Amerikai bölény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Amerikai bölény
American bison k5680-1.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Nem: Bölény (Bison)
Faj: B. bison
Tudományos név
Bison bison
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Bison bison map.svg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Amerikai bölény témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai bölény témájú kategóriát.

Az amerikai bölény kiirtásának folyamata

Az amerikai bölény (Bison bison) a tülkösszarvúak családjába (Bovidae), azon belül pedig a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó bölény (Bison) nem egyik faja.

Az európai bölénnyel annyira közeli rokonok, hogy egymás között kereszteződhetnek, és az így létrejövő hibrid utódok is képesek tovább szaporodni. Ez alapján egyes kutatók egyetlen fajba vonják össze őket.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse. Testhossza hímeknél legfeljebb 350 cm, farok hossza 30-90 cm, marmagassága hímeknél max. 185 cm, nőstényeknél 150 cm; a hím testsúlya akár 900 kg (olykor elérheti az 1000 kg-ot is), a nőstényé max. 540 kg. A test elülső fele és a mellkas hatalmas, a hátulsó fele viszonylag kicsi. Széles, alacsony koponyája van; a szarvak hátra és felfelé hajlanak, tompa hegyük kicsit befelé áll. Erős, akár 50 cm hosszú szőrzet borítja.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban az Egyesült Államok és Kanada területén nagy hordákban élt a Nagy-tavaktól Mexikóig és kelet Oregontól majdnem az Atlanti-óceánig. Jelenleg csak néhány nemzeti parkban, főleg a kanadai Wood Buffalo Nemzeti Parkban (Északnyugati terület) és a wyomingi Yellowstone Nemzeti Parkban található meg. Élőhelye prérik és folyóvölgyek (préribölény alfaj) vagy erdők (erdeibölény alfaj).

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdeibölény-bika

Két alfaja van.

  • Bison bison bisonsíksági bölény vagy préribölény (sima hátú)
  • Bison bison athabascaeerdei bölény (nagy púp van a hátán).

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikaibölény-bika Nebraska államban, egy vadvédelmi területen

Kicsi, rendszerint 4-20 tehénből, borjaikból és fiatal állatokból álló anyai közösségekben élnek, a felnőtt bikák ezektől távol maradnak. Az augusztusi szaporodási időszakban több száz állatból álló nagy csordákba verődnek. Ha megriasztják őket, vágtában menekülnek, eközben az 50 km/h sebességet is elérhetik. Jól úsznak, és akkora lendület van bennük, hogy magasra kiemelkednek a vízből. A hűvös napszakokban, tehát kora reggel és késő este, de néha holdfényes éjszakákon is aktívak. Az erdei bölények leveleket, hajtásokat és fakérget esznek. A préribölények a préri füveit, egyéb lágyszárúit és bogyóit fogyasztják. A déli hőségben pihennek, kérődznek és porfürdőt vesznek, hogy távol tartsák a vérszívó rovarokat. Vannak állandó dörgölődző helyeik is, itt a fatörzsek kérgét teljesen lehántották és fényesre csiszolták. Korábban a bölények nagy, évszakos vándorutakat tettek, ezek ma már erősen korlátozottak.

A bölény a nap legnagyobb részét legeléssel tölti. Éjszaka,ha nem alszik az egyik bölény, akkor leginkább a visszakérődzött táplálékot rágják. Szeret iszapban vagy homokban hemperegni, ezt követően egy fához vagy egy sziklához dörgölőzik,hogy a rajta lévő élősködőktől megszabaduljon. A bölény rendszerint mintegy 50 állatból álló kis csordákban él. A különösen jó legelőkön, valamint az évi kétszeri vándorlás során gyakran több száz bölény gyűlik össze. A bölény elsősorban azért verődik csordákba, hogy eredményesen védekezhessen a farkasok és más ragadozók ellen. Igen jó a szaglása és éles a hallása, viszont meglehetősen rosszul lát. Csordákban sokkal nagyobb az esélye, hogy idejekorán felismeri a veszélyt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Júliusban a bikák ismét csatlakoznak a csordához, és megküzdenek egymással, hogy néhány tucat nőstényből álló háremet gyűjtsenek. Leszegett fejjel és felemelt farokkal hívják ki egymást, majd egymásnak rontanak, de nem ejtenek sebet, végül az egyikük feladja. A tehén általában csak egy napig fogamzóképes, ezalatt a bika többször is meghágja. Közben hatalmas erejéhez képest igen elnézően viselkedik, így a nőstények büntetlenül megússzák, ha néha egy alacsonyabb rangú bikát is kegyeikben részesítenek. 9 hónapnyi vemhesség után egy 30 kilós borjú születik, mely néhány órán belül már lábra áll, és 1-2 nap múlva csatlakozik anyjával a csordához. 2-3 évesen ivarérettek és 25 évig élnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdei bölény
Amerikai bölény a pécsi állatkertben

