Szociofotográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacob Riis: Pihenő banditák (1888)
Dorothea Lange fotója 1935-ből

A szociofotó a társadalmi kiszolgáltatottság, az anyagi elesettség, a szegény nép életének fotódokumentuma.

Henry Mayhew szociográfiája, ami London munkásai és szegényei címmel Richard Beard merev beállítású képeivel illusztrálva jelent meg 1851-ben. Leghíresebb képviselői Richard Beard (Street life in London című sorozata, 1887-1888), Jacob Riis (rendőrségi tudósító, mégis inkább ebbe a kategóriába sorolandóak képei. Lewis Hine az Ellis Islanden partra szálló bevándorlókat fotózta főleg. Jelentős szociofotós volt Walker Evans, Manuel Rivera-Ortiz sokezer más művész mellett.

A magyar szociofotó korai történetében keveredik a kuriózumkeresés az elkötelezett, többnyire balodali, alkalmasint szociáldemokrata és kommunista ideológiai meggyőződésű szociofotósok munkáival. A harmincas években a baloldali szociofotó mellett a paraszti sorsproblémákat feszegető fotográfusok is dolgoztak.

Jelentős magyar szociofotósok: Tábori Kornél[1], Tabák Lajos, Gönci Sándor, Kálmán Kata, Langer Klára, Kárász Judit, Escher Károly, Szélpál Árpád, Haár Ferenc, Lengyel Lajos, stb, stb.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egy halálraítélt ország borzalmaiból, alcíme: Razzia a budapesti nyomortanyákon; 1920 (16 képet tartalmazó album)