Nyugati földikutya
 |
||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) |
||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Eszmei érték: 1 000 000 Ft[1] |
||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Spalax leucodon (Nordmann, 1840) |
||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyugati földikutya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati földikutya témájú médiaállományokat. |
A nyugati földikutya (Spalax leucodon) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjéhez, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjához tartozó fokozottan védett állatfaj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Délkelet-Európában, Kisázsiában, és Líbiában őshonos. Eredetileg sztyeppelakó, legelőkön, mezőkön, 2400 m tfsz-ig előfordulhat hegyekben is.
Kárpát-medencei előfordulása [szerkesztés]
Szerbiában és Délvidéken körülbelül 300 nyugati földikutya él. A tudósok keveset tudnak róla, a délvidéki földikutyát 2005-óta kutatják.
Megjelenése [szerkesztés]
Patkánynagyságú, tipikusan hengeres testformájú állat, 15–24 cm-es fej-törzs hosszúságával a nyugati földikutya kisebb, mint a keleti földikutya. Felső része barnásszürke, alsó része sötétszürke. Hasonlóan "a dalban megénekelt bocival", ennek az állatnak nincs se füle (fülkagylója), se farka. A koponyáján balról és jobbról egy kis bőrlyuk található. Az állat súlya alig 250 gramm.
Életmódja [szerkesztés]
Életmódja és nagysága a vakondéhoz hasonló. Egész életét a föld alatt éli le, a felszínre csak ritkán és rövid időre jön fel. Járatai mélyre vezetnek, le a föld alá, a növények gumóit, gyökereit alulról közelíti meg, úgy fogyasztja. Az éjjel-nappal aktív állat száz méteresnél hosszabb és akár több méter mély járatokat ás. Fészkelő és raktár termeket is készít. Téli álmot nem alszik, de hideg időben néha napokig a vackán marad. Jelenleg az Alföld néhány pontján él (pl.:Battonya-Kistompapuszta), illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Békés megye, Csongrád megye és Bács-Kiskun megye az élőhelyeik magyarországon. Állománya erősen megfogyatkozott élőhelyeinek felszámolása miatt, ezért a faj fennmaradása közvetlen veszélybe került. Tájékozódni a föld alatti üregekben szaglása és hőmérsékletet érzékelő sörtéi segítségével tud.
Szaporodása [szerkesztés]
Szaporodási ciklusáról nincs adat, 1-3 utódot hoz a nőstény a világra.[1]
Források [szerkesztés]
- ↑ A Magyar Állami Természetvédelem hivatalos honlapja – 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 2. melléklet: Védett és fokozottan védett állatok (magyar nyelven). © KVVM. (Hozzáférés: 2013. január 20.)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
- Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság [2]
- Fokozottan védett állatok [3]
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Kihalás szélén a földikutya