Az amerikai bölény közeli rokonával, az európai bölénnyel együtt a szarvasmarha legközelebbi rokona. Masszív testfelépítése és bozontos bundája lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb éghajlati körülmények között is megéljen. Az amerikai bölény csordái előfordultak a meleg déli prériktől a hideg északi erdőkig, dacoltak hóval és hideggel, de hőséggel és szárazsággal is. Ha valahol már mindent lelegeltek, akkor továbbvonultak. Egyetlen szárazföldi emlősnek sem alakultak ki olyan hatalmas csordái, mint az amerikai bölénynek. A 15. században még 60 millió bölény taposta Amerika földjét az Atlanti-óceántól majdnem a Csendes-óceánig és Mexikótól Kanadáig. Egy-egy csorda 100-200 000 egyedből is állhatott.

Központi szerepet játszottak a préri indiánjainak kultúrájában, akik az elejtett bölény minden részét hasznosították. A bevándorló európaiak 1830-ban nagyszabású akció keretében kezdték kiirtani a bölényeket. Ennek egyik oka a vadászat és a vasútépítő munkások élelmezése volt, de legfőképpen az engedetlennek tartott indiánok létalapját akarták elvenni. Szórakozásból robogó vonatokből lőtték le őket.

Az amerikai bölény a prérin élő indián törzsek létének alapja volt. Számtalan módon hasznosították. Húgyhólyagjukból az indiánok tarisznyát csináltak. Vérét és epéjét testük festésére használták. A szárított bölényürülék tüzelőként szolgált, a csontokból a legkülönfélébb eszközöket készítették. A koponyákat tisztelték, és gondosan feldíszítették. A bölényekből hajtott ki a prériindiánok anyagi kultúrája. Ez az állat szellemi életükben is kimagasló helyet foglalt el, mint például a sziúknál Fehér Bölény Borjú Asszony (angol nyelven: White Buffalo Calf Woman (lakota nyelven: Pte Ska Win).[1]

Pár száz bölény véletlenül fennmaradt, mert még éppen idejében állatkertekbe és bekerített magánfarmokra menekítették őket. Néhány tucatnyit az 1872-ben alapított Yellowstone Nemzeti Park egyik nagy karámjában tartottak. Ez az „aranytartalék" képezte az alapját a tenyészprogramnak, és az állomány lassú, de biztató regenerálódásának. 1900 körül az Amerikai Egyesült Államokban kevesebb, mint 1000 állat maradt. 1972-ben az állomány ismét kb. 30 000-re szaporodott. Az elkövetkező időkben az állatok száma tovább növekedett, és 1990-ben az összállományt legalább 120 000 állatra becsülték.

A 90'-es évek elején már kb. 1000 farmer tartott bölényeket a földjén, így számuk folyamatosan emelkedik. De a Yellowstone Nemzeti Parkban is gyarapodott az állomány, amelyben ma már több mint 3000 állatot tartanak nyilván; az immáron népes csorda a gyönyörű természetvédelmi terület legértékesebb látványosságai közé tartozik. Ha az állatok megriadnak, patáik dübörgése emlékeztet a prérit megrengető mennydörgésre, amelyet a szabad, végtelen pusztaságban vágtázó hatalmas bölénycsordák keltettek azelőtt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0-8018-8221-4
  • Fagan, Brian. Ancient North America. 2005. Thames and Hudson
  • Koller, Larry. Fireside Book of Guns. 1959 Simon and Schuster
  • Bison Hunting in Alaska

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai bölény témájú médiaállományokat.