Tonzúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tonzúrát viselő szerzetes

A tonzúra (régi magyar neve pilis, régi helyesírása tonzura) a hajnak a fej hátsó részén való kerek lenyírása vagy kiborotválása.

A kereszténységben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A papság körében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat előtt a kisebb egyházi rendek fölvétele előtt történt a tonzúra feladása. Nem számított külön rendnek, hanem a papi rendbe való felvétel bevezetéséül szolgált, és a világi hiúságról való lemondás jeleként értelmezték. („Felvette a tonzúrát” = klerikusi állapotba lépett, megkezdte a felkészülést a papszenteléshez való eljutásra.) Felvétele az akkori egyházi jogrendben már bizonyos fajta – papi szolgálat végzéséhez nem kötött ˜– javadalmak megszerzésére is képesített, illetve a klerikusi állapothoz tartozó bizonyos előjogok és kiváltságok jártak vele. Olyanok is felvették, akik nem szándékoztak pappá szentelődni, csak valamely kisebb rendben (pl. akolitus, lektor) kívántak részesülni.

A szerzetességben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több szerzetesrendben a beöltözéskor a belépők szintén felvették a tonzúrát. Néhány rend esetében ez a haj teljes lenyírását, vagy csak egy külső hajkorona (az ún. „szerzetesi korona”) megtartását jelentette. Szigorúbb monasztikus rendekben ez a szokás a mai napig is él.

Más keresztény felekezetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti kereszténység hagyományában – beleértve a bizánci rítusú katolikus közösségeket is – háromféle tonzúra létezik: a keresztségi, a szerzetesi és a papi tonzúra.

A tonzúra jelentése, értelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más vallásokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hinduizmus és a buddhizmus is ismer hasonló gyakorlatot.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona.