Viktória-vízesés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Viktória-vízesés
Világörökség
Victoriafälle.jpg
A Viktória-vízesés
Adatok
Ország Zambia, Zimbabwe
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VII, VIII
Felvétel éve 1989
Elhelyezkedése
d. sz. 17° 55′ 28″, k. h. 25° 51′ 24″Koordináták: d. sz. 17° 55′ 28″, k. h. 25° 51′ 24″

A Viktória-vízesés (Mosi-oa-Tunya) két ország: Zambia és Zimbabwe határán található. Helyi elnevezése a makololóktól származik: Mosi-oa-Tunya jelentése „mennydörgő gőzölgés” és „robajló füst”. A név onnan ered, hogy a víz száz méteres mélységbe alázúduló hangját háromszáz méteres párafüggöny egészíti ki. A Viktória vízesés 1708 méter széles vízzuhataga a legszélesebb a világon, közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, és 1989-ben az UNESCO-Világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül.

Méretei, adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

H14vicfalls.jpg

A Viktória-vízesés 1708 méter széles és ezzel a legszélesebb vízesés a világon. Magassága 61-108 méter között van. Az Angola, Zimbabwe, Namíbia, Zambia és Mozambik területén keresztül folyó Zambézi folyam - amelyik a vízesést táplálja - Afrika déli részének legnagyobb folyama. 2736 kilométeres hosszával a Föld folyói közt a 39., Afrikában a Nílus, a Kongó és a Niger után a negyedik leghosszabb. Vízgyűjtő területe 1,33 millió négyzetkilométer, átlagos vízmennyisége a vízesésnél 1400 másodpercenként, de esős évszakban eléri a 5000 m³-t másodpercenként. A felfelé meredő sziklák és a kiemelkedő szigetek öt nagyobb zuhatagra osztják a vízesést: Ördög vízesése, Fő-zuhatag, Lópatkó-zuhatag, Szivárvány-zuhatag és Keleti-zuhatag . A Viktória-vízesés alatt a víz 25-75 méter széles szakadékba jut, innen egy erre merőleges, 65 méter széles és 120 méter hosszú csatornán áramlik ki, amely a Fortyogó Üst nevű katlanba torkollik. Ennek mélysége száraz időszakban 17 méter, esős időszakban a dupláját is elérheti - ilyenkor a vízsebesség eléri a 150 km/órát. A Viktória-vízesés az átfolyt vízmennyiség tekintetében a világon a tizenegyedik helyen áll.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műholdas felvétel a folyó egykori és mai medreiről

Zambia területének legnagyobb részét az ősi afrikai masszívum kőzetein kialakult 1000–1500 méter magas fennsíkok: a Katanga-fennsík, a Zambézi-fennsík és a Lunda-küszöb alkotják. Az ország déli határán, a Zambézi-fennsíkon alakult ki a Viktória-vízesés, amely körülbelül 150 millió évvel ezelőtt keletkezett. Eredetileg közelebb lehetett a folyótorkolathoz, ám az évmilliók során mintegy 150 kilométernyit elmozdult észak felé fokozatosan alakítva a bazaltfennsík felületét. A bazaltot vulkánkitörések garmada hozta létre és a rétegek elérik 18-30 métert. 150-200 millió évvel ezelőtt sziklahasadékokat puhább kőzetek töltötték ki, ám azokat a víztömeg kimosta, majd magát a keményebb bazaltot is erodálta. Balázs Dénes magyar kutató fedezte fel, hogy az egyes mederszakaszok a vízesés korábbi helyét jelölik. A víz a lávamedrében, amelyet repedések hálóznak be, talált magának utat, s a törésvonalakat újabb mederszakaszokká szélesítette. A folyamat a mai napig nem állt le, a mai zuhogó a nyolcadik, amely az utóbbi félmillió év alatt alakult ki. Újabban a Cataract-szigetnél figyelhetőek meg az új vízesés képződésének első jelei, itt már körülbelül 30 méterrel lejjebb van a szikla pereme, s a folyó várhatóan addig mélyíti majd a sziklát, amíg a Zambézi ebbe a hasadékba fog belezuhanni, az új most már a kilencedik zuhogó kialakulására néhány százezer évet még várni kell.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Livingstone

1855. november 17-én David Livingstone a híres felfedező és misszionárius volt az első európai, aki megpillantotta a Zambézi folyó nagy vízesését, és amelyet az akkori brit királynőről nevezett el Viktória-vízesésnek.[1] A skót felfedezőre nagy hatással volt a látvány, a következőket jegyezte fel róla: „Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák.” David Livingstone első, 1841-1849 közti dél-afrikai misszionáriusi útjai után indult északra, a kontinens belsejébe. Célja a kereszténység terjesztése mellett a kereskedelem a legális áruforgalom terjesztése és a civilizáció terjesztése volt, ezek segítségével akarta a rabszolga-kereskedelmet megingatni.

David Livingstone szobra a Viktória-vízesésnél

Dél-Afrika északi határától, Kolobengből átvágott a Kalahári-sivatagon, s Linyantinál érte el a Zambézit, amely segítségével akarta Livingstone Dél-Afrika belsejének feltárását véghezvinni. Így 1853 novemberében indult az Atlanti-óceán felé, néhány makololo törzsi kísérővel. 1854 év májusában érte el az angolai Luandát, s egy év múlva érkezett vissza Linyantiba. 1855 novemberében kelet felé indult a folyó mentén, ekkor fedezte fel a nagy vízesést. 1856 májusában jutott el a mozambiki Quelimane-ba és így átszelte teljes Afrikát. Amikor hazaérkezett Angliába, nemzeti hősként fogadták.

