Nyugati földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nyugati földikutya
A felszínen csak ritkán tartózkodik
A felszínen csak ritkán tartózkodik
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 1 000 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Faj: S. leucodon
Tudományos név
Spalax leucodon
Nordmann, 1840
Szinonimák
  • Nannospalax leucodon (Nordmann, 1840)
  • Spalax bulgaricus (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax dolbrogeae Miller, 1903
  • Spalax ehiki Petrov, 1991
  • Spalax epiroticus (Savic, 1982)
  • Spalax hellenicus Méhely, 1909
  • Spalax hercegovinensis Méhely, 1909
  • Spalax hungaricus Nehring, 1898
  • Spalax ilici Petrov, 1992
  • Spalax insularis Thomas, 1917
  • Spalax intermedius Petrov, 1992
  • Spalax makedonicus Soldatovic, 1977
  • Spalax martinoi Petrov, 1971
  • Spalax montanoserbicus Soldatovic, 1977
  • Spalax montanosyrmiensis Soldatovic, 1977
  • Spalax monticola Nehring, 1898
  • Spalax ovchepolensis Soldatovic, 1977
  • Spalax peloponnesiacus Ondrias, 1966
  • Spalax petrovi Petrov, 1992
  • Spalax rhodopiensis (Savic & Soldastovic, 1984)
  • Spalax serbicus Méhely, 1909
  • Spalax sofiensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax srebarnensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax strumiciensis Soldatovic, 1977
  • Spalax syrmiensis Méhely, 1909
  • Spalax thermaicus Hinton, 1920
  • Spalax thessalicus Ondrias, 1966
  • Spalax thracius (Savic, 1982)
  • Spalax tranensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax transsylvanicus Méhely, 1909
  • Spalax turcicus Méhely, 1913
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nyugati földikutya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati földikutya témájú kategóriát.

A nyugati földikutya (Spalax leucodon) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó fokozottan védett állatfaj.

Rendszertani eltérés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes rendszerezők a Nannospalax alnemet önálló nemnek tekintik, emiatt szerintük ez az állat a Nannospalax leucodon nevet kéne viselje.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délkelet-Európában, Anatóliában, és Líbiában őshonos. Eredetileg sztyeppelakó, legelőkön, mezőkön, 2400 m tfsz-ig előfordulhat hegyekben is.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbiában és Délvidéken körülbelül 300 nyugati földikutya él. A tudósok keveset tudnak róla, a délvidéki földikutyát 2005-óta kutatják.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patkánynagyságú, tipikusan hengeres testformájú állat, 15–24 cm-es fej-törzs hosszúságával a nyugati földikutya kisebb, mint a keleti földikutya. Felső része barnásszürke, alsó része sötétszürke. Hasonlóan "a dalban megénekelt bocival", ennek az állatnak nincs se füle (fülkagylója), se farka. A koponyáján balról és jobbról egy kis bőrlyuk található. Az állat súlya alig 250 gramm.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életmódja és nagysága a vakondéhoz hasonló. Egész életét a föld alatt éli le, a felszínre csak ritkán és rövid időre jön fel. Járatai mélyre vezetnek, le a föld alá, a növények gumóit, gyökereit alulról közelíti meg, úgy fogyasztja. Az éjjel-nappal aktív állat száz méteresnél hosszabb és akár több méter mély járatokat ás. Fészkelő és raktár termeket is készít. Téli álmot nem alszik, de hideg időben néha napokig a vackán marad. Jelenleg az Alföld néhány pontján él (pl.:Battonya-Kistompapuszta), illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Békés megye, Csongrád megye és Bács-Kiskun megye az élőhelyeik magyarországon. Állománya erősen megfogyatkozott élőhelyeinek felszámolása miatt, ezért a faj fennmaradása közvetlen veszélybe került. Tájékozódni a föld alatti üregekben szaglása és hőmérsékletet érzékelő sörtéi segítségével tud.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporodási ciklusáról nincs adat, 1-3 utódot hoz a nőstény a világra.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]