Marigliano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marigliano
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Nápoly (NA)
Frazionék Lausdomini, Casaferro, Miuli, Faibano, Pontecitra, San Nicola
Irányítószám 80034
Körzethívószám 081
Népesség
Teljes népesség 29 967 fő (2013. aug 31.)[1]
Népsűrűség 1377 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 30 m
Terület 22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Marigliano (Olaszország)
Marigliano
Marigliano
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 27′Koordináták: é. sz. 40° 56′, k. h. 14° 27′
Marigliano weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marigliano témájú médiaállományokat.

Marigliano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. .

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápolytól 25 km-re északra fekszik. Határai: Acerra, Brusciano, Mariglianella, Nola, San Vitaliano, Scisciano és Somma Vesuviana.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak idejében alapított település a közeli Nola városhoz tartozott közigazgatásilag. Nevét valószínűleg az itt megtelepedett gens Marius nemzetségből származó patriciuscsalád után kapta (a név korábbi formája Marianum illetve Marilianum). A birodalom bukása után a bizánciak , majd a Nápolyi Hercegség fennhatósága alá került. Első írásos említése is ebből az időszakból (10. század) származik. A normannok érkezésével Campania területére a települést Acerrához csatolták és a Nápolyi Királyság része lett. 1348-ban I. (Nagy) Lajos magyar király itáliai hadjárata során, amellyel a nápolyi koronát akarta biztosítani családja számára, illