Somfai László
Somfai László (Jászladány, 1934. augusztus 15.) Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Bartók Béla zenei hagyatékának neves kutatója.
Tartalomjegyzék |
Életpályája[szerkesztés]
1953-ban kezdte meg tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakán, ahol Bartha Dénes, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos és Gárdonyi Zoltán tanítványa volt. 1958-ban szerzett zenetörténész diplomát.
Diplomájának megszerzése után az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtáránál kezdett el dolgozni. 1963-ban átment a Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívumához, ahol tudományos munkatárs lett, majd 1972-ben kinevezték annak vezetőjévé. 2005-ig vezette az archívumot. Ezenkívül 1969-ban kezdett el oktatni a Zeneművészeti Főiskolán (később Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) docensi rangban, majd 1980-ban megkapta egyetemi tanári kinevezését. Az 1980-as években több alkalommal volt vendégprofesszor az Amerikai Egyesült Államokban.
A salzburgi Mozart-kutató Intézet és a kölni Joseph Haydn Intézet tagja is lett. 1997 és 2002 között a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnöke volt. Ezenkívül a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság alapító első elnöke volt. A Studia Musicologica szerkesztőbizottságának tagja.
1982-ben védte meg a zenetudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Zenetudományi Bizottságának lett tagja, amelynek később elnökeként is dolgozott). 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ban annak rendes tagjává választották. Emellett a Brit Akadémia és az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába.
Munkássága[szerkesztés]
Kutatási területe: a Bartók-kompozíciók forráskutatása, illetve Joseph Haydn.
Bartók Béla zenei hagyatékának és forrásainak nemzetközileg elismert kutatója. A 2000-es évek elején kutatásai középpontjában a Bartók-kottaösszkiadás metodológiai (módszertani) megalapozása. Emellett kutatta Bartók kompozíciós módszerét is. Nevéhez kilenc kotta-urtext és nyolc kommentált kotta-fakszimile kiadása fűződik. Fontosak Joseph Haydn zenei hagyatékának kutatása terén kiadott publikációi.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Akadémiai Díj (1961)
- Erkel Ferenc-díj (1972)
- Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
- Széchenyi-díj (1999)
Főbb publikációi[szerkesztés]
- Haydn als Opernkapellmeister (Bartha Dénessel, 1960)
- Joseph Haydn élete képekben és dokumentumokban (1966)
- Anton Webern (1968)
- Joseph Haydn zongoraszonátái (1979, angolul 1995)
- Tizennyolc Bartók-tanulmány (1981)
- Béla Bartók: Composition, Concepts and Autograph Sources (1996)
- Bartók Béla kompozíciós módszere (2000)
Források[szerkesztés]
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1146. o.
- MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 993. old., ISSN 1787-288X
- Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
- Szakmai önéletrajz a Mindentudás Egyeteme honlapján