A gyarmatosítók később róla nevezték el a közeli kisvárost, amely az 1930-as években rövid ideig még Zambia fővárosa is volt, mai neve Maramba. Személye iránti tiszteletből az Ördög-katlan mellett állították fel Livingstone szobrát. Livingstone nevét viseli a zaire-i, a Kongó-folyón található Livingstone-vízesés, amely másodpercenkénti 35 000 köbméter vízhozamával bolygónk legbővizűbb zuhataga.

Időjárás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vízesés környékének klímája rendkívül kellemes, mert bár a trópusi övben helyezkedik el, a tengerszint feletti magassága miatt a hőmérséklet nem túlságosan szélsőséges. Afrikának ezen a részén három évszak különböztethető meg:

  • a viszonylag forró és száraz nyárelő, ami augusztustól október végéig tart,
  • novembertől áprilisig a nagy esőzéseket hozó nyáré a terep,
  • a csontszáraz és derült tél májustól júliusig határozza meg az időjárást.[2]

Esős és száraz évszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esős évszakban hatalmas mennyiségű, másodpercenként közel 15 000 köbméternyi víz zúdul alá iszonyatos robajjal, miközben a vízpára 500 méter magasságba is fölszáll. A száraz évszakban sokkal visszafogottabb a Viktória-vízesés. Ilyenkor lehet gyönyörködni a száz méter magas kőfaragványokban, amelyeket az évmilliók során a vízcseppek a sziklafalba vájtak.

Victoria Falls from the air 1972.jpg Victoria5.jpg
A mennydörgő gőzölgés, esős-évszakban (1972) . . . és száraz évszakban (2003 szeptember)
A Viktória-vízesés , a Niagara és az Iguazú összehasonlítása
Paraméterek Viktória-vízesés Niagara-vízesés Iguazú-vízesés
Magasság: 108 m 360 láb 51 m 167 láb 64–82 m 210-269 láb
Szélesség: 1700 m 5577 láb 1203 m 3947 láb 2700 m 8858 láb
Átfolyó vízmennyiség: m³/s cu ft/s m³/s cu ft/s m³/s cu ft/s
Éves átfolyó vízmennyiség átlaga: 1088 38 430 2407 85 000 1746 61 600
Havi átfolyó vízmennyiség átlaga – max: 3000 105 944
– min: 300 10 594
– Utóbbi 10 év max: 6000 211 888
Valaha mért legtöbb: 12 600 444 965 8269 292 000 12 800 452 000

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Viktória-vízesés bejáratát jelző tábla

Már az 1900-as évek elején nagy népszerűségnek örvendett a turisták körében. Akkor lendült fel a turizmus, amikor megépítették az első hidat (Viktória-vízesés híd) a Zambézi folyón a vízesés közelében, így 1905-től könnyen megközelíthetővé vált a turisták számára. A másik turisztikai beruházás a Victoria Falls város megalapítása volt, amely mind a mai napig a vízesés turisztikai központja a zimbabwei oldalon.

Évente körülbelül 300 000-en látogatták meg az 1990-es évek végéig, mára ez a szám egymillió fölé nőtt.

"Devil's Swimming Pool", a „Fortyogó Üst” természetes medence

A turisták többsége Zambiából és Zimbabwéből származik és mivel a kiépítettség zimbabwei oldalon jobb, onnan érdemes meglátogatni a vízesést, valamint novemberben a Zambézi a zambiai oldalon gyakran kiszárad, s ilyenkor a vízesés csupán a zimbabwei oldalról nyújt élvezhető látványt. Nagyon népszerű a turisták körében az úgynevezett „Ördög úszómedencéje” vagy „Fortyogó üst” amely egy természetes módon kialakult medence, és amelyben száraz időszakban akár úszni is lehet.

A turisták bérelt kisrepülővel felülről is megcsodálhatják a zuhatagot, és van rafting lehetőség a vízesés alatt, lehet sziklát mászni, vagy bungee jumpingolni a folyó fölött átívelő hídról.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zuhatag közelében található a világ egyik legnagyobb és legidősebb baobabfa példánya. A nagy majomkenyérfa volt a találkozási pontja korábban az idetévedő kereskedőknek, kalandoroknak és utazóknak egykoron.

A Viktória-vízesés óriási értéke, hogy az épületekkel, parkolókkal és egyéb civilizációs vívmányokkal nem tették tönkre a természet eredeti állapotát, csak egy-egy, a dzsungelbe rejtett kilátópontról tekinthető meg a vízesés. A fotós turisták egyik fő programja a vízesés által létrehozott szivárványok kergetése, amely napszaktól függően mindig más és máshol tűnik fel.

Videók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktória-vízesés témájú médiaállományokat.
Wikitravel
A Wikitravel tartalmaz Viktória-vízesés témájú leírást.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Victoria Falls, 2012. április 18. (Hozzáférés: 2013. június 1.)
  2. http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kifb/0/7324/viktoria.htm

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]