sámánná. Az első típusúak főként a Koreai-félsziget déli részén éltek. A második típusúak viszont az egész félszigeten megtalálhatóak voltak, és a koreaiak által lakott szomszédos területeken is, azonban főként északon (a mai Észak-Koreában), Kína szomszédos területein, és a félsziget középső részén koncentrálódtak.

Sámánbetegség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sámánná válás központi fontosságú jellegzetessége a sámánbetegségben való szenvedés. Ez a betegség étvágytalansággal, álmatlansággal és hallucinációkkal jellemezhető. Egy bizonyos rituálé meggyógyítja ezt a betegséget, és az új sámán beiktatására is szolgál.

Tünetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sámánbetegség tünetei különbözőek a sámán kulturális hátterétől és környezetétől függően. A leggyakoribb esetben a jellegzetes tünetek nyilvánvaló ok nélkül jelentkeznek. A sámán nem tud enni, fizikailag és lelkileg gyengévé válik. A sámánbetegség más formájában ezeket a tüneteket fizikai betegség előzi meg. A sámánbetegséget pszichotikus epizód is okozhatja. A sámánbetegség egyik viszonylag ritka formájában a sámán mentálisan meggyengül egy külső sokk hatására. Egy másik ritka típusban a sámánbetegséget egy álom váltja ki, amelyben a sámán egy istent vagy szellemet lát.

A sámánbetegség tünetei meglepően sokáig tarthatnak, átlagosan 8 évig, azonban akár 30 évig is. A fizikai tünetek előrehaladása mentális betegséget is eredményezhet. A leendő sámán általában nyugtalan, és azt mondják, hogy álmaiban istenekkel vagy szellemekkel kommunikál. Az álmok és a valóság összemosódhatnak, hallucinációk jelentkezhetnek. Egyes esetekben a mentális betegség annyira komollyá válik, hogy a sámán elhagyja otthonát, és vándorolni kezd. Azt mondják, hogy ezekre a tünetekre nem hat a normál gyógyszeres kezelés, csak súlyosbítja ezeket. A tünetek egy speciális rituálé segítségével enyhíthetők, amelynek során a sámán elfogadja az istenét vagy szellemét.

Vallási aspektusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koreai sámánizmus hagyományában a sámánbetegséget egy strukturált vallási tapasztalatnak tartják, ami demonstrálja a vertikális kapcsolatot az istenség és az ember között, illetve megmutatja, hogy az istenség bizonyos formákban az emberi tudatban van. Ez a reveláció egy formája, ami azt okozza, hogy a sámán eggyé válik az istenséggel, és ennek következményeként megváltoztatja a gondolkodását. A sámánbetegség által elválik a valóságtól, és belép a tudatosság magasabb formájába.

Rituálék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sámánisztikus rituálék során a sámán áldozatot ajánl fel a szellemeknek. Ének és tánc révén a sámán kéri a szellemeket, hogy avatkozzanak be az érintett emberek sorsába. A sámán nagyon színes ruhákat visel, és transzban beszél. A rituálé során a sámán többször változtatja a ruházatát. A rituáléknak három elemük van. Az elsők a szellemek mint a népi hit tárgyai. A második elemet jelentik a hívők, akik imádkoznak ezekhez a szellemekhez. A harmadik pedig a sámán, aki közvetít az előbbi kettő között. A rituálék formája régiónként különböző. A sámánisztikus rítusok bemutatása nagyban függ a ceremónia céljától. Továbbá a sámán egyéni jellegzetessége és képességei egyedi karaktert adnak a rituálénak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.duke.edu/~myhan/kaf0911.pdf
  2. Chongho Kim. Korean Shamanism: The Cultural Paradox. Ashgate Publishing, 2003.
  3. Choe Sang-hun. Shamanism Enjoys Revival in Techno-Savvy South Korea. The New York Times, 2007.
  4. Brian Miller. Jeju's mythical past still alive and well. 2008.
  5. Andrew E. Kim. Korean Religious Culture and Its Affinity to Christianity. Korea University, Sociology of Religion, 2000.
  6. Nothing to Envy: Ordinary Lives in North Korea, UK, Granta Publications (2010). ISBN 978-1-84708-141-4 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kim, Tae-kon. Korean Shamanism—Muism. Jimoondang Publishing Company (1998). ISBN 89-88095-09-X 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai sámánizmus témájú médiaállományokat.
  • Hogarth, hyun-key Kim. „Kut: Happyness through reciprocity”, Akadémiai Kiadó 

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Korean shamanism című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.