Európai bölény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Európai bölény
Wisent.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Nem: Bölény (Bison)
Faj: B. bonasus
Tudományos név
Bison bonasus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Bison bonasus distribution.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Európai bölény témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai bölény témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Európai bölény témájú kategóriát.

Wisent-P1000704.JPG

Az európai bölény (Bison bonasus) a tülkösszarvúak családjába (Bovidae), azon belül pedig a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó bölény (Bison) nem egyik faja.

Az amerikai bölénnyel annyira közeli rokonok, hogy egymás között kereszteződhetnek, és az így létrejövő hibrid utódok is képesek tovább szaporodni. Ez alapján egyes kutatók egyetlen fajba vonják össze őket.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európai bölény Európa ma élő legnagyobb testű szárazföldi emlőse. A bikák testhossza elérheti a 350 cm-t, melyhez 30–80 cm-es farok csatlakozik, marmagassága 160–195 cm, testtömege pedig akár az 1000 kg-ot is elérheti (általában 500–900 kg között). A tehenek valamivel kisebbek, átlagosan 300–540 kg tömegűek. Rövid, széles fején mindkét nemnél megtalálhatóak a szarvak. Szőrzete sűrű, színe az egészen sötét barnától a világos barnáig változik. Nyakán a szőre hosszabb, mely a nyak alsó részén és állán szakállt képez.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban az európai bölények csaknem egész Európában előfordultak a lombhullató erdőkben. Az elmúlt évszázadokban élőhelyük egyre csökkent, míg végül a vadon élő állomány teljesen kihalt. Ma visszatelepített állományok élnek Lengyelországban – a híres Białowieżai-erdőbenFehéroroszországban, Litvániában, Oroszországban, Ukrajnában, Romániában és Szlovákiában, valamint betelepítették a korábbi elterjedési területén kívüli Kirgizisztánba is.

Korábban a történelmi Magyarországon is élt európai bölény. Vadászata Mátyás király korában még közönséges eseménynek számított. Az utolsó magyar bölényt Erdélyben, a borgói Plaj-magaslaton 1762-ben ejtették el.

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három alfaj élt korábban, ebből kettőt mára teljesen kiirtottak és arról a kettőről alig lehet tudni valamit.

  • Síksági erdei bölény (Bison bonanus bonasus)Kelet-Európa, ez az egyetlen ma is élő alfaj.
  • Kárpáti bölény (Bison bonanus hungarorum) (Kretzoi, 1946) – A Kárpátokban élt egykor, mára kihalt. Utolsó példányát 1790-ben ejtették el. Ez az alfaj élt a történelmi Magyarország területén.
  • Kaukázusi bölény (Bison bonanus caucasicus) (Turkin et Satunin, 1904) – A Kaukázus környékén élt, mára kihalt. Utolsó példányát 1927-ben ejtették el.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legelésző európai bölények

A nőstények borjaikkal matriarchális csordákban élnek, melyek létszáma mintegy 20 egyedet számlál, míg a hímek magányosak, esetleg kisebb fiúcsapatokba verődnek. Télen több csorda összeverődésével nagyobb létszámú csapatok is kialakulhatnak. Aktivitásukat az évszakok változása is befolyásolja, de többnyire nappal aktívak. Elsősorban reggel és este táplálkoznak, ritkán éjszaka is. Fő ellenségük a farkas, a fiatal egyedekre azonban a hiúz is veszélyt jelenthet.

Az európai bölények kizárólag növényevők. Elsősorban fűféléket legelnek, kisebb mennyiségben azonban egyéb növényeket is fogyasztanak, így például egyéb lágyszárúakat, fakérget, mohákat, gombákat stb. Mindennap isznak, télen gyakran hó evésével fedezik folyadékszükségletüket.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párzási időszakuk augusztustól októberig tart. Ilyenkor a hímek csatlakoznak a nőstények csordájához, és az ivarzó nőstényeket védelmezik a többi hímmel szemben. A párzás után azonban már nem mutatnak irántuk érdeklődést. A vemhességi idő 254-272 nap, melynek végén – május-július között – 1, ritkán 2 borjú jön a világra. A szüléshez a nőstények különválnak a csordától. A többi patáshoz hasonlóan a borjak a születés után pár órával már követik anyjukat. 6-8 hónapos korukig szopnak. Ivarérettségét mindkét nem 2-4 éves kora között éri el. A bikáknak azonban gyakran még éveket kell várniuk a sikeres párzásig. Várható élettartamuk akár 27 év is lehet.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wisente Bison bonasus-cc.jpg

Az európai bölény a vadászat hatására az elmúlt évszázadokban fokozatosan kipusztult az élőhelyein, utolsó állománya a lengyelországi Bialowieza erdejében maradt fent. 1923-ban jött létre a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaság, melynek célja a faj állatkertekben való megmentése volt. Az utolsó vadon élő egyedet 1925-ben pusztították el. A nemzetközi bölénytörzskönyvet 1932-ben hozták létre, melyben ekkor 56 egyedet tartottak számon. Szerencsére az állatkertek erőfeszítése meghozta az eredményét: a faj állatkerti állománya fokozatosan növekedett, így az 1950-es évek óta több helyre is sikeresen telepítették vissza az európai bölényeket. Manapság mintegy 1000 példánya él szabadon, legnagyobb állománya jelenleg is a Bialowieza-i őserdőben él. A faj, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint sebezhető.

Az európai bölényeket az állatkertek mentették meg a teljes kipusztulástól. Az európai állatkertekben jelenleg is tenyészprogram keretében tartják a bölényeket, bár állatkerti állománya ma már stabilnak tekinthető.

Kárpát-medencei előfordulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keleti-Beszkidek lengyelországi részén mintegy 400 példány található, néha átkóborolnak Szlovákiába és Ukrajnába. Szlovákiában a Kistapolcsányi Bölény Vadaskertben található meg. Erdélyben az 1970-es években Lengyelországból telepítették Görgényszentimre (Maros megye) és Hátszeg (Hunyad megye) vidékére, ahol az utóbbi években számuk megcsappant, fennmaradásuk veszélyeztetetté vált. Magyarországon a Budakeszi Vadasparkban és a Nyíregyházi Állatparkban lehet európai bölényekkel találkozni. 2008-ban öt példányt telepítettek a zempléni Füzérkomlósra, egy magán vadaskertbe.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]