Tarnowskie Góry

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarnowskie Góry
Tarnowskie Góry - Rynek.JPG
Piactér
Tarnowskie Góry címere
Tarnowskie Góry címere
Tarnowskie Góry zászlaja
Tarnowskie Góry zászlaja
Közigazgatás
Ország  Lengyelország
Vajdaság Sziléziai
Járás Tarnowskie Góry
Rang város
Irányítószám 42-600-től 42-609-ig valamint 42-680 és 42-612
Körzethívószám (+48)32
Rendszám STA
Népesség
Teljes népesség 60 792 fő (2009)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 83,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tarnowskie Góry  (Lengyelország)
Tarnowskie Góry
Tarnowskie Góry
Pozíció Lengyelország térképén
é. sz. 50° 27′, k. h. 18° 52′Koordináták: é. sz. 50° 27′, k. h. 18° 52′
Tarnowskie Góry weboldala

Tarnowskie Góry (sziléziai nyelven Tarnowske Gůry[2], németül Tarnowitz, csehül Tarnovice, latinul Montes Tarnovicenses) járási jogú város Lengyelország délnyugati részén Felső-Sziléziában a Sziléziai vajdaságban a Felső-Sziléziai Ipari Körzet (GOP) északi szélén. 1975-1998 között a város a Katowicei vajdasághoz tartozott.

Kulcsfontosságú közúti és vasúti csomópont. Itt található Európa egyik legnagyobb rendezőpályaudvara, melynek hossza néhány kilométert tesz ki. A múltban szén, ólom, cink és ezüst kitermelésének központja. A látnivalók közé tartozik többek között a Tarnowicai vár, egy múzeális ezüstbánya, 16. század óta működő borpince, harangtorony, a városháza, régi lakóházak, Segiet természetvédelmi terület és a Fekete Pisztráng tárna. Többek között Békéscsaba testvérvárosa.

Városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tarnowskie Góry (mapa administracyjna).svg
Tarnowskie Góry a 18. század elején. Friedriech Bernhard Wernher rajza

A 8347 ha területű város 11 kerületre oszlik:

  • Bobrowniki Śląskie
  • Lasowice
  • Opatowice
  • Pniowiec
  • Repty Śląskie
  • Rybna
  • Strzybnica
  • Sowice
  • Stare Tarnowice
  • Strzybnica
  • Śródmieście - Centrum
  • Osada Jana
Belváros

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város neve Tarnowice falu nevéből ered. (Tarnovice ma a város egyik kerülete). A gory szó a régi lengyel nyelvben bányát jelentett.

A város története szorosan kapcsolódik az ezüst, ólom és cink bányászatához. A legendák szerint az első ezüsttelért egy Rybka nevű paraszt találta meg 1490 körül. Ettől kezdve a mai város területére telepesek kezdtek jönni, akik lassan felépítették az első bányásztelepülést.

II. János opole-racibórzi fejedelem, a terület akkori ura és Brandenburgi György Ansbach őrgrófja 1526-ban a kibontakozó városnak bányászati jogokat adtak. Ugyanebben az évben Tarnowskie Góry városjogokat is kapott, két évvel később pedig kikiáltották az Ordunek gornyt, ami a legrégibb, nyomtatásban megjelent bányászati törvény volt Lengyelországban. A bányászattal együtt a kézműipar és a kereskedelem is gyors fejlődésnek indult. Sok ma is álló ház épült az időben.

A 16. század közepén Tarnowskie Góry volt a legnagyobb ércbányászati központ Felső-Sziléziában. A reformáció sok embert meghódított. A protestantizmus II. János halála után (1532) a Hohenzollernek alatt megszilárdult. 1529-ben felépítették az első fatemplomot, majd két évvel később a helyén téglából megépítették a véglegest. 1531-ben több felekezetű iskolát nyitottak meg. Az 1500-as évek végén, az 1600-as évek elején az iskola rektora Daniel Franconius kiváló antitrinitárius pedagógus és költő volt.

1676-ban Tarnowskie Góryban járvány tört ki, a lakosok engesztelő zarándoklatot tartottak Piekary Śląskiéba. Ennek emlékére szokássá vált, hogy július 2-át követő vasárnap minden évben elzarándokoljanak a Piekary Mária képhez. Ez a tradíció máig tart.

1740. december 16-án a porosz hadsereg betört Sziléziába és ezzel megindultak a sziléziai háborúk. Az első sziléziai háború befejezése után 1742-ben a város osztrák fennhatóság alól a Porosz királysághoz került. Az 1780-as években Friedrich Wilhelm von Reden kezdeményezésére a "Fryderyk" állami bánya és kohó (amit a királyról neveztek el) üzembe helyezett egy bányavíz-mentesítő gőzgépet 1788-ban, amely az első volt az európai kontinensen (Anglia után).

1803-ban megnyitották az első bányászati iskolát, majd az új "Fryderyk" aknát, nyomdát létesítettek, kikövezték a piacteret és két utcát, új vasgyárat és kohót nyitottak és megkezdődött a városi vízvezeték kiépítése. Ugyanekkor alakult az első társaság a bányászok biztosítására. 1857-ben megnyílt az első vasútvonal Opolébe. 1873-ban városi tanács alakult.

1922-ben Tarnowskie Góryt a sziléziai népszavazás után Lengyelországhoz csatolták. Lengyelország mellett szavazott a polgárok 62%-a, Németország mellett 38%. (Ez utóbbiból állítólag 10%-ot azok a németek tették ki, akik a szavazás javukra fordítása érdekében ideutaztak.) A városban a szavazatok 85%-át Németország mellett tették le, ennek ellenére a III. sziléziai felkelés eredményeképp a város Lengyelországhoz került.

A 20. század elején kimerültek az érctelepek és megszűnt az ércbányászat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tarnowskie Góry című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.stat.gov.pl/cps/rde/xbcr/gus/PUBL_L_ludnosc_stan_struktura_30_06_2009.pdf
  2. A sziléziai név: Reinhold Olesch, Der Wortschatz der polnischen Mundart von Sankt Annaberg, Berlin 1958. A Grzegorz Wieczorek és Towarzystwo Piastowania Śląskiej Mowy „Danga” által javasolt kiegészített ábécé szerint írva
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarnowskie Góry témájú médiaállományokat.