Ischia (sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ischia
Ischia da procida.jpg
Ischia látképe Procidáról
Közigazgatás
Ország Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (megye)
Legnagyobb település Ischia
Népesség
Teljes népesség 58 000 fő (2002) +/-
Népsűrűség 1250 lakos/km² fő/km²
Ischia népessége ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Tirrén-tenger
Szigetcsoport Flegrei-szigetek
Terület 46,3 km²
Legmagasabb pont Epomeo
Elhelyezkedése
Ischia (Olaszország)
Ischia
Ischia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 43′ 12″, k. h. 13° 54′ 38″Koordináták: é. sz. 40° 43′ 12″, k. h. 13° 54′ 38″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ischia témájú médiaállományokat.

Ischia vulkáni eredetű sziget a Tirrén-tengerben, a Nápolyi-öböl északi részén. Legmagasabb csúcsa az Epomeo (788 m). A csaknem 50 km²-nyi területén 6 népes község (comune) osztozik, ezek közül is a legnagyobb maga Ischia, a Procidától elválasztó Canale d’Ischia (Ischia-csatorna) partján. További települései: Barano d’Ischia, Casamicciola Terme, Forio, Lacco Ameno és Serrara Fontana. Közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget gazdasága a turizmuson alapul, ami a számos – vulkáni utóműködésnek köszönhető – termálvizű forrás miatt rendkívül fejlett.

Fekvése és geológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget megközelítőleg trapéz alakú, Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles .A sziget kialakulása mintegy 150 000 évvel ezelőtt kezdődött és a Campi Flegrei vulkanizmusához kapcsolódik. Legrégebbi részei a keleti oldalon találhatók. Az Epomeo, a sziget legmagasabb csúcsa kb. 55 000 esztendeje alakult ki. A sziget másik hegycsúcsa a Vico. A szigetet az olaszok Isola Verdének, azaz „zöld szigetnek” nevezik a gazdag növénytakarójának köszönhetően (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények).

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ischia éghajlata mediterrán: az évi átlaghőmérséklet 18 °C, a legalacsonyabb téli hőmérséklet 9° (januárban), a legmagasabb nyári hőmérséklet pedig 35° (augusztusban). A levegő átlagos nedvességtartalma 63%.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vergilius Inarime, később Arime néven emlegeti, valószínűleg az Iliaszra utalva (Tüphónt Arimois sziklájához láncolták). A rómaiak Aenaria, a görögök pedig Pithékusszai néven emlegették (latinosan Pithecusae). Idősebb Plinius a görög elnevezést a szigeten található agyaggödrökkel társítja, melyek anyagából püthekoszokat (gabonatároló) készítettek. Római elnevezését Aineásszal hozza kapcsolatba. Mai megnevezésének első írásos emléke 813-ból származik: III. Leó pápa egy Nagy Károlyhoz írt levelében említést tesz egy "iscláról" (az insula egyik változata, jelentése sziget).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Castello Aragonese (Aragóniai-vár) Ischia városában

Története az ókorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vico-csúcs környéke már a bronzkorban lakott volt, ezt az itt talált régészeti leletek bizonyítják. I. e. 8 százaban Khalkiszból ide érkezett görög telepesek várost alapítottak, ahonnan az etruszkokkal való kereskedelmet irányították. Virágkorában Pithekoussainak több mint 10 000 lakosa volt.

1953-ban a szigeten találták meg a Nesztór-serleget, ami i. e. 730-ból származik és az első, Iliaszra utaló írásos emlék. A néhány rá vésett sor küméi-ábécében íródott, mely a latin előfutára.

I.e 474-ben szürakúszai I. Hérón a küméiek segítségére sietve az etruszkokkal folytatott háborúban, elfoglalta a Ischiát és a környező szigeteket. Ekkor épült fel a sziget első erődítménye, amely még a középkor során is fennállt. A rómaiak i. e. 322-ben foglalták el Ischiát és Neapolist. Augustus Capriért a nápolyiaknak cserébe adta Ischiát.

Története a 16. századig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a népvándorlások időszakában többször is elfoglalták, előbb a herulik, majd az osztrogótok. A 6. század elején a Bizánci Birodalom birtoka lett, majd 588-ban a Nápolyi Hercegség szerezte meg. A 9. században kétszer is (813 és 847) kirabolták a szaracénok. 1004-ben II. Henrik német-római császár foglalta el, 1130-ban pedig II. Roger, Szicília normann uralkodója. A 12. században a pisaiak szintén kétszer kifosztották a sziget településeit, majd a Staufenek trónrakerülésével a Szicíliai Királyság része lett. 1282-ben, a szicíliai vecsernyét követően a sziget lakossága fellázadt és III. Aragóniai Pétert támogatta a nápolyi trónért való küzdelemben. Csak 1299-ben sikerült II. Anjou Károlynak elfoglalnia. A következő évszázadokban a sziget többször is gazdát cserélt, a nápolyi trónért való küzdelem kimenetelének függvényében.

Története a 16-18. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 15. században a sziget lakossága többször is kalóztámadások áldozata lett. 1543-ban és 1544-ben Hajreddin Barbarossa, több mint 4000 lakost ejtett fogságba. 1548-ban és 1552-ben utódja, Turgut reisz fosztotta ki. A 17. század elején, a kalóztámadások ritkulásával alakult ki a mai Ischia. A kalózok utoljára 1796-ban törtek a szigetre. 1647-ben, az Első Nápolyi Köztársaság idején a sziget lakossága - sikertelenül - lázadt fel a helyi nemesurak ellen.

Története a 18. századtól napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetet birtokló D'Avalos család kihalásával 1729-ben Ischia a nápolyi király birtoka lett. 1734-től a király által kinevezett kormányzó irányította a sziget ügyeit. 1799-ben támogatta a tiszavirágéletű Parthenopéi Köztársaságot. A felkelést Nelson admirális csapatai verték le, számos lázadót halálra ítélve. A sziget 1861-ben, Két Szicília Királyáságának részeként csatlakozott az újonnan megalapított Olasz Királysághoz.

1883. július 28-án egy földrengés romba döntötte a sziget nyugati oldalán fekvő Casamicciola Terme és Lacco Ameno településeket.

Napjainkban Ischia Olaszország egyik legjelentősebb turista célpontja: évente több mint 6 millióan látogatják.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fungus-szikla Lacco Ameno mellett

Ischia területe közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget települései:

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napjainkban a sziget gazdaságának fő mozgatórugója a turizmus. Fejlesztésére már az 1950-es évektől kezdve nagy figyelmet fordítottak, fő turisztikai vonzerejét a számos termálvízű forrás adja, melyek köré számos gyógyszálló épült.

A hagyományos gazdasági ágazatok itt a mezőgazdaság és a halászat, amelyek jelentősége azonban csekély a turizmuséhoz viszonyítva. A kiváló vulkanikus eredetű termőtalajon jó minőségű szőlő és olíva terem. A halászat visszaeséséhez hozzájárult az olasz állam azon intézkedése, melyben megszabta a Tirrén-tenger halászati kvótáit.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget csak hajón közelíthető meg. Rendszeres járatok indulnak Ischiára Nápolyból és Pozzuoliból. A szigeten három kikötő található: Ischiában, Forióban és Casamicciola Termében. A szigeten fejlett a közúti hálózat.

Ischia az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetről, szépségeiről és történetéről számos irodalmár megemlékezik műveiben:

Ischia a mozivásznon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Christian Allers grafikája (1893)
  • 1936Il Corsaro nero – Amleto Palermi,
  • 1937Il Dottor Antonio – Enrico Guazzoni,
  • 1949Campane a martello – Luigi Zampa,
  • 1950Il Mulatto – Francesco De Robertis,
  • 1950La Scogliera del peccato – Roberto Bianchi Montero,
  • 1952The Crimson Pirate – Robert Siodmak,
  • 1953Il Mostro dell'isola – Roberto Bianchi Montero,
  • 1954Lacrime d'amore – Pino Mercanti,
  • 1956Suor Letizia – Il più grande amore – Mario Camerini,
  • 1957Vacanze a Ischia – Mario Camerini,
  • 1958Sissi a Ischia – Alfred Weidenmann,
  • 1959Plein soleil – René Clément,
  • 1960Appuntamento a Ischia – Mario Mattòli,
  • 1960Morgan il pirata – Primo Zeglio,
  • 1962Diciottenni al sole – Camillo Mastrocinque,
  • 1963Cleopatra Joseph L. Mankiewicz,
  • 1966Caccia alla volpe – Vittorio De Sica,
  • 1966Ischia operazione amore – Vittorio Sala,
  • 1972Avanti! – Billy Wilder,
  • 1976La Professoressa di scienze naturali – Michele Massimo Tarantini,
  • 1977La Vergine, il Toro e il Capricorno – Luciano Martino,
  • 1998Il Commissario Raimondi – Paolo Costella,
  • 1999Cient'anne – Ninì Grassia,
  • 1999The Talented Mr. Ripley – Anthony Minghella,
  • 2001Se lo sai sono guai – Michele M. Tarantin,
  • 2003Il Paradiso all’improvviso – Leonardo Pieraccioni,
  • 2010I delitti del cuoco – Alessandro Capone

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5
  • Monos János – Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ischia (sziget) témájú médiaállományokat.