Bárdos Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárdos Lajos
BárdosLajos Margitkrt64b.jpg
Életrajzi adatok
Született 1899. október 1.
Budapest
Elhunyt 1986. november 18. (87 évesen)
Budapest
Pályafutás
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység zeneszerző, karnagy, zenetudós

Bárdos Lajos (Budapest, 1899. október 1. – Budapest, 1986. november 18.) zeneszerző, karnagy, zenetudós. Öccse Deák-Bárdos György.

Kodály Zoltán tanítványa volt. A Zeneművészeti Főiskolán tanított, kórust vezetett, 1934-ben megszervezte az Éneklő Ifjúság mozgalmat. Fia Daróci Bárdos Tamás zeneszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesten született 1899. október 1-jén. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán egy évet Siklós Albertnál, 4 évet Kodály Zoltánnál végzett. Gimnáziumi énektanári állása mellett elvállalta a városmajori templom Cecília Kórusának vezetését, melyből nemzetközileg is elismert és a hazai kóruskultúrában fogalommá vált együttest formált.

28 évesen meghívást kapott Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanított. Legtöbb tantárgyának anyagát is maga dolgozta ki. Szívügyének tekintette a magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését, szervezéssel és új kórusművek komponálásával is segítette őket. Előadásokat is tartott, és az ország különböző városaiban megrendezett versenyek zsűritagjaként szakmai tanácsával segítette a kórusokat.

1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutatott be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapította a Budapesti Kórust.

1942 és 1962 között a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya.

1931-ben – Kerényi György és Kertész Gyula társaságában – megalapította a Magyar Kórus folyóiratot és azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adtak ki egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket szerveztek, ezzel elindították az Éneklő Ifjúság mozgalmat, amely pezsgő életet vitt hazánk kóruséletébe.

Bárdos Lajos és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-7-51. Búza Barna szobrász műve.

A cserkészmozgalmon belül megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar népdal).

Gazdag zeneszerzői munkásságát (kb. 600 mű) népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkották.

Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Híresek Bartók, Kodály és Liszt kutatásai.

A zeneszerző[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárdos Lajos karmesternek készülve kezdte meg zeneakadémiai tanulmányait, de Kodály zeneszerzés osztályába kerülve megérlelődött benne a gondolat, hogy zeneszerző lesz. A hangszeres muzsika érdekelte, főként a kamarazene vonzotta, diplomamunkája is vonósnégyes. Első karnagyi állásában, a Cecilia kórus vezetőjeként jó művek után kutatva maga is elkezdett kórusműveket komponálni, végül ez lett zeneszerzői pályafutásának fő iránya. A példakép Palestrina és Kodály Zoltán. Készülő műveit kórusán "próbálja ki", a gyakorlati tapasztalatok segítik a komponálásban. Ideálja az anyagszerűség, az énekelhetőség, amelyet szinte tökélyre fejleszt. Nemcsak a zenét szereti, az énekeseket is, mondanivalóját úgy fogalmazza meg, hogy minden szólamnak élményt jelentsen. Palestrina nyomdokain kialakuló lineáris szerkesztésmódja segíti ebben.

Minden korosztály számára ír, mindig szem előtt tartva az énekesek lelki-hangi igényeit. Jóízű, szellemes kánonjai éppolyan élvezetet szereznek a gyermekeknek, mint karakteres, ezer apró zenei ötlettel megírt népdalfeldolgozásai a felnőtt vegyeskaroknak. Költők verseit éppúgy feldolgozza, mint a magyar népdalt. Művei a kórusok "felnevelésére" szánt etűdszerű könnyű kompozícióktól a nagy technikai tudást igénylő bonyolultabb szövetű és harmóniavilágú, nagylélegzetű kórusművekig terjednek. Hangszerkíséretes művei között kiemelendő a Nyúl éneke.

