Mascarenhas-szigetcsoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mascarenhas-szigetcsoport az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre található, a déli szélesség 20° tájékán, a keleti hosszúság 57° és 58° fok között. Három nagyobb sziget (Mauritius, a Franciaországhoz tartozó Réunion és a Mauritiushoz tartozó Rodriguez), valamint egy sor kisebb szirt és sziget tartozik a csoportba.

Madagaszkár és környéke
„Indiai-óceáni
francia szigetek”
:
Egyebek:
MZ – Mozambik
1. Bassas da India MG – Madagaszkár
2. Európa KM – Comore-szigetek
3. Glorioso-szigetek YT – Mayotte
4. Juan de Nova RE – Réunion
5. Tromelin MU – Mauritius
Madagaszkártól északra, a déli szélesség 10° tájékán a Seychelle-szigeteket látni.

Kisebb szigetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauritius északi partjához közel található a háromszög alakú Tüzérzug-sziget, tőle nem messze a Lapos-sziget. A Kígyó-sziget és az egyedi, endemikus élővilágáról híres Kerek-sziget valószínűleg tévedésből kapta nevét: a Kígyó-sziget ugyanis kerek, és nem élnek rajta kígyók, a Kerek-szigeten pedig él két, sehol máshol elő nem forduló boafaj, az viszont egyáltalán nem kerek.

Keletkezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetek vulkáni eredetűek: tufa- és lávakőzetek építik fel őket. A legtöbb vulkán már kialudt, de a Rodriguez-szigeté még működik. A nagyobb szigeteket atollok övezik (és több kisebbet is).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Baktérítő közelében fekvő szigetek éghajlata alapvetően mediterrán, de szigetek méretétől és tengerszint feletti magasságtól függően az esős trópusitól a száraz, csaknem sivatagi klímán át a mediterrán jellegűig változik. Csapadékviszonyaik szélsőségesen különbözőek: így például Mauritius délkeleti részén az évi csapadékmennyiség 4000 mm körül van; a sziget északnyugati részén körülbelül 1000 mm, a közeli Rodriguez-szigeten pedig sokszor évekig nem esik az eső.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteken azok felfedezéséig endemikus fajok sokasága fejlődött ki (főleg madarak és hüllők); ezek harmadát-felét (köztük az oktalanul kipusztított állatok szimbólumává vált, mauritiusi dodót) már kiirtották. A maradék őshonos fajok többsége is végveszélybe került; elsősorban a betelepített kutyák, macskák, mongúzok, majmok, patkányok, nyulak és kecskék pusztítása, másrészt az élőhelyeiket felszámoló cukornád-ültetvények miatt.

Jellemző bennszülött növény a parti szavannákon és a hegyi esőerdőkben elterjedt orsópálma (Hyophorbe verschaffeltii).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok (Gondolat, 1986)