Mészöly Géza (festő)
Mészöly Géza (Sárbogárd, 1844. május 18. – Jobbágyi, 1887. november 12.) magyar festő.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Malonyai Dezső, a Művészet folyóiratban megjelent cikkében részletesen leírja Mészöly Géza pályafutásának kezdetét.[1] Ligeti Antal, a képtár őre, 1867-ben felfigyelt egy fiatal fiúra, aki a múzeumban festők képeit másolgatta. Mészöly Géza ekkor már jogot tanult. Ligeti segítségével került ki Bécsbe, ahol az Akadémia növendéke lett, tanulmányait 1872-ben fejezte be. 1873-ban átköltözött Münchenbe, ahol saját műterme volt. 1882-ben Párizsban, majd 1885-től ismét Budapesten élt. Mészöly Géza tájképfestő volt, akinek munkássága főleg a Balatonhoz köthető. Előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat. Képeit nagy gonddal és aprólékos kidolgozással alkotta. Művészete nagy hatással volt a későbbi tájfestőkre.
Tavasztól őszig az országot járta, kitűnő vázlatokat rajzolt, amelyeket aztán műhelyében télen naturalista stílusban kidolgozott, vázlatai a plein air stílust előlegzik, a számos szabadban tett megfigyelés, élmény hangulata rávetül kész képeire is, ettől képei bensőséges hangulatúak.
Művei (válogatás) [szerkesztés]
- Debrecen látképe (1870),
- Alföldi táj (1870),
- Balatoni halásztanya (1877),
- Sík vidék szénaboglyákkal,
- Tanya,
- Vadásztársaság,
- Birkanyáj,
- Lelőtt vadkacsa,
- Őszi nap a Balatonon,
- Balatonpart,
- Kakas,
- Chioggia,
- Szigetvár.
Díjak (válogatás) [szerkesztés]
- 1872, Bécsi világkiállítás művészeti érem
- 1883, Képzőművészeti Társulat nagy díj
- 1883, Műcsarnok nagydíj
Emlékezete [szerkesztés]
- Mészöly Géza-emlékmű, A Balatonvilágosi Magasparton áll, a művész bronz arcképét ábrázolja.
- Balatonvilágoson utca őrzi nevét.
- Balatonfüreden utca őrzi nevét.
- A sárbogárdi iskola névadója.
Irodalom [szerkesztés]
- Szana Tamás: Mészöly Géza Budapest, 1889
- Rajnai Miklós: Mészöly Géza Budapest, 1953
- F. Petres Éva: Mészöly Géza Székesfehérvár, 1957
- Belitzky János: Mészöly Géza léptei nyomában (Nógrád, 1967. január 5.)
