Mezei veréb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mezei veréb
Mezei vereb1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Verébfélék (Passeridae)
Nem: Passer
Faj: P montanus
Tudományos név
Passer montanus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Passermontanusmap.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mezei veréb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei veréb témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei veréb témájú kategóriát.

Tree Sparrow August 2007 Osaka Japan.jpg

A mezei veréb (Passer montanus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a verébfélék (Passeridae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2007-ben „Az év madarává” választotta.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magas északot leszámítva egész Európa, egész Szibéria Japánig és Kínáig, továbbá valószínűleg Észak-Afrika is. Közép- és Délnyugat-Ázsiában, Indiában, Szumátra, Jáva, Borneó és Tajvan szigetén különböző alfajokban fordul elő. Szabad mezők, lomberdők lakója. Az emberi lakások környékét leginkább csak télen keresi föl.

Eredeti elterjedési területén kívül a következő területekre betelepítették: Fülöp-szigetek, Mariana-szigetek, Kis-Szunda-szigetek, Celebesz, Ausztrália, az Egyesült Államok középső része, Malajzia keleti része és Szingapúr. Nem sikerült meghonosítani Új-Zélandon és a Bermuda-szigeteken.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passer montanus dilutus
  • Passer montanus dybowskii
  • Passer montanus hepaticus
  • Passer montanus kansuensis
  • Passer montanus malaccensis
  • Passer montanus montanus
  • Passer montanus obscuratus
  • Passer montanus saturatus
  • Passer montanus tibetanus
  • Passer montanus transcaucasicus

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza 12,5-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. Feje teteje, halántéka és nyakszirtje vörösbarna. Szemsávja, a szeme alatt levő sáv, hátsó fültájék-foltja és az állát-torkát beborító nagy folt fekete. Pofája és nyaka felső része fehér; hasi oldala fehéresbarnás.

Vedlési időszaka június közepétől kb. novemberig tart. Az adult egyedek a fészkelést befejezve postnuptialis, a fiatalok a fészket elhagyva postjuvenilis komplett vedlést végeznek. Az elsőrendű evezők átvedlésének harmadánál kezdődik a másod- és harmadrendű evezők, valamint a kormánytollak cseréje, és közel azonos időben fejeződnek be. A másodrendű evezőkkel közel egy időben indul a faroktollak váltása. A tollazat cseréje során az egyedek mindvégig röpképesek maradnak. A hosszú vedlési időszak (közel 5 hónap) abból következik, hogy az első költés fiataljai a kirepülés után nem sokkal elkezdik vedlésüket, az öreg madarak nagyjából a második fészekalj fiataljaival vedlenek egy időben, néhány madár pedig harmadszor is költ, és pótköltés is előfordul. Így az utolsók csak ősz vége felé fejezik be vedlésüket. Egy-egy egyednek mindössze kb. 70 napra van szüksége a teljes folyamathoz hazánkban és a környező országokban, míg az északabbra (például Nagy-Britanniában)élőknek ettől kevesebbre, 60 napra, ennek oka az, hogy az északi területeken élőknek kevesebb idő áll rendelkezésükre, mint délebbre élő fajtársaiknak. Különbség figyelhető meg a fiatalok és az idősebb példányok között is, előbbiek lassabban váltanak tollruhát, míg utóbbiak gyorsabban.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősszel és télen gyommagvakkal táplálkozik. Tavasszal és nyáron hernyók és levéltetvek teszik ki az étrendjét. Nem vonuló, állandó madár. Régebben kártevőnek minősítették és irtották is, mert megdézsmálta a gabonaföldeket.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Faodvakban, elvétve háztetőkön fészkel, 2-3-szor évenként, de elfoglaja a fecskefészkeket, a hasznos odulakók részére kihelyezett mesterséges fészekodvakat is. Az első fészekalj áprilisban, a második júniusban, a harmadik pedig augusztusban teljes. Fészke gyökerekből, szénából és tollakból van magasra halmozva. Fészke kerek, melyet oldalbejáróval épít. 5-6 tojása szennyesfehér alapon sűrűen borítva szürke és szürkésbarna pontokkal és foltokkal tarkított.

Fészek mesterséges odúban
és a szabadban
Passer montanus

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszeres fészkelő. Magyarországon védett. A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet az Év madarának választotta 2007-ben. Az év madarává választásának fő oka hirtelen állománycsökkenése.

