San Gennaro Vesuviano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Gennaro Vesuviano
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (NA)
Frazionék Ammaturo, Barruchi, Campioni, Casarci, Catapani, Cavuoti, Ceci, Cicella, Coteni, Culineri, Farinelli, Felicioni, Fragolesi, Giugliani, Impagliati, Infarinati, Macchioni, Magliacani, Marani, Marche, Masseria Aprile, Matorro, Nocellari, Pagliarone, Paoli, Parisi, Pelusi, Perelli, Pollieri, Ponte D'Ascoli, Potechino, Pozzopagnotto, Ragni, Rommafai, Ri'passi, Ruocchi, Sommesi, Tinzi, Trippitelli, Trunci
Irányítószám 80040
Körzethívószám 081
Népesség
Teljes népesség 11 342 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 1680 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 56 m
Terület 6,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
San Gennaro Vesuviano  (Olaszország)
San Gennaro Vesuviano
San Gennaro Vesuviano
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 52′, k. h. 14° 32′Koordináták: é. sz. 40° 52′, k. h. 14° 32′
San Gennaro Vesuviano weboldala

San Gennaro Vesuviano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében, .

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápolytól 25 km-re keletre fekszik. Határai: Nola, Ottaviano, Palma Campania és San Giuseppe Vesuviano.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést, amely a Vezúv és a Monte Sant’Angelo között, a Campaniai-síkságon fekszik az ókorban Planum Palmae név alatt ismerték, majd később Il Piano (azaz A síkság) név alatt, mivel miután a sarno-nocerai és nolai mezőgazdasági vidékek határán fekszik.

A régészeti leletek tanúsága szerint a település már a bronzkorban (i. e. 20 000 évvel ezelőtt) lakott volt. A bronzkori települést a Vezúv egyik kitörése pusztította el, és csak évszázadokkal később népesült ismét be. A mai település első írásos emléke 1631-ból származik, amikor a terület birtokosa Scipione Pignatelli, San Valentino grófja és Lauro márkija, aki hagyatékában egy nagy kiterjedésű területet a ferenceseknek ajándékozott. A ferencesek egy nagy kolostort építettek erre a területre, amely II. Ferdinánd nápolyi király jóvoltából önrendelkezési jogokat kapott. A település 1841-ben vált önálló községgé. A 20. század végén a camorra egyre inkább megvetette a lábát a településen, emiatt 2001-ben olasz államelnöki rendelettel megszüntették a helyi tanácsot, a bűnszövetkezet befolyása miatt.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • egykori ferences kolostor
  • Santi Gioacchino e Anna-templom
  • Giugliani-kápolna
  • Sommesi-kápolna

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]