Réti füzény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Réti füzény
Réti füzény felépítése
Réti füzény felépítése
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Füzényfélék (Lythraceae)
Nemzetség: Füzény (Lythrum)
Faj: L. salicaria
Tudományos név
Lythrum salicaria
L.
Szinonimák
  • Lythrum anceps (Koehne) Makino
  • Lythrum argyi H. Lév.
  • Lythrum intermedium Ledeb. ex Colla
  • Lythrum salicaria var. anceps Koehne
  • Lythrum salicaria var. glabrum Ledeb.
  • Lythrum salicaria subsp. intermedium HARA
  • Lythrum salicaria var. intermedium (Ledeb. ex Colla) Koehne
  • Lythrum salicaria var. mairei H. Lév.

a Lythrum salicaria var. tomentosum szinonimája:

  • Lythrum tomentosum Mill.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Réti füzény témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti füzény témájú kategóriát.

Virágzó réti füzény

A réti füzény (fűzfalevelű fű, piros füzény – Lythrum salicaria) a füzény növénynemzetség leggyakoribb faja a Kárpát-medencében.

Előfordulása, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi mérsékelt éghajlati övre jellemző növény. A Kárpát-medencében leggyakrabban a dombvidékek (ritkábban a hegységek) nyirkos rétjein, árkaiban, lápjain, nádasok szélén találhatjuk. Egyértelműen a nedves vagy vizes, sok tápanyagot és bázist tartalmazó, mérsékelten savanyú, humuszos vályog- és agyagtalajokat kedveli. A mocsári humuszon kedvvel termő, mély gyökerű növény.

A Kis-Balatonban a nádasokban és a zsombékok tetején nő.

Változata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lythrum salicaria var. tomentosum (Mill.) DC.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

50–180 cm-ig felmagasodó, fásodó gyöktörzsű, évelő növény. Szára rendszerint négyélű, kopasz vagy érdes-pelyhes.

Lándzsás, ép szélű levelei 5–15 cm-esre nőnek. Az ülõ levél alapja kerekített vagy kicsípett, erezete jól láthatóan kidomborodik. Az alsó szárlevelek átellenesen vagy hármasával örvben állnak, a középső és felső szárlevelek váltakozók vagy átellenesek.

Felálló virágai többesével, 10 cm-nél is hosszabb, megnyúlt füzérekben, álörvökben nyílnak a murvalevelek hónaljában. A murvák tojásdadok, aprók, szőrösek. A 4–7 mm hosszú csészelevelek szőrösek, rajtuk tizenkét borda, 6 csészefog és néhány, 2–3 mm hosszú köztes fog különböztethető meg. A csésze hosszabb fogai kétszer akkorák, mint a rövidek. A hat, lándzsás, 6–12 mm hosszú sziromlevél sötét bíborszínű, ritkábban fehér. A porzólevelek száma tizenkettő. A magház felső állású.

3–6 mm hosszú, sokmagvú tokterméseit a vacok körülzárja.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mocsarakban, ártéri társulásokban, patakmenti és magaskórós társulásokban találkozhatunk vele. Június–szeptemberben nyílik; rovarok porozzák be.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teáját háziszerként bélhurut, vérhas, tífusz ellen, bél- és gyomorvérzés csillapítására itták. Teát a fű gyökeréből is készítettek. Toroköblítésre, valamint vérző aranyér borogatására máig használatos.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]