Pozzuoli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozzuoli
View of Pozzuoli.jpg
Pozzuoli látképe
Pozzuoli címere
Pozzuoli címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (NA)
Frazionék Arco Felice, Campana Annunziata, Cuma, Licola Centro, Licola Lido, Lucrino, Montenuovo, Monterusciello, Pisciarelli, Toiano
Polgármester Vincenzo Figliolia (2012-től)
Irányítószám 80078, 80014, 80125
Körzethívószám 081
Népesség
Teljes népesség 80 632 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 1832 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 28 m
Terület 43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pozzuoli  (Olaszország)
Pozzuoli
Pozzuoli
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 49′, k. h. 14° 07′Koordináták: é. sz. 40° 49′, k. h. 14° 07′
Pozzuoli weboldala

Pozzuoli város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Campi Flegrei területén fekszik, az azonos nevű öböl partján. Határai: Bacoli, Giugliano in Campania, Nápoly és Quarto.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben görög gyarmatváros volt Dicaearchia néven. Az ókori rómaiak Puteoli névre keresztelték át. Úgy a görög mint a római település, korának fontos városa volt. A rómaiak Kr. e. 194-ben hozták létre itt saját kolóniájukat. A város neve latinul kutacskát jelent és a környéken található számos forróvíz-feltörésre utal. Itt horgonyoztak le a birodalom különböző részeiről érkező, gabonával megrakott hajók. Kikötője volt egész Campania felix fő áruátrakóhelye, beleértve a fújt üveget, a mozaiklapokat, a kovácsolt vasat és a márványt. A közeli Misenum a római hadihajók, a korabeli világ legnagyobb flottájának fő bázisa volt.

A hagyomány szerint Rómába utazva Pál apostol itt ért partot hajóútja után, hét napig itt időzött (Apostolok cselekedetei, 28:13, 14), majd útitársaival együtt a Via Appián indult el Rómába.

Puteoli volt a színhelye 37-ben Caligula híres „tréfájának”. Hajókból három kilométeresnél hosszabb pontonhidat építtetett Puteolitól a szomszédos Baiaeig és átlovagolt rajta, hogy beteljesítse a jóslatot, miszerint nincs több esélye császárrá válni, mint arra, hogy átlovagoljon a baiaei öblön.

A város védőszentje Szent Proculus, aki itt halt mártírhalált a 4. században társaival. A hagyomány szerint a város címerében található hét sasfej a hét vértanut jelképezi. Szent Proculus ünnepnapja november 16. A szent szeretetteljes helyi beceneve 'u pisciasotto („nadrágpisilő”), mert ünnepnapján gyakran esik az eső. A pozzuoliak május második vasárnapján is a szent napját ünnepelik.

1982 augusztusa és 1984 decembere között a város földrengések és bradiszeizmikus (függőleges) földmozgások százait szenvedte el, amelyek a csúcspontjukat 1983. október 4-én érték el. Nyolcezer épület szenvedett károkat és 36 ezer embert kellett kiköltöztetni, sokukat véglegesen. A tengerfenék majdnem két métert emelkedett és így a Pozzuoli-öböl alkalmatlanná vált a nagyobb hajók fogadására.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Fő látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területéhez tartozik az ókori Puteoli mellett, az ókori Cumae területének is nagy része.

  • ókori régészeti emlékek:
  • az ókori Puteoli emlékei:
    • Serapeum – a város jelképe, római kori építmény maradványa. Nevét az 1750-ben itt talált Szerápisz szobor után kapta. Jellegzetessége három afrikai márványoszlop, amelyek a partszakasz süllyedő-emelkedő mozgását bizonyítják. Az i. e. 1 században épültek, majd az egész területtel együtt a víz alá kerültek. Ezt a rajtuk levő sötét sáv bizonyítja, amelyet a tengervíz és a fúrókagylók nyoma okozott. A 19. század utolsó évtizedeiben ismét teljesen szárazra kerültek.
    • Amphitheatrum Flavium – a harmadik legnagyobb amfiteátrum Olaszország területén a római Colosseum és a capuai mögött. Vespasianus és Titus császárok uralkodása idején épült és 20 000 néző befogadására volt képes. Ellipszis alakú, 147×117 m kiterjedésű, ebből a viadaltér mérete 72×42 m.
    • Római-kori régészeti emlékek – a város területén rengeteg római-kori régészeti emléket hoztak a felszínre a különféle építkezések során: fórum, Apollón temploma, nekropoliszok stb.
    • Kis amfiteátrum – ez volt a város második amfiteátruma. Ellipszis alakú volt: 130×95 m. A Pozzuoli-Nápoly vasútvonal építése során nagy részét elbontották.
    • Arco Felice - egy 20 méter magas, 6 méter széles római-kori kapuszerű ív a Pozzuoli-Cuma út mentén.
  • az ókori Cumae emlékei:
  • középkori építmények:
    • Pozzuoli dóm – római templomból alakították át a 11. század során, majd a 17. században barokkosították.
  • természeti látnivalók:
    • Solfatara – egy kialudt vulkán krátere aktív fumarolákkal és iszapvulkánokkal.
    • Avernói-tóVergilius szerint ezen tó mellett volt a Pokol egyik bejárata. Neve a görög eredetű és jelentése madarak nélküli terület, ami a kénes gázszivárgásoknak köszönhető. A tóhoz közel volt a küméi szibilla barlangja, amelyhez az ókor során rengetegen elzarándokoltak jövendőmondásért.
    • Lucrinói-tó – szintén pokoli helyként ismerték a kénes szivárgások miatt. Hadrianus császár idejében közkedvelt üdülőhely volt. 37-ben Marcus Vipsanius Agrippa mesterséges csatornákkal kötötte össze a két tavat a tengerrel, hogy létrehozza a Portus Julius nevű hatalmas katonai kikötőt.
    • Monte Nuovo – a 140 m magas domb 1538-ban egy vulkáni kitörés során keletkezett, néhány nap alatt.
    • Grotta del Cane

Híres pozzuoliak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt halt meg a római diktátor Lucius Cornelius Sulla, villájában.
  • Itt született Sophia Loren színésznő, aki 2005-ben vette át Pozzuoli tiszteletbeli polgára címet.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könnyen megközelíthető vonattal Nápolyból: a Ferrovia Cumana és a 2.-es metró vonalán. Rendszeres kompjárat indul a városból Procida és Ischia szigetekre.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Paolo Amalfitano és mások, I Campi Flegrei, Velence 1990
  • Piero Alfredo Gianfrotta, Fabio Maniscalco (eds.), Forma Maris. Forum Internazionale di Archeologia Subacquea, Puteoli 1998
  • Puteoli. Studi di Storia Romana

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]