Gustav Nachtigal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gustav Nachtigal

Gustav Nachtigal (Eichstädt, 1834. február 23.Pálma-foknál a tengeren, 1885. április 19/20.) német Afrika-utazó. Beutazta a Szahara keleti részét, emellett nagyban hozzájárult Kamerun és Togo német gyarmattá válásához.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orvosi tanulmányait a hallei, würzburgi és greifswaldi egyetemen végezte.[1] A porosz hadseregben szolgált mint katonai sebészorvos, de egészségügyi problémák miatt 1862-ben leszerelt és a meleg éghajlatú Észak-Afrikában telepedett le.[1] Egy ideig a tuniszi bég orvosa volt, kitűnően megtanult arabul, s megismerte az iszlám gondolkodás sajátosságait. Önmaga által választott arab neve Idrisz volt.

Egészsége megerősödött, s már éppen hazatérni készült 1868 végén, amikor I. Vilmos porosz király megbízta egy szaharai expedíció vezetésével. Az út célja Bornu fővárosa, a Csád-tó nyugati partjainak közelében fekvő Kukawa városa volt (ma Északkelet-Nigéria), ahol az expedíciónak a porosz állam ajándékait kellett átnyújtania Bornu sejkjének, I. Umarnak. Nachtigal elfogadta a felkérést, s tíztagú csapatával 1869. február 19-én indult el Tripoliból. Útjuk a fezzáni fővároson, Murzúkon át Tibesztibe vezetett, ahol fogságba kerültek, s csak 1870. április 18-án folytathatták útjukat, egy Murzúkból Kukawába tartó tevekaravánhoz csatlakozva. Végül sikeresen meg is érkeztek a bornui fővárosba, ahonnan – az ajándékok átadását követően – Nachtigal több kisebb felfedezőutat tett Bornu különböző részeibe, valamint Kanem és Bagirmi régiókba. Csaknem három esztendő elteltével, 1873. március 1-jén hagyták el Kukawát, végül a szudáni Vadai, Dárfúr és Kordofán régiók érintésével 1874 novemberében érkeztek meg Kairóba. Nachtigal ezt követően hazatért és úti élményeit rendezte kiadás alá, amelynek első két kötete 1879-ben, illetve 1881-ben jelent meg (Sahara und Sudan: Ergebnisse sechsjährigen Reisen in Afrika).

1882-ben – röviddel azután, hogy Franciaország annektálta Tunéziát – Nachtigalt tuniszi német konzullá nevezték ki. 1884-ben Bismarck kancellár birodalmi megbízottként Nyugat-Afrikába küldte. Az út hivatalos célja a kereskedelmi lehetőségek feltérképezése volt, valójában Nachtigalnak a briteket megelőzve kellett előkészítenie Kamerun és Togo német gyarmattá válását. Nachtigal a briteket alig öt nappal megelőzve ért Togóba, és III. Mlapa törzsfőnökkel folytatott tárgyalása után, 1884. július 4-én német protektorátussá nyilvánította Togoföldet (Togoland). Ezt követően Kamerunba utazott, és a dualákkal egyeztetve július 14-én Kamerun is német protektorátussá lett. Nachtigal missziója sikeres teljesítését követően, az Európába vezető hajóúton halt meg a libériai Pálma-fok közelében. Az elefántcsontparti Grand-Bassam városkájában temették el.

Korábbi szaharai úti beszámolójának harmadik kötete csak halála után, 1889-ben jelent meg.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gustav Nachtigal, Sahara and Sudan, New York, Barnes & Noble, 1971, bevezető (IX–X. o.)
  • James Stuart Olson, Robert Shadle, Historical dictionary of the British Empire, Westport, Greenwood Press, 1996.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 429. o. ISBN 9639257095  

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Sahara and Sudan: The Results of Six Years Travel in Africa, 1879-1889. (Hozzáférés: 2013. október 3.)