Lengyel, magyar – két jó barát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haufnagel: Lengyel katona és magyar hölgy (17. század, Muzeum Książąt Czartoryskich, Krakkó)
Willam Baur: Magyarok és lengyelek (17. század, Muzeum Książąt Czartoryskich, Krakkó)

Lengyel, magyar – két jó barát a kezdősora annak a rímbe szedett közmondásnak, amelyet Lengyelországban és Magyarországon csaknem mindenki ismer, és amely a két nép történelmi barátságát példázza. Koccintáskor gyakran hangzik el.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lengyelül: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” (Bratanki lengyelül unokatestvér, mely azonban a régi lengyel nyelvben testvért jelenthetett.)

Hosszabb lengyel változat: "Polak, Węgier, dwa bratanki / I do szabli, i do szklanki / Oba zuchy, oba żwawi / Niech im Pan Bóg błogosławi." ("Lengyel-magyar két jó barát / Együtt harcol s issza borát / Vitéz s bátor mindkettője / Áldás szálljon mindkettőre.")

Másik lengyel változat: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do bitki, i do szklanki!”[1]

Magyar változatok:

  • „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”
  • „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt issza búját, borát.”
  • „Magyar, lengyel - két jó barát, együtt issza sörét, borát.”
  • „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt emel kardot, kupát.”
  • „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt isszák egymás borát.”
  • „Két jó fivér a magyar, lengyel, együtt iszik s harcol, ha kell.”
  • „Kezükben a pohár és kard: lengyel, magyar egyet akart.”
  • „Magyar, lengyel, két jó haver, együtt küzd és együtt vedel.”
  • „Magyar, lengyel, két jó haver, együtt harcol, együtt vedel.”
  • „Magyar-Lengyel, két jó barát, együtt ölnek minden zsiványt!”
  • „Lengyel-Magyar, két jó barát, barát az ivásban, barát a bajvívásban.”
  • „Lengyel-Magyar, két jó haver, együtt harcol, együtt vedel.”


Két más nép történelmi barátságáról nem ismeretes hasonlóan közismert vers.

Genetikai kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy nemrégiben nyilvánosságra került kutatás alapján[2] a közmondásnak akár genetikai alapjai is lehetnek. A két nemzet, a lengyel és a magyar génállományában fordul elő Európában leggyakrabban az Y kromoszómán található R1a1 mutáció. Az előfordulási gyakoriság 56-60% közötti ezeknél a népcsoportoknál. A mutáció jelenléte arra enged következtetni, hogy a két nép egy körülbelül 10 000 évvel ezelőtt élt közös őstől származik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csapláros István: „Polak, Węgier — dwa bratanki”. In: Uő: A felvilágosodástól a felszabadulásig. Tanulmányok a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok köréből. Budapest, 1977. 9–43. ISBN 963-270-446-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]