Anton Reicha

Anton Reicha portréja
M. F. Dien alkotása, 1815.

Anton Reicha (Prága, 1770. február 27. – Párizs, 1836. május 28.) német zeneszerző.

Élete

Már 9 éves korában templomi énekes lett; egyetemi évei után nagybátyjához, a gordonka- és hegedűszerzeményeiről ismert bonni karnagyhoz, Josef Reichához (Prága, 1746. – Bonn, 1795.) ment zeneelméletet tanulni akkora sikerrel, hogy a zenekarban (a mélyhegedűt játszó Ludwig van Beethoven mellett) fuvolás lett és egy szimfoniáját nagy sikerrel előadták. Operáját nem bírta előadatni; 1802-08-ben Bécsben tanítgatott, szerzeményeivel és Haydn, Beethoven, Antonio Salieri barátságával nagy tekintélyt szerezve. Fenyegető háború elől ment Párizsba, ahol végképp letelepedett, s első könyve után a konzervatórium ellenponttanára lett 1815-ben. A párizsi akadémia (Institut de France) 1835-ben választotta tagjává, Boieldieu utódául. Reicha szerzeményei nem lángelme szülöttei, de azért a jó zene mintái: 2 szimfónia, egy decett (5 vonós és 5 fúvóhangszerre), oktett (4 vonós és 4 fúvóshangszerre), 24 fúvó- és 6 vonós kvintett, 20 vonós négyes, 1 fuvolakvartett, 24 kürttrió, 22 fuvoladuó és számos szonáta és egyéb szerzemény mindennemű hangszerre; L'art de varier címmel 57 zongoraváltozat; Études ou théories pour le pianoforte, dirigées d'une maniere nouvelle (1800).

Könyvei

• Traité de mélodie, abstraction faite de ses rapports avec l'harmonie (1814);
• Cours de composition musicale (1818);
• Traité de haute composition musicale (2 köt., 1824-26, németre ford. Carl Czerny, Vollständiges Lehrbuch, 4 köt., 1834);
• L'art du compositeur dramatique, ou cours complet de composition vocale (1833);
• Petit traité d'harmonie pratique.

Forrás

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)