Cimitile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cimitile
CimitilePaolino.jpg
Az ókeresztény bazilika
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (NA)
Irányítószám 80030
Körzethívószám 081
Népesség
Teljes népesség 7209 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 2547 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 52 m
Terület 2,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Cimitile  (Olaszország)
Cimitile
Cimitile
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 32′Koordináták: é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 32′
Cimitile weboldala

Cimitile község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. A település az ókeresztény bazilikáiról híres.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápolytól 25 km-re északkeletre fekszik. Határai: Camposano, Casamarciano, Comiziano és Nola.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi Nolához közeli területet már a római időkben lakták. Egy Héraklész szentély is állt ezen a helyen valamint számos villa és egy nekropolisz, amelybe Szent Félixet temették el Kr. u. 160-ban. A szent sírja felé 305-ben egy négyszögletű bazilikát emeltek, amely az első ókeresztényemléke a településnek. A nekropolisz gyorsan bővült és Coemeterium Nolanum név alatt vált ismertté.

Miután a Szent Félix tiszteletére emelt bazilika kicsinynek bizonyult a zarándokok számára, a 400-as években Pontius Meropius Paolinus (később Nolai Szent Pál) egy újat építtetett. Ugyancsak az ő megbízásából épültek fel a komplexum további bazilikái.

A középkor során Cimitile fontos zarándokhely volt, a 16. században azonban elveszítette püspöki rangját és a nolai püspöknek lett alárendelve. Ez a folyamat indította el hanyatlását. A 17. században itt született Cesare Riccardi, a Nápolyi Királyság lerettegettebb útonállója. 1799-ben Cimitile csatlakozott a Parthenopéi Köztársasághoz és ennek bukása után kénytelen volt a királyi megtorlásokkal szembenézni. 1808-ban Joachim Murat adminisztrációs reformjainak következtében önálló település lett és 1927-ig Caserta megyéhez tartozott.

Az 1930-as években Gino Chierici régészprofesszor vezetésével ásatásokat végeztek, és ekkor kerültek napvilágra a történelem során elfeledett ókeresztény emlékek. Az ásatások a második világháború során súlyos bombatámadásokat szenvedtek, de a háború után sikerült helyreállítani a feltárt bazilikák maradványait. 1992-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Szent Félix sírjához. 2003-ban javasolták Cimitile felvételét az UNESCO által vezetett Világörökség helyszíneinek listájába.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • San Felice-bazilika – a kelet-nyugat irányú egyhajós bazilikához két apszis csatlakozik, valamint egy tágas előtér az északi és déli oldalain. Szent Félix sírját 484 és 523 között burkolták kék- és aranyszínű mozaikokkal. A harangtornyot a 10. században építették hozzá.
  • Basilica nova – 401 és 403 között épült a San Felice-bazilikára merőlegesen. Háromhajós és három apszisos volt. Elsősorban temetkezési célokra használták.
  • Santo Stefano-bazilika – az 5-6. században épült. Előterének bejáratát egy korinthoszi oszlopok által tartott diadalív díszíti.
  • San Tommaso-bazilika – egyhajós templom, mely a 6-7. században épült. Nyolcvannégy síremléket tartalmaz ebből az időszakból. Falain még láthatók a 14. századi freskók.
  • Santissimi Martiri-bazilika – a 3. században épült temetkezési célokra. A 10. században alakították át tulajdonképpeni templommá és alakították ki kettős oltárát

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]