Somfai László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Somfai László
Született 1934. augusztus 15. (79 éves)
Jászladány
Nemzetisége magyar
Foglalkozása zenetörténész,
egyetemi tanár,
akadémikus

Somfai László (Jászladány, 1934. augusztus 15.) Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Bartók Béla zenei hagyatékának neves kutatója.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban kezdte meg tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán, ahol Bartha Dénes, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos és Gárdonyi Zoltán tanítványa volt. 1958-ban szerzett zenetörténész diplomát.

Diplomájának megszerzése után az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtáránál kezdett el dolgozni. 1963-ban átment a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumához, ahol tudományos munkatárs lett, majd 1972-ben kinevezték annak vezetőjévé. 2005-ig vezette az archívumot. Ezenkívül 1969-ben kezdett el oktatni a Zeneművészeti Főiskolán (később Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) docensi rangban, majd 1980-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. Az 1980-as években több alkalommal volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült Államokban.

A salzburgi Mozart-kutató Intézet és a kölni Joseph Haydn Intézet tagja is lett. 1997 és 2002 között a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke volt. Ezenkívül a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító első elnöke volt. A Studia Musicologica szerkesztőbizottságának tagja.

1982-ben védte meg a zenetudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Zenetudományi Bizottságának lett tagja, amelynek később elnökeként is dolgozott). 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben annak rendes tagjává választották. Emellett a Brit Akadémia és az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe: a Bartók-kompozíciók forráskutatása, illetve Joseph Haydn.

Bartók Béla zenei hagyatékának és forrásainak nemzetközileg elismert kutatója. A 2000-es évek elején kutatásai középpontjában a Bartók-kottaösszkiadás metodológiai (módszertani) megalapozása. Emellett kutatta Bartók kompozíciós módszerét is. Nevéhez kilenc kotta-urtext és nyolc kommentált kotta-fakszimile kiadása fűződik. Fontosak Joseph Haydn zenei hagyatékának kutatása terén kiadott publikációi.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Haydn als Opernkapellmeister (Bartha Dénessel, 1960)
  • Joseph Haydn élete képekben és dokumentumokban (1966)
  • Anton Webern (1968)
  • Joseph Haydn zongoraszonátái (1979, angolul 1995)
  • Tizennyolc Bartók-tanulmány (1981)
  • Béla Bartók: Composition, Concepts and Autograph Sources (1996)
  • Bartók Béla kompozíciós módszere (2000)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]