Képrögzítési eljárások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fényképészetben használt képelőhívó és képrögzítő eljárások, technikák listája a kezdetektől napjainkig. Mivel az eljárások száma gyakorlatilag végtelen, itt csupán a feltalálástól napjainkig Magyarországon leginkább elterjedtek kerülnek felsorolásra, típus szerint rendezve.

Direktpozitív eljárások[szerkesztés]

Ide sorolódik minden olyan eljárás, amely a valóság képét azonnal – negatív közbeiktatása nélkül – pozitív képként adja vissza. Ezek az eljárások többnyire nem sokszorosíthatóak, minden felvétel egyedi példány.

Negatív eljárások[szerkesztés]

Az (analóg) negatív-pozitív eljárás (többnyire felvételi, vagyis fényképezőgépben használt) anyagai. Nevüket onnan kapták, hogy a rájuk vetülő képet a valósággal ellentétes tónusokban (és színekben, ha színes az anyag) jelenítik meg. Hogy a valóságnak megfelelő kép keletkezzék képüket ismét át- (vissza) fordító, úgynevezett pozitív anyagra másolják, nagyítják. Ezáltal válik lehetővé sokszorosításuk is: az egyedi negatívról lényegében tetszőleges számú pozitív készülhet.

Pozitív eljárások[szerkesztés]

Ide sorolódik minden olyan eljárás, melynek segítségével a negatíveljárások, a valósággal ellentétes tónusrendű képéről pozitív, vagyis a valóságosnak megfelelő kép készíthető, több példányban is. Speciális esetet képez a fotóporcelán és némely fotómechanikai sokszorosítóeljárás, melyeknek funkciója hasonló, de készítésükhöz (mivel direktpozitívként működnek) nem negatív, hanem pozitív képet használnak, és az eredeti felvétel sokszorosítására is alkalmasak, azonban (többek között) alacsony fényérzékenységük miatt felvételi anyagként (fényképezőgépben) nem használatosak.

Források[szerkesztés]