Erkel Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erkel Sándor
Klösz Erkel Sándor 1900-42.JPG
Életrajzi adatok
Született 1846. január 2.
Buda
Elhunyt 1900. október 14. (54 évesen)
Békéscsaba
Tevékenység karmester, operaigazgató, zeneszerző
Erkel Sándor sírja Budapesten. Kerepesi temető: 28-díszsor-9. Kallós Ede alkotása.

Erkel Sándor (Buda, 1846. január 2.Békéscsaba, 1900. október 14.), karmester, operaigazgató, zeneszerző.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erkel Ferenc negyedik fia. Apja, majd Mosonyi Mihály tanította. Karrierjét a Nemzeti Színházban ütősként (üstdob) kezdte, majd karvezetőként. Folyamatosan képezte magát, főleg zongoratudását tökéletesítette, majd cimbalmozni is megtanult, így a Bánk bán ősbemutatóján apja ráosztotta a hangszer kezelését.

Karmesterré 1868-ban vált. 1874-ben a Nemzeti Színháznál kartanító lett. 1876-ban Richter János távozó igazgató javaslatára nevezték ki a színház operatagozata igazgatójának, mely tisztséget 1884-ig töltötte be. 1884-től 1886-ig az új Operaház igazgatóságát is vállalta, amiről később lemondott. 1898-ban Meyerbeer Hugenották című operája dirigálása alatt agyvérzést kapott, ezután visszavonultan élt. Az operaházban 1900-ig dolgozott vezető karnagyként. Halálát az agyvérzés megismétlődése okozta, békéscsabai tartózkodása alatt. Az Operaház Erkelt saját halottjának nyilvánította, ravatalát is az Operában állították fel. Holttestét október 17-én helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.

Számos zenekari- és kórusművet írt (Uvertür, Dalünnep), valamint egy operát, Csobánc címmel. Apját követően ő lett a Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]