Kutatók szemével[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberek évezredek óta figyelemmel követik a környezetükben élőket, legyen szó állatról, növényről vagy egy mikroorganizmusról. Elődeink hosszas megfigyelések során megismerték ezeknek a lények a külső és belső felépítését, egyedfejlődését, táplálkozási- és szaporodási szokásait, valamint lelkes tudósok feljegyzéseit tanulmányozva evolúciójukat is, bár utóbbi esetében az egyre újabb és újabb módszerek miatt sokszor jelentkeznek változások. Napjainkban a tudomány és technika fejlődésének köszönhetően lehetővé vált a fajok egyed feletti, illetve egyed alatti vizsgálata. Az egyed alatti terület új távlatokat nyitott meg a kutatók előtt. A sejtek működésének, molekuláris mechanizmusainak megismerésével egyre több választ kapnak a kérdéseikre, de a válaszokkal együtt egyre több a kérdés is. Az eddig vizsgált fajok között találjuk a mezei verebet is, melyet a világ számos pontján, például Európában, Ázsiában és Amerikában, tüntettek ki figyelmükkel a szakemberek. Itt olvasható néhány a kutatási eredmények közül:

Új genotípusú madárinfluenza vírust izoláltak mezei verebekből Kínában: A 2004-es kínai madárinfluenza-járvány felmérése mezei verebek begyűjtéséhez vezetett Kínában. Négy vírust izoláltak vadon élő mezei verebekből. A teljes genom analízis eredményei jelezték, hogy a H5N1 vírus új genotípusa kering a mezei verebek között. Az új genotípus hemagglutinin és neuraminidáz génjei a Gs/Gd/96-szerű vírusokból, a nukleáris fehérje gén pedig a 2001 A- genotípusú H5N1 vírusoktól származtak, miközben a másik belső gének egy másik influenza vírusból lettek létrehozva. A kísérleti fertőzések mind a négy vírusnál nagyon fertőzőnek bizonyultak csirkéknél, de kacsáknál vagy egereknél nem. Hong Kongban a négy mezei veréb vírus különbözött a 2003-as mezei veréb törzstől (Z genotípus). Az eredmények jelezték, hogy a H5N1 vírusokat széles körben lehetne osztályozni a mezei verebekben.

A mezei verebek hemoglobinja: A felnőtt mezei verebek vére két hemoglobin komponenst tartalmaz: Hb A (ca. 85%), Hb D (ca. 15%). Ezek az alfa láncaikban különböznek (alfa A, alfa D), a béta láncok azonosak. Bemutatásra került az alfa A- ,alfa D- és a béta láncok teljes elsődleges szerkezete. A nyári lúd (Anser anser) hemoglobinjával történő összehasonlítás azt mutatta, hogy az alfa láncok 22 aminosavban különböznek, a béta láncok pedig 16-ban. A fácán (Phasianus colchicus colchicus) hemoglobinjának (Hb D) kis komponensével való összehasonlítás azt mutatta, hogy az alfa D lánc 34 aminosavban különbözik. Egy alfa hélixben belső helyzetű prolint találtak. A seregéllyel ( Sturnus vulgaris) történő összehasonlításkor az aminosav-változás aránya béta: alfa A: alfa D láncokban 1: 7: 4; más madarakkal összehasonlítva ez az arány 1: 2: 3.

Alfavírus antitestek, flavivírus és bunyavírus arbovírusok házi verebekben (Passer domesticus) és mezei verebekben (Passer montanus) Lengyelországban: A verebeket Közép- Lengyelországban egy hemagglutinációs- inhibiációs teszttel vizsgálták meg az arbovírus antitestek bemutatása miatt 1995 és 1996 között. A házi verebekben (Passer domesticus) (179 egyedben) Sindbis, West Nile, kullancs encephalitis, Tahyna és Calolo vírusok antitestjeit azonosították 1.1%, 2.8%, 1.1%, 2.8% és 1.1%-os egyenkénti szeroprevalenciával. Mezei verebekben (Passer montanus) (33 egyedben) a Sindbis, a West Nile és a Tahyna vírusok antitestjeit azonosították 9.1%, 12.1% és 3.0%-os egyenkénti szeroprevalenciával.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

- Egyes források szerint Portugáliában ezt a fajt tartják kalitkában.

- Tokióban a házi verebet helyettesíti.

- A Brit- szigeteken a gyakori fűnyírás is hozzájárult a mezei veréb létszámának drasztikus csökkenéséhez, mivel a fűfélék nem tudtak magot hozni, így ezen madarak nem jutottak elegendő táplálékhoz.

- Merész fészkelő, például sasok, gólyák fészkeinek oldalába is építheti saját fészkét.

- Bár elsősorban magevőként tartják számon, fészkelés idején szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, azokkal eteti fiókáit is, a rovarok magas fehérjetartalma miatt, amely nélkülözhetetlen a fejlődésükhöz.

- A hatvanas évek végén egy szerencsés véletlen folytán fedezték fel, hogy a mezei veréb tojók azon egyedei, melyeknél a fehér csík megtalálható, énekelnek, míg a sötét szalagosoknál ez a képesség hiányzik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]