Nyugati földikutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nyugati földikutya
Nannospalax leucodon.jpg
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 1 000 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Muroidea
Család: Földikutyafélék (Spalacidae)
Alcsalád: Földikutyaformák (Spalacinae)
Nem: Spalax
Guldenstaedt, 1770
Alnem: Nannospalax
Faj: S. leucodon
Tudományos név
Spalax leucodon
Nordmann, 1840
Szinonimák
  • Nannospalax leucodon (Nordmann, 1840)
  • Spalax bulgaricus (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax dolbrogeae Miller, 1903
  • Spalax ehiki Petrov, 1991
  • Spalax epiroticus (Savic, 1982)
  • Spalax hellenicus Méhely, 1909
  • Spalax hercegovinensis Méhely, 1909
  • Spalax hungaricus Nehring, 1898
  • Spalax ilici Petrov, 1992
  • Spalax insularis Thomas, 1917
  • Spalax intermedius Petrov, 1992
  • Spalax makedonicus Soldatovic, 1977
  • Spalax martinoi Petrov, 1971
  • Spalax montanoserbicus Soldatovic, 1977
  • Spalax montanosyrmiensis Soldatovic, 1977
  • Spalax monticola Nehring, 1898
  • Spalax ovchepolensis Soldatovic, 1977
  • Spalax peloponnesiacus Ondrias, 1966
  • Spalax petrovi Petrov, 1992
  • Spalax rhodopiensis (Savic & Soldastovic, 1984)
  • Spalax serbicus Méhely, 1909
  • Spalax sofiensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax srebarnensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax strumiciensis Soldatovic, 1977
  • Spalax syrmiensis Méhely, 1909
  • Spalax thermaicus Hinton, 1920
  • Spalax thessalicus Ondrias, 1966
  • Spalax thracius (Savic, 1982)
  • Spalax tranensis (Savic & Soldatovic, 1984)
  • Spalax transsylvanicus Méhely, 1909
  • Spalax turcicus Méhely, 1913
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nyugati földikutya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati földikutya témájú kategóriát.

A nyugati földikutya (Spalax leucodon) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó fokozottan védett állatfaj.

Rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nannospalax alnemet ma már sok kutató önálló nemnek tekintik, ezért a Nannospalax leucodon latin név használata is elterjedt.

E faj valójában egy szuperszpeciesz, másnéven nagyfaj, melybe több, életmódját és ökológiai igényeit tekintve hasonló, de eltérő kromoszóma-számmal jellemezhető, tehátgenetikailag izolált biológiai faj tartozik. E kromoszómális fajok az erdélyi földikutya (Nannospalax transsylvanicus), magyar földikutya (Nannospalax hungaricus), a délvidéki földikutya (Nannospalax montanosyrmiensis) és a szerémségi földikutya (Nannospalax syrmiensis).[1]

Előfordulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép- és Délkelet-Európa sztyepprétjein, vagy az ezek helyén kialakult mezőkön, külterjes mezőgazdasági területeken fordul elő. A Kárpát-medencében előfordul az Alföldön (pl. Hajdúság, Észak-Bácska, Kunpeszér) és az Erdélyi-medencében.

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Patkánynagyságú, hengeres testalkatú rágcsáló, hossza 15–24 cm. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodva fülkagylói nincsenek, szemeit bőr borítja, így legfeljebb csak a fény/sötét megkülönböztetésére alkalmasak. Nincsen farka, és nincsenek erőteljes ásólábai, mint a vakondnak, a föld alatti járatait inkább a fejével túrja. Bundájának színe a többé-kevésbé a helyi talaj színéhez hasonló. Tömege mintegy 250 gramm.

Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maga ásta földalatti járatokban él, a felszínre csak nagyon ritkán és rövid időre jön fel. Járatait is túrásait nehéz a vakondtúrásoktól megkülönböztetni. Növényevő, föld alatti gyökereket, gumókat, hagymákat fogyaszt. Évtizedekkel ezelőtt még mezőgazdasági kártevő volt pl. a makói hagymaföldeken, de kárpát-medencei állományai ma már felmorzsolódtak, lecsökkentek, és a teljes kihalás közelébe sodródtak. Erősen territoriális állat, a párzás és szaporodás időszakán kívül magányosan él. Az állatok föld alatti hangjelzésekkel kommunikálnak a szomszédos járatok lakóival. Szaporodási ciklusáról nincs adat, 1-3 utódot hoz a nőstény a világra.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]