Ischia (sziget)
| Ischia | |
 |
|
| Ischia látképe Procidáról | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Olaszország |
| Régió | Campania |
| Megye | Nápoly (megye) |
| Legnagyobb település | Ischia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 58 000 fő (2002) +/- |
| Népsűrűség | 1250 lakos/km² fő/km² |
| Ischia népessége | ismeretlen +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Tirrén-tenger |
| Szigetcsoport | Flegrei-szigetek |
| Terület | 46,3 km² |
| Legmagasabb pont | Epomeo |
| Elhelyezkedése | |
 |
|
Ischia vulkáni eredetű sziget a Tirrén-tengerben, a Nápolyi-öböl északi részén. Legmagasabb csúcsa az Epomeo (788 m). A csaknem 50 km²-nyi területén 6 népes község (comune) osztozik, ezek közül is a legnagyobb maga Ischia, a Procidától elválasztó Canale d’Ischia (Ischia-csatorna) partján. További települései: Barano d’Ischia, Casamicciola Terme, Forio, Lacco Ameno és Serrara Fontana. Közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget gazdasága a turizmuson alapul, ami a számos – vulkáni utóműködésnek köszönhető – termálvizű forrás miatt rendkívül fejlett.
Tartalomjegyzék |
Fekvése és geológiája [szerkesztés]
A sziget megközelítőleg trapéz alakú, Nápolytól 30 km-re fekszik, kelet-nyugati irányban 10 km hosszú, észak-déli irányban 7 km széles .A sziget kialakulása mintegy 150 000 ezelőtt kezdődött és a Campi Flegrei vulkanizmusához kapcsolódik. Legrégebbi részei a keleti oldalon találhatók. Az Epomeo, a sziget legmagasabb csúcsa kb. 55 000 évvel ezelőtt alakult ki. A sziget másik hegycsúcsa a Vico. A szigetet az olaszok „Isola Verde”-nek, azaz „zöld szigetnek” nevezik a gazdag növénytakarójának köszönhetően (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények.).
Éghajlata [szerkesztés]
Ischia éghajlata mediterrán: az évi átlaghőmérséklet 18 °C, a legalacsonyabb téli hőmérséklet 9° (januárban), a legmagasabb nyári hőmérséklet pedig 35° (augusztusban). A levegő átlagos nedvességtartalma 63%.
Nevének eredete [szerkesztés]
Vergilius Inarime, később Arime néven emlegeti, valószínűleg az Iliaszra utalva (Tüphónt Arimois sziklájához láncolták). A rómaiak Aenaria, a görögök pedig Pithékusszai néven emlegették (latinosan Pithecusae). Idősebb Plinius a görög elnevezést a szigeten található agyaggödrökkel társítja, melyek anyagából püthekoszokat (gabonatároló) készítettek. Római elnevezését Aineásszal hozza kapcsolatba. Mai megnevezésének első írásos emléke 813-ból származik: III. Leó pápa egy Nagy Károlyhoz írt levelében említést tesz egy "iscláról" (az insula egyik változata, jelentése sziget).
Története [szerkesztés]
Története az ókorban [szerkesztés]
A Vico-csúcs környéke már a bronzkorban lakott volt, ezt az itt talált régészeti leletek bizonyítják. I. e. 8 százaban Khalkiszból érkeztek görög telepesek a szigetre és egy várost alapítottak, ahonnan az etruszkokkal való kereskedelmet irányították. Virágkorában Pithekoussainak több, mint 10 000 lakosa volt.
1953-ban a szigeten találták meg a Nesztór-serleget, mely i. e. 730-ból származik és az első, Iliaszra utaló írásos emlék. A néhány sor küméi-ábécében íródott, mely a latin előfutára.
I.e 474-ben szürakúszai I. Hérón a küméiek segítségére sietve az etruszkokkal folytatott háborúban, elfoglalta a Ischiát és a környező szigeteket. Ekkor épült fel a sziget első erődítménye, amely még a középkor során is létezett. A rómaiak i. e. 322-ben foglalták el Ischiát és Neapolist. Augustus Capriért a nápolyiaknak cserébe adta Ischiát.
Története a 16. századig [szerkesztés]
A Nyugatrómai Birodalom bukása után a népvándorlások időszakában többször is elfoglalták, előbb a herulik, majd az osztrogótok. A 6. század elején a Bizánci Birodalom birtoka lett, majd 588-ban a Nápolyi Hercegség szerezte meg. A 9. században kétszer is (813 és 847) kifosztották a szaracénok. 1004-ben II. Henrik német-római császár foglalta el, 1130-ban pedig II. Roger, Szicília normann uralkodója. A 12. században a pisaiak kétszer is kifosztották a sziget településeit, majd a Staufenek trónrakerülésével a Szicíliai Királyság része lett. 1282-ben, a szicíliai vecsernyét követően a sziget lakossága fellázadt és III. Aragóniai Pétert támogatta a nápolyi trónért való küzdelemben. Csak 1299-ben sikerült II. Anjou Károlynak elfoglalnia. A következő évszázadokban a sziget többször is gazdát cserélt, a nápolyi trónért való küzdelem kimenetelének függvényében.
