George Sand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
George Sand
Die junge George Sand.jpg
Auguste Charpentier festménye a fiatal George Sandról (1835)
Élete
Született 1804. július 1.
francia Párizs, Franciaország
Elhunyt 1876. június 8. (71 évesen)
francia Nohant-Vic, Franciaország
Nemzetiség francia

Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs, 1804. július 1.1876. június 8.) ismert írói nevén George Sand, francia írónő, novellista.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George Sand és Frédéric Chopin (Eugène Delacroix festménye)

Nohantban és Berryben töltötte gyermekkorát. 1817-1820 között egy párizsi kolostorban nevelkedett. 1822-ben Casimir Dudevant báróhoz ment feleségül és Nohantba költözött. A házasság, melyből két gyermek is született, egy Maurice nevű fiú és egy Solange nevű leány, rövid életűnek bizonyult. 1831-ben George Sand férje beleegyezésével, leányával együtt Párizsba ment. Itt számos íróval ismerkedett meg, többek közt Jules Sandeau-val is, akivel a Rose et Blanche című regényét együtt írta meg. E regény a közös Jules Sand álnév alatt jelent meg (1832-ben, 5 kötetben), amelyből későbbi álneve keletkezett. Tehetsége különösen Balzac és Gustave Planche hatása alatt, aki a Revue des Deux Mondes hasábjait nyitotta meg neki, gyorsan fejlődött. Egy olaszországi utazása alkalmával megismerkedett Beyle-lel Velencében, Párizsban Alfred de Musset-vel, akivel szoros barátságba került; illetve az egyik legismertebb kapcsolata köztük fűződött, de viszonyuk később felbomlott, s összetörten váltak el.

Miután Indiana című kitűnő regényével (Párizs 1832, 2 kötet; magyarra fordította Récsi Emil, Olcsó könyvtár) önállóan utat tört magának, egymás után adta közre regényeit, melyekben olykor tévedések fordulnak elő, s melyekben a képzelete szabadon csapongott. Leírásai mesterien frissek, stílusa vonzó, élénk. A nők szexuális egyenjogúsításáról való eszméi és rossz anyagi viszonyai miatt 1836-ban elvált férjétől, miután felváltva Nohantban és Párizsban élt, ahol Liszt Ferenccel, Dorval asszonnyal (Madame Dorval), Lamennais-vel és az író- és művészvilág több kiváló személyiségével ismerkedett meg. Viszonyra lépett 1837-ben Chopinnel, akivel Mallorcába utazott, s később Párizsban és Nohantban együtt élt. Ez a viszony 1847-ben a Chopin és George Sand fia közt támadt viszály következtében felbomlott. Az 1848-as események mellett több szenvedélyes hangú nyilatkozatot írt; hasonlóképpen barátságos viszonyban állt III. Napóleonnal. Élete utolsó éveiben is élénk figyelemmel kísérte a napi kérdéseket és a politikai viszonyokat, valamint tartalmas levelezést folytatott Gustave Flaubert-rel.

George Sand költői tehetsége legragyogóbban későbbi kisebb elbeszéléseiben nyilvánul meg, melyek mentesebbek lévén a célzatos vonatkozásoktól, szigorúan a való élet, különösen a falusi nép életének hű leírását adják. Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség legmagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szívvel képviselte.

George Sand 1876. június 8-án halt meg Châteauroux-hoz közeli Nohant-i birtokán. Halálakor 72 éves volt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David W. Bartlett rajza George Sandról
George Sand (Nadar által készített fénykép 1864-ből)
  • Voyage En Auvergne (1827, Önéletrajz vázlat)
  • Compagnon Du Tour De France (1840)
  • La Petite Fadette (1848)
  • Château Des Désertes (1850)
  • Histoire De Ma Vie (1855, Önéletrajz)

Novellák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rose Et Blanche (1831, Jules Sandeau-val)
  • Indiana (1832)
  • Lélia (1833)
  • Andréa (1833)
  • Mattéa (1833)
  • Jacques (1833)
  • Kourroglou / Épopée Persane (1833)
  • Leone Leoni (1833)
  • Simon (1835)
  • Mauprat (1837)
  • les Maîtres Mosaïtes (1837)
  • l'Oreo (1838)
  • l'Uscoque (1838)
  • Un Hiver À Majorque (1839)
  • Pauline (1839)
  • Horace (1840)
  • Consuelo (1842)
  • La Comtesse De Rudolstadt (1843, a Consuelo folytatása)
  • Jeanne (1844)
  • Teverino (1845)
  • Pêche de M Antoine (1845)
  • Le Meunier D'Angibault (1845)
  • La Mare Au Diable (1846)
  • Lucrezia Floriani (1846)
  • François Le Champi (1847)
  • Les Maîtres Sonneurs (1853)
  • La Daniella (1857)
  • Elle Et Lui (1859)
  • Jean De La Roche (1859)
  • L'Homme De Neige (1859)
  • La ville Noire (1860)
  • Marquis De Villemer (1860)
  • Mademoiselle La Quintinie (1863)
  • Laura, Voyage Dans Le Cristal (1864)
  • Le Dernier Amour (1866, Flaubert-nek ajánlva)

Színdarabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gabriel (1839)
  • François Le Champi (1849)
  • Claudie (1851)
  • Le Mariage De Victorine (1851)
  • Le Pressoir (1853, Play)
  • Az Ahogy tetszik francia adaptációja (1856)
  • Le Marquis De Villemer (1864)
  • L'Autre (1870, Sarah Bernhardt-dal )

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz George Sand témájú médiaállományokat.