George Sand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs, 1804. július 1. – 1876. június 8.) ismert írói nevén George Sand, francia írónő, novellista.

Tartalomjegyzék

1 Élete és munkássága
2 Művei
- 2.1 Novellák
- 2.2 Színdarabok
3 Forrás
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete és munkássága

George Sand és Frédéric Chopin (Eugène Delacroix festménye)

Nohantban és Berryben töltötte gyermekkorát. 1817-1820 között egy párizsi kolostorban nevelkedett. 1822-ben Casimir Dudevant báróhoz ment feleségül és Nohantba költözött. A házasság, melyből két gyermek is született, egy Maurice nevű fiú és egy Solange nevű leány, rövid életűnek bizonyult. 1831-ben George Sand férje beleegyezésével, leányával együtt Párizsba ment. Itt számos íróval ismerkedett meg, többek közt Jules Sandeau-val is, akivel a Rose et Blanche című regényét együtt írta meg. E regény a közös Jules Sand álnév alatt jelent meg (1832-ben, 5 kötetben), amelyből későbbi álneve keletkezett. Tehetsége különösen Balzac és Planche hatása alatt, aki a Revue des Deux Mondes hasábjait nyitotta meg neki, gyorsan fejlődött. Egy olaszországi utazása alkalmával megismerkedett Beyle-lel Velencében, Párizsban Alfred de Musset-vel, akivel szoros barátságba került; illetve az egyik legismertebb kapcsolata köztük fűződött, de viszonyuk később felbomlott, s összetörten váltak el.

Miután Indiana című kitűnő regényével (Párizs 1832, 2 kötet; magyarra fordította Récsi Emil, Olcsó könyvtár) önállóan utat tört magának, egymás után adta közre regényeit, melyekben olykor tévedések fordulnak elő, s melyekben a képzelete szabadon csapongott. Leírásai mesterien frissek, stílusa vonzó, élénk. A nők szexuális egyenjogúsításáról való eszméi és rossz anyagi viszonyai miatt 1836-ban elvált férjétől, miután felváltva Nohantban és Párizsban élt, ahol Liszt Ferenccel, Dorval asszonnyal (Madame Dorval), Lamennais-vel és az író- és művészvilág több kiváló személyiségével ismerkedett meg. Viszonyra lépett 1837-ben Chopinnel, akivel Mallorcába utazott, s később Párizsban és Nohantban együtt élt. Ez a viszony 1847-ben a Chopin és George Sand fia közt támadt viszály következtében felbomlott. Az 1848-as események mellett több szenvedélyes hangú nyilatkozatot írt; hasonlóképen barátságos viszonyban állt III. Napóleonnal. Élete utolsó éveiben is élénk figyelemmel kísérte a napi kérdéseket és a politikai viszonyokat, valamint tartalmas levelezést folytatott Gustave Flaubert-rel.

George Sand költői tehetsége legragyogóbban későbbi kisebb elbeszéléseiben nyilvánul meg, melyek mentesebbek lévén a célzatos vonatkozásoktól, szigorúan a való élet, különösen a falusi nép életének hű leírását adják. Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség legmagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szívvel képviselte.

George Sand 1876. június 8-án halt meg Châteauroux-hoz közeli Nohant-i birtokán. Halálakor 72 éves volt.