Réti füzény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Réti füzény
Réti füzény felépítése
Réti füzény felépítése
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Mirtuszvirágúak (Myrtales)
Család: Füzényfélék (Lythraceae)
Nemzetség: Füzény (Lythrum)
Faj: L. salicaria
Tudományos név
Lythrum salicaria
L.
Szinonimák
  • Lythrum anceps (Koehne) Makino
  • Lythrum argyi H. Lév.
  • Lythrum intermedium Ledeb. ex Colla
  • Lythrum salicaria var. anceps Koehne
  • Lythrum salicaria var. glabrum Ledeb.
  • Lythrum salicaria subsp. intermedium HARA
  • Lythrum salicaria var. intermedium (Ledeb. ex Colla) Koehne
  • Lythrum salicaria var. mairei H. Lév.

a Lythrum salicaria var. tomentosum szinonimája:

  • Lythrum tomentosum Mill.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Réti füzény témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Réti füzény témájú kategóriát.

Virágzó réti füzény

A réti füzény (fűzfalevelű fű, piros füzény – Lythrum salicaria) a füzény növénynemzetség leggyakoribb faja a Kárpát-medencében.

Előfordulása, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi mérsékelt éghajlati övre jellemző növény. A Kárpát-medencében leggyakrabban a dombvidékek (ritkábban a hegységek) nyirkos rétjein, árkaiban, lápjain, nádasok szélén találhatjuk. Egyértelműen a nedves vagy vizes, sok tápanyagot és bázist tartalmazó, mérsékelten savanyú, humuszos vályog- és agyagtalajokat kedveli. A mocsári humuszon kedvvel termő, mély gyökerű növény.

A Kis-Balatonban a nádasokban és a zsombékok tetején nő.

Változata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lythrum salicaria var. tomentosum (Mill.) DC.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

50–180 cm-ig felmagasodó, fásodó gyöktörzsű, évelő növény. Szára rendszerint négyélű, kopasz vagy érdes-pelyhes.

Lándzsás, ép szélű levelei 5–15 cm-esre nőnek. Az ülõ levél alapja kerekített vagy kicsípett, erezete jól láthatóan kidomborodik. Az alsó szárlevelek átellenesen vagy hármasával örvben állnak, a középső és felső szárlevelek váltakozók vagy átellenesek.

Felálló virágai többesével, 10 cm-nél is hosszabb, megnyúlt füzérekben, álörvökben nyílnak a murvalevelek hónaljában. A murvák tojásdadok, aprók, szőrösek. A 4–7 mm hosszú csészelevelek szőrösek, rajtuk tizenkét borda, 6 csészefog és néhány, 2–3 mm hosszú köztes fog különböztethető meg. A csésze hosszabb fogai kétszer akkorák, mint a rövidek. A hat, lándzsás, 6–12 mm hosszú sziromlevél sötét bíborszínű, ritkábban fehér. A porzólevelek száma tizenkettő. A magház felső állású.

3–6 mm hosszú, sokmagvú tokterméseit a vacok körülzárja.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mocsarakban, ártéri társulásokban, patakmenti és magaskórós társulásokban találkozhatunk vele. Június–szeptemberben nyílik; rovarok porozzák be.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teáját háziszerként bélhurut, vérhas, tífusz ellen, bél- és gyomorvérzés csillapítására itták. Teát a fű gyökeréből is készítettek. Toroköblítésre, valamint vérző aranyér borogatására máig használatos.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]