Cimitile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cimitile
Az ókeresztény bazilika
Az ókeresztény bazilika
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeNápoly (NA)
Védőszent Nolai Szent Félix
Irányítószám 80030
Körzethívószám 081
Forgalmi rendszám NA
Népesség
Teljes népesség6885 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség2547 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság52 m
Terület2,7 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 56′ 46″, k. h. 14° 31′ 19″Koordináták: é. sz. 40° 56′ 46″, k. h. 14° 31′ 19″
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Elhelyezkedése Nápoly térképén
Cimitile weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Cimitile témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Cimitile község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. A település az ókeresztény bazilikáiról híres.

Fekvése[szerkesztés]

Nápolytól 25 km-re északkeletre fekszik. Határai: Camposano, Casamarciano, Comiziano és Nola.

Története[szerkesztés]

Az ősi Nolához közeli területet már a római időkben lakták. Egy Héraklész szentély is állt ezen a helyen, valamint számos villa és egy nekropolisz, amelybe Szent Félixet temették el Kr. u. 160-ban. A szent sírja fölé 305-ben egy négyszögletű bazilikát emeltek, amely az első ókeresztényemléke a településnek. A nekropolisz gyorsan bővült és Coemeterium Nolanum név alatt vált ismertté.

Miután a Szent Félix tiszteletére emelt bazilika kicsinynek bizonyult a zarándokok számára, a 400-as években Pontius Meropius Paolinus (később Nolai Szent Pál) egy újat építtetett. Ugyancsak az ő megbízásából épültek fel a komplexum további bazilikái.

A középkor során Cimitile fontos zarándokhely volt, a 16. században azonban elveszítette püspöki rangját és a nolai püspöknek lett alárendelve. Ez a folyamat indította el hanyatlását. A 17. században itt született Cesare Riccardi, a Nápolyi Királyság lerettegettebb útonállója. 1799-ben Cimitile csatlakozott a Parthenopéi Köztársasághoz és ennek bukása után kénytelen volt a királyi megtorlásokkal szembenézni. 1808-ban Joachim Murat adminisztrációs reformjainak következtében önálló település lett és 1927-ig Caserta megyéhez tartozott.

Az 1930-as években Gino Chierici régészprofesszor vezetésével ásatásokat végeztek, és ekkor kerültek napvilágra a történelem során elfeledett ókeresztény emlékek. Az ásatások a második világháború során súlyos bombatámadásokat szenvedtek, de a háború után sikerült helyreállítani a feltárt bazilikák maradványait. 1992-ben II. János Pál pápa is elzarándokolt Szent Félix sírjához. 2003-ban javasolták Cimitile felvételét az UNESCO által vezetett világörökség helyszíneinek listájába.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés]

  • San Felice-bazilika – a kelet-nyugat irányú egyhajós bazilikához két apszis csatlakozik, valamint egy tágas előtér az északi és déli oldalain. Szent Félix sírját 484 és 523 között burkolták kék- és aranyszínű mozaikokkal. A harangtornyot a 10. században építették hozzá.
  • Basilica nova – 401 és 403 között épült a San Felice-bazilikára merőlegesen. Háromhajós és három apszisos volt. Elsősorban temetkezési célokra használták.
  • Santo Stefano-bazilika – az 5-6. században épült. Előterének bejáratát egy korinthoszi oszlopok által tartott diadalív díszíti.
  • San Tommaso-bazilika – egyhajós templom, mely a 6-7. században épült. Nyolcvannégy síremléket tartalmaz ebből az időszakból. Falain még láthatók a 14. századi freskók.
  • Santissimi Martiri-bazilika – a 3. században épült temetkezési célokra. A 10. században alakították át tulajdonképpeni templommá és alakították ki kettős oltárát

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]