Története a 16-18. században [szerkesztés]
A 15. században a sziget lakossága többször is kalóztámadások áldozata lett. 1543-ban és 1544-ben Khair ad-Din, ismertebb nevén Barbarossa több, mint 4000 lakost ejtett fogságba. 1548-ban és 1552-ben utóda, Turgut reisz fosztotta ki. A 17. század elején, a kalóztámadások ritkulásával alakult ki Ischia. A kalózok utoljára 1796-ban törtek a szigetre. 1647-ben az Első Nápolyi Köztársaság idején a sziget lakossága fellázadt a helyi nemesurak ellen, sikertelenül.
Története a 18. századtól napjainkig [szerkesztés]
A szigetet birtokló D'Avalos család kihalásával 1729-ben Ischia a nápolyi király birtoka lett. 1734-től király által kinevezett kormányzó irányította a sziget ügyeit. 1799-ben támogatta a tiszavirágéletű Parthenopéi Köztársaságot. A felkelést Nelson admirális csapatai verték le, számos lázadót halálra ítélve. A sziget 1861-ben, Két Szicília Királyáságának részeként csatlakozott az újonnan megalapított Olasz Királysághoz.
1883. július 28-án egy földrengés romba döntötte a sziget nyugati oldalán fekvő Casamicciola Terme és Lacco Ameno településeket.
Napjainkban Ischia Olaszország egyik legjelentősebb turista célpontja: évente több, mint 6 millióan látogatják.
Közigazgatás [szerkesztés]
Ischia területe közigazgatásilag Nápoly megyéhez tartozik. A sziget települései:
Gazdasága [szerkesztés]
Napjainkban a sziget gazdaságának fő mozgatórugója a turizmus, melynek fejlesztésére már az 1950-es évektől kezdve nagy figyelmet fordítottak. A sziget fő turisztikai vonzerejét a számos termálvízű forrás adja, melyek köré számos gyógyszálló épült.
A hagyományos gazdasági ágazatok a szigeten a mezőgazdaság és a halászat, amelyek jelentősége azonban csekély a turizmuséhoz viszonyítva. A kiváló vulkanikus eredetű termőtalajon jó minőségű szőlő és olíva terem. A halászat visszaeséséhez hozzájárult az olasz állam azon intézkedése, melyben megszabta a Tirrén-tenger halászati kvótáit.
Közlekedés [szerkesztés]
A sziget csak hajón közelíthető meg. Rendszeres járatok indulnak Ischiára Nápolyból és Pozzuoliból. A szigeten három kikötő található: Ischiában, Forióban és Casamicciola Termében. A szigeten fejlett a közúti hálózat.
Ischia az irodalomban [szerkesztés]
A szigetről, szépségeiről és történetéről számos irodalmár megemlékezik műveiben:
Ischia a mozivásznon [szerkesztés]
.jpg)
- 1936 – Il Corsaro nero – Amleto Palermi.
- 1937 – Il Dottor Antonio – Regista Enrico Guazzoni.
- 1949 – Campane a martello – Luigi Zampa.
- 1950 – Il Mulatto – Francesco De Robertis.
- 1950 – La Scogliera del peccato – Roberto Bianchi Montero.
- 1952 – The Crimson Pirate – Robert Siodmak.
- 1953 – Il Mostro dell'isola – Roberto Bianchi Montero.
- 1954 – Lacrime d'amore – Pino Mercanti.
- 1956 – Suor Letizia – Il più grande amore – Mario Camerini.
- 1957 – Vacanze a Ischia – Mario Camerini.
- 1958 – Sissi a Ischia – Alfred Weidenmann.
- 1959 – Plein soleil – René Clément.
- 1960 – Appuntamento a Ischia – Mario Mattòli.
- 1960 – Morgan il pirata – Primo Zeglio.
- 1962 – Diciottenni al sole – Camillo Mastrocinque.
- 1963 – Cleopatra Joseph L. Mankiewicz
- 1966 – Caccia alla volpe – Vittorio De Sica.
- 1966 – Ischia operazione amore – Vittorio Sala.
- 1972 – Avanti! – Billy Wilder.
- 1976 – La Professoressa di scienze naturali – Michele Massimo Tarantini.
- 1977 – La Vergine, il Toro e il Capricorno – Luciano Martino.
- 1998 – Il Commissario Raimondi – Paolo Costella.
- 1999 – Cient'anne – Ninì Grassia.
- 1999 – The Talented Mr. Ripley – Anthony Minghella.
- 2001 – Se lo sai sono guai – Michele M. Tarantin
- 2003 – Il Paradiso all’improvviso – Leonardo Pieraccioni.
- 2010 – I delitti del cuoco – Alessandro Capone.
Források [szerkesztés]
- New Guide to Naples and Surrounding Area, ISBN 88-8180-084-5
- Monos János – Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- (olaszul) Ischia Online
- (olaszul) Ischia.it
- (angolul) Ischia geológiája
- (olaszul) Meteorológiai állomás
- (olaszul) Teleischia
