Fehér horvátok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Viszlyánok szócikkből átirányítva)

A fehér horvátok, másképp viszlyánok vagy viszlánok a 6. századtól a 11. századig a Kárpátoktól közvetlenül északra, a mai Lengyelország déli részén élő szláv nép voltak. Egy részük a 7. században délre vándoroltak a Balkánra, mint a horvátok névadói és fő alkotóeleme. Az északon maradottak a 11. században beolvadtak a lengyelek közé.

Történetük[szerkesztés]

A szlávok őshazáját általában a Pripjaty környékére, azaz a mai Nyugat-Ukrajna, Belorusszia és Kelet-Lengyelország területére teszik. A „Visztula menti” szlávok, a viszlyánok, akiket fehér horvátokként is ismerünk, a 6. században már A Kárpátok északi oldalán éltek, Kis-Lengyelországban, központjuk Krakkó volt.[1] Innen, Fehér-Horvátországból VII. Kónsztantinosz bizánci császár szerint egy részük a 7. századbanHérakleiosz bizánci császár uralkodása (610641) idején – Dalmatia provincia területére vándorolt, ahol ők lettek a horvátok névadói és valószínűleg többségi alkotóelemei. Maga a horvát név valószínűleg iráni eredetű szó, de eredetéről közelebbit nem tudunk.[2]

Az északon maradt fehér horvátok a 9. században valószínűleg a Morva Fejedelemség befolyása alatt éltek. Annak megdöntése, a magyaroknak a Kárpát-medencébe való költözése után a magyarok szövetségesei voltak. A 10. század első felében saját fejedelemségüket szervezték Krakkó központtal, de 955 és 965 között a Kegyetlen Boleszláv vezetésével benyomuló csehek ezt felszámolták. I. Mieszko lengyel fejedelem, akinek Kegyetlen Boleszláv lánya volt az egyik felesége, ekkor még szövetségese volt Boleszlávnak. A szövetség azonban 985 körül felbomlott, és Mieszko 990-ben elfoglalta a fehér horvátok földjét, akik ezután beolvadtak a lengyel népbe.[1]

Források[szerkesztés]

  1. a b Györffy György. 7 / Géza külpolitikája., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  2. Szeberényi Gábor: Horvátok és országuk a 7–11. században. História, 5–6. sz. (2011)