Bárdos Lajos gazdag életművének jelentős részét alkotják magyar, illetve latin nyelvű egyházi kórusművei, amelyek nagy részét liturgikus használatra írta. 4 miséjét, motettáit, zsoltárait, himnuszait és más egyházi kompozícióit a Cecilia, illetve a Mátyás templom kórusának karnagyaként maga is vezényelte. Miséi közül izgalmas újszerűségével emelkedik ki a vegyeskarra és orgonára íródott Missa Prima, amelyet zeneakadémista korában komponál. Ekkor fogalmazza meg először zeneszerzői ars poeticáját: "Liturgikus szempontból ideálom a teljes tisztaság egyesítve a praktikus követelményekkel." (Lásd: Harmat Artúrnak szóló levelet.) Harmadik miséjének érdekessége, hogy zenei anyagát Liszt Ferenc Koronázási Miséjének Credo tételéből meríti. (Lásd: A Magyar Egyházzene Évszázadai - negyedik rész). Motettái németalföld üzenetét közvetítik számunkra – Bárdos egyéni megfogalmazásában –, közülük kiemelendő egyik legnagyobb hatású műve, a tenor szólóra és vegyeskarra írott Popule meus. Magyarországon és világszerte legnépszerűbb egyházi műve a Libera me című kompozíció, amelyet eredetileg dr. Dienes Valéria mozgásszínházához írt. Bárdos egyházzenei életművében jól elkülöníthető, önálló egységet alkotnak az egyházi ünnepkörökhöz kapcsolódó, liturgikus használatra íródott latin nyelvű himnuszok, amelyeket Bárdos "kis motettáknak" is szívesen nevezett. A himnuszok népének feldolgozásai, igazi zenei gyöngyszernek, mindegyik erőteljes, önálló karaktert képviselt Bárdos kiapadhatatlan zenei ötleteinek köszönhetően.

A zenetudós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárdos Lajos gazdag életútján zenetudományi dolgozatok sokaságát publikálta. "Eredményei korszakos jelentőségűek, legyen szó gregorián korálról vagy modern zenéről, a modális vagy romantikus zene harmóniavilágáról, az organikus szövésmódról, mint jellegzetes kompozíciós technikáról, vagy bizonyos prozódiai, ritmikai, hangrendszeri jelenségekről. Mindezek mögött egy teljesen új szemléletmód állt, amely az analízis és az élő zenei gyakorlat elválaszthatatlan egységén alapult. A zenének ez a fajta megközelítése egyszerűen lehetetlenné tette a stíluselemzés szokásos közhelyeit, az akadémikus elméleti regulákat, az oly gyakori tudományos fontoskodást." (Gonda János Muzsika 1979.)

Tanulmánykötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harminc írás (1929-69)
  • Tíz újabb írás (1969-74)
  • Bartók és Kodály elemzései (1970-85)
  • Modális Harmóniák (1961)
  • Liszt Ferenc a jövő zenésze (1976).

Kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kórusművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adorna thalamum
  • Aranyszárnyú angyal
  • Az Úr érkezése
  • Az Úristent magasztalom
  • Békefohász
  • Cantemus!
  • Csillagvirág
  • Elmúlt a tél
  • Első népdalrapszódia
  • Erkel szózata
  • Ezékiel látomása
  • Ingrediente Domino
  • János bácsi hegedűje
  • Jeremiás próféta könyörgése
  • Karácsonyi bölcsődal
  • Örülök az én szívembe' (122.zsolt.)
  • Patkóéknál
  • Régi táncdal
  • Szeged felől
  • Szellő zúg
  • Széles a Duna
  • Szívbéli zsoltár
  • Tábortűznél
  • Tiszta forrás
  • Tiszta patakod partjainál
  • Tréfás házasító
  • Zengd az Egekben ülőt!
  • Mennyei seregek boldog tiszta lelkek

Iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárdos Lajos halála után sorra alakultak a nevét viselő iskolák. Ezek az alakulás sorrendjében a következők: Dunakeszi, Budapest (Baranyai utca), Tapolca, Fehérgyarmat, Mezőkövesd, Nagyatád, Mezőtúr, Hajdúszoboszló, Budapest (Alsó-erdősor u.). A 9 Bárdos iskola kétévente országos találkozót rendez, ahol egy közös hangversenyen mutatják be tudásukat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárdos Lajos témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap