Oláh Gábor (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oláh Gábor
Oláh Gábor költő.jpg
Oláh Gábor költő
Élete
Született 1881. január 17.
Debrecen
Elhunyt 1942. június 23. (61 évesen)
Debrecen
Nemzetiség Magyarország Magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) különböző lírai műfajok

Oláh Gábor (Debrecen, 1881. január 17.Debrecen, 1942. június 23.[1]) magyar költő, író.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei: Oláh Mihály és Kovács Zsuzsanna voltak.[1] Szegény, sokgyermekes családban született, apja bérkocsis volt. Kisgyerekkorától Debrecenben élt. Apja ellenkezése ellenére sikerült gimnáziumba, majd egyetemre járnia. Az budapesti egyetem bölcsészkarának hallgatójaként Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Négyesy László, Simonyi Zsigmond óráira járt. Korrepetálással, statisztálással keresett pénzt a megélhetésre. 1904-ben magyar-latin szakos tanárként végzett. A Debreceni Református Kollégium könyvtárában kapott állást, később középiskolai tanárként dolgozott. 1908 nyarán néhány hetet Párizsban töltött. Hazatérve még jobban érezte hazája és városa elmaradottságát. Négy társával - Baja Mihály, Gulyás József, Gyökössy József és Madai Gyula - együtt megalapította a Bokréta irodalmi társaságot; Bokréta címmel antológiát adtak ki (1902, 1904, 1908). 1910-től a Petőfi Társaság tagja volt. 1913-tól a debreceni általános főreáliskolában tanított. 1931-ben Pokol című kötetéért perbe fogták. 1941-ben nyugdíjba vonult.

Meg nem alkuvó, kompromisszumokra képtelen jelleme miatt fokozatosan elszigetelődött, illetve elszigetelték.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyenetlen lírájában (Hangok lázadása, 1941) a magányos sors ábrázolása megrendítő.Több korai lírai versével Ady líráját és József Attila költészetét előlegezi. Verses regényeinek részértékei vannak. Novellái önéletrajzi ihletésűek, drámái nem arattak sikert. Tanulmányai - Csokonai Vitéz Mihályról, Petőfi Sándorról - jelentősek.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debrecenben és Hajdúszoboszlón utcát neveztek el róla.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csokonai és a latin költők (tanulmányok, 1904)
  • A debreceni nyelvjárás (tanulmányok, 1906)
  • Keletiek Nyugaton (útirajz, 1908)
  • Sámson (verses regény, 1908)
  • Az élet lobogója alatt (versek, 1908)
  • Gondolatok felhőfutása (versek, 1909)
  • Korunk hőse (verses regény, 1909)
  • Petőfi képzelete (tanulmányok, 1909)
  • Írói arcképek (tanulmányok, 1910)
  • Viola elbukott (verses regény, 1911)
  • Szegény magyarok (regény, 1914)
  • Laura fátyola (versek, 1918)
  • Deák György (kisregény, 1919)
  • Léda hattyúja (regény, 1922)
  • A táltosfiú (regény, 1925)
  • Patkánybűvölő (versek, 1925)
  • Szárnyas ember (regény, 1930)
  • Új evangélium (regény, 1931)
  • Kiáltó szó a pusztában (versek, 1931)
  • Költők és írók (tanulmányok, 1932)
  • Hangok lázadása (versek, 1941)
  • Heten vagyunk (regény, 1943)
  • Válogatott költemények (Kiss Tamás, Tóth Endre, Durkó Mátyás előszavával, jegyzeteivel, 1957)
  • A táltos fiú (regény és elbeszélés, 1969)
  • Két ló beszélget (elbeszélések, 1980)
  • Vágta vaktában (versek, 1980)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oláh Gábor: Vágta vaktában (válogatott versek) (Vál., szerk. és utószó: Tóth Endre) Budapest, Magvető Kvk., 1980. ISBN 963-271-288-9
  • Magyar irodalmi lexikon 1965.
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]