Maróthi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maróthi György
Maróthi György.jpg
Született 1715. június 18.
Debrecen
Elhunyt 1744. október 16. (29 évesen)
Debrecen

Maróthi György (Debrecen, 1715. június 18.1744. október 16.) matematikus, pedagógus, a magyar zeneelmélet úttörője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tehetős debreceni polgárcsaládból származott. 1732-ben hét évig tartó külföldi tanulmányútra indult, melynek során a nagy svájci (Bázel, Zürich, Bern) és holland (Groningen, Hága, Utrecht, Leiden, Amszterdam) egyetemek előadásait látogatta. Zürichben a zenével, Hollandiában a kísérleti fizikával került közelebbi kapcsolatba. A három holt nyelv mellett (héber, görög, latin) tudott franciául, hollandul, németül és angolul.[1]

Hazatérve a Debreceni Református Kollégium történelem, matematika, latin irodalom és retorika professzora lett. Külföldről könyvtárnyi könyvet hozott magával, s ezeket jórészt a Kollégiumnak adományozta.[1]

1739-ben svájci minták nyomán a többszólamú zsoltáréneklést kívánta meghonosítani az istentiszteleteken. Első lépésként ugyanebben az évben megalapította a Kollégiumi Kántust.

Az egykorú iskolázás egyoldalú latin-filológiai művelődési irányával szemben az élő modern nyelvek (francia, német) tanítását szerette volna elérni. A földrajzoktatásban a leíró földrajzon kívül bevezette az általános és csillagászati földrajzot is. Sürgette, hogy az elemi oktatás a nép anyanyelvén történjék, ezt a harcát a későbbiekben Domokos Lajos főbíró folytatta.

Maróthi a következő évben (1740) többszólamú zsoltárkiadást is megjelentetett a zürichi minta alapján.[2] Az Arithmetica… (1743) című munkájában magyar nyelven tárgyalta a számtan elemeit. A könyvet a református iskolák a következő évszázad elején is használták, és Descartes elvei helyett a német Christian Wolff újabb filozófiai nézeteit képviselte. Előszavában kifejtette a matematikai oktatásra vonatkozó, korát megelőző nézeteit.[3] Ugyanebben az évben átszervezte az előző évben alapított főiskolai énekkart, nagy fontosságot tulajdonítva a művészi ének tanításának. Az év második felében adta ki a Szenczi Molnár Albert-féle Psalteriumot, amelynek függelékeként megjelentette a A Soltároknak a kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája című, az első magyar nyelvű zeneelméleti munkát. Ugyancsak 1743-ban állították fel kezdeményezésére az első debreceni csillagvizsgálót.[1][4]

Folytatásként „Collegium Musicum”-ot, zenei együttest tervezett, de 29 évesen elvitte a korai halál. Így ez a terve nem valósult meg, de az általa alapított – az első, azóta is folyamatosan működő magyar ifjúsági kórus –, a Kántus továbbvitte szellemiségét, hogy hitben és munkában edzett generációkat neveljen.[2]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maróthi György a Kollégium alapításának 400. évfordulójára, 1938-ban kiadott bélyegen
  • A Soltároknak a kóták szerént való éneklésének mesterségének rövid summája, Debrecen, 1740
  • A Soltároknak Négyes Notájik…, Debrecen, 1743
  • Arithmetika vagy számvetésnek mestersége, Debrecen, 1743

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét viselik:

  • Debreceni Maróthi György Pedagóguskórus
  • Debreceni Maróthi György Néptáncegyüttes
  • DRHE Maróthi György Könyvtár
  • Maróthi György Kollégium, Debrecen
  • Maróthi György Általános Iskola, Hajdúböszörmény
  • Maróthi György Gimnázium és Szakképző Iskola, Debrecen
  • a debreceni Maróthi György utca

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, 149 old.
  2. ^ a b Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, 107 old.
  3. Maróthi György - Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
  4. Csillagvizsgálók Magyarországon, 2009. szeptember 3. (Hozzáférés: 2013. június 12.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maróthi György témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]