Sárgarigó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sárgarigó
Oriole 2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Sárgarigófélék (Oriolidae)
Nem: Oriola
Faj: O. oriolus
Tudományos név
Oriolus oriolus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Oriolus oriolus distribution map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sárgarigó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgarigó témájú kategóriát.

A sárgarigó (régiesen aranymálinkó; Oriolus oriolus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sárgarigófélék (Oriolidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2002-ben „Az év madarává” választotta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész Európában és Nyugat-Ázsiában előfordul. A természetes élőhelye ligetekben, ártéri erdőkben, parkokban és kultúrtájakon van.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének többi része aranysárga, a tojó alul szürkés, finoman mintázott. A fiókák a tojóhoz hasonlítanak. Élénk színezetük ellenére a lombkoronában nem könnyű észrevenni őket. A hímek jellegzetes flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") vagy éles kiáltásuk ("ksréék") nyomán szerezhetünk tudomást róluk. Mindig igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár. Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal is.

A hímen az aranysárga és a fekete szín dominál
a tojó inkább zöldes színű

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a cseresznyét és a bogyókat pusztítja. A rovarok fogyasztásával hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz. Trópusi rokonai között nektárfogyasztók is vannak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kosárszerű fészkét mesterien szövi lombos fák ágvillájába. Csak a peremet erősíti az ágvillába, a fészek egésze az ág alatt található. Fészkét fűből építi, de gyakran felhasználja a szőlőkötözéshez használt műanyag rafiát (tejeszacskó-csíkot) is. Fészekalja 3-6 darab, piszkosfehér alapon szabályos fekete foltos tojásból áll. A kikelésükkor a majdnem teljesen csupasz és vak[1] fiókákat a szülőpár együtt táplálja.

Oriolus oriolus

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszeres fészkelő, a Kárpát-medencébe a vonuló madarak közül legutolsóként, májusban érkeznek és augusztus végén, szeptember elején már távoznak is. Hosszútávú vonuló, az év nagyobb részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon védett fajnak számít, pénzbeli értéke 25 000 Ft.

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Joanna Burger: Madarak: Képes enciklopédia, Ventus Libro Kiadó, (2008) ISBN 978-963-9701-33-5

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]