Nyugat-Togo
| Nyugat-Togo | |||
| Togoland de l'Ouest | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Béke, őszinteség, állandóság Nemzeti himnusz: Que Dieu bénisse notre Ouest Togoland (Isten áld meg a mi Togoföldünket) | |||
 | |||
| Fővárosa | Ho | ||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Togbe Yesu Kwabla Edudzi | ||
| Hivatalos nyelv | francia, ewe, avetime, tafi, logba | ||
| Nem elismert | Ghánától | ||
| kikiáltása | 2020. szeptember 25. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen | ||
| Becsült | 11 millió fő (2020) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 20,550 km² | ||
| Időzóna | GMT (UTC0) | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-Togo témájú médiaállományokat. | |||
Nyugat-Togo vagy Nyugat-Togoföld Ghána keleti részén, a Togóval határos sávban elhelyezkedő terület, egyfajta szeparatista formáció, amely 2020. szeptember 25-én deklarálta magát függetlennek, de ezt egyetlen állam sem ismerte el a világon.[1][2] Területének tekinti a Volta és Oti régiókat, valamint az Északi, Északkeleti és Felső-északi régiók keleti felét. A térség függetlenségének ügyét az ENSZ-ben Nem Képviselt Nemzetek és Népek Szervezete (UNPO) 2017 óta napirenden tartja.
Területe[szerkesztés]
A több mint húszezer négyzetkilométeres területnek 11 millió lakója van, akiknek zöme az ewe nép tagja.
Határai nyugaton és délen Ghána, keleten Togo, északon Burkina Faso. Tengerparttal nem rendelkezik.
Története[szerkesztés]
Togo területét (beleértve Nyugat-Togót) 1884-től részben a Német Birodalom uralta.[3] Az első világháborúban Nagy-Britannia és Franciaország szállták meg, majd a háború végén felosztották a volt német gyarmatot. Nyugat-Togo angol fennhatóság alá került és az 1957-ben függetlenedő Ghána részévé vált,[4] míg Kelet-Togo helyén létrejött a független Togo állam.
Az ENSZ közgyűlése már 1955-ben javasolta a briteknek, hogy tartsanak népszavazását a Brit Togo sorsát illetően még azelőtt, hogy Ghána függetlenné válna.[5] A választásokat 1956. május 9-én megtartották, de a voksoláson csak két lehetőség közül lehetett választani: az egyesülés Ghánával vagy további brit függőség egészen addig, amíg a szomszédos Francia Togo sorsa el nem dől. Az ewék politikusai és szervezetei a Ghánával való egyesülés ellen kampányoltak, illetve úgy gondolták, hogy a Brit és Francia Togónak egyesülnie kéne, mivel ezen a területen az ewék lennének többségben. A voksolás végeredményeként csekély (58%-os) többség a Ghánába való integrálódás mellett döntött. Nyugat-Togo déli részén, ahol az ewék voltak többségben, mintegy 55%-a a szavazóknak a Brit Togo fenntartása mellett szavazott.[5]
Annak ellenére, hogy a választások szabályosságát illetően mind a brit, mind a nyugat-togói fél részéről aggályok merültek fel, ez nem akadályozta meg, hogy a Brit Togo Ghána része legyen.
Nyugat-Togóban több függetlenségi szervezet is létrejött, így a Togoföldi Kongresszus és a Nyugat-Togói Felszabadítási Mozgalom, amelyet 1970-ben törvényen kívül helyeztek.[5]
1973-ben a Volta régióban törzsi vezetők demonstráltak, amit a ghánai erők erőszakos fellépése követett.[5]
A Honi Csoport Szervezet (franciául: Fondation du Groupe d’étude de la Patrie) már 2017-ben próbálta jogi eszközökkel kivívni Nyugat-Togo függetlenségét, de nem járt sikerrel. Az ezt követő három évben több kisebb konfliktus történt a térségben, de a kezdeményező szeparatistákat az esetek többségében nem vonták felelősségre.[6][7] Időközben a Honi Csoport Szervezet vezetőjét, Emmanuel Agbavor 2019-ben megvádolták, hogy a Volta régióban tevékenykedő fegyveres szeparatisták a Honi Csoporthoz köthetők, ám Agbavor ezt tagadta.[8]
A függetlenség kikiáltása[szerkesztés]
2020. szeptember 25-én fegyveres összetűzések robbantak ki a ghánai erők és szeparatisták között a Volta régióban fekvő Észak-Tonguban, ahol követelték a ghánaiak kivonulását. Az ekkor már Charles Kormi Kudzordz vezette Honi Csoport sajtónyilatkozatot tett közzé Nyugat-Togo függetlenné válásáról[9] és olyan táblákat helyeztek ki, amelyen az embereket az újdonsült országban üdvözölték.[1] Az accrai kormány rossz tréfának vette a nyilatkozatot, jóllehet a neves biztonságpolitikai szakértő, Adib Sani fellépést sürgetett.
A függetlenség bejelentését követően folytatódtak a fegyveres összetűzések, amelyek jó néhány személy halálát okozták.[10][11] A ghánai források szerint a Honi Csoport továbbra is a ghánai biztonsági erők kontrollja alatt áll,[12] továbbá a ghánai elnök, Nana Akufo-Addo tagadta, hogy tárgyalásba kezdett volna a szeparatistákkal.
A környező országok, mint Kamerun aggodalommal figyelik most is a ghánai eseményeket, mivel úgy gondolják, hogy Nyugat-Togo ösztökélő példa lehet az ambazóniai szeparatisták vagy más fegyveres elszakadási mozgalmak számára, ez pedig háborúkhoz, illetőleg polgárháborúkhoz is vezethet.
Kelet-Ghánában (Nyugat-Togóban) a fegyveres konfliktusok még most is zajlanak, de még nem vezettek eszkalációhoz. A szomszédos Togo eddig nem reagált érdemben Nyugat-Togo függetlenségének kikiáltására.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Western Togoland declares sovereignty (DW)
- ↑ Suspected "Western Togoland separatists" launch fresh attack on transport yard for Ghana, burn bus, hold drivers at gunpoint (BBC News)
- ↑ Zimmerman, Andrew (2012): Alabama in Africa: Booker T. Washington, the German Empire, and the Globalization of the New South. Princeton University Press. ISBN 978-0-691-15586-9
- ↑ The Colonial Era: British Rule of the Gold Coast
- ↑ a b c d Western Togoland, Africa’s (not so) new secessionist tension (Nationalia)
- ↑ 81 More Western Togoland Independence ‘Fighters’ Arrested (Modern Ghana)
- ↑ Ghana drops treason charges against separatists (The EastAfrican)
- ↑ We have no militia – Western Togoland independence ‘fighters’
- ↑ Why Ghana must not laugh off Western Togoland secessionist movement – Security Expert reveals
- ↑ One dead, two injured after ‘Western Togolanders’ capture of Juapong (Ghana Web)
- ↑ Government’s intelligence claim on Volta separatist attack false – Security Analyst (Ghana Web)
- ↑ One dead, three injured in Volta Region secessionist disturbance (Ghana Business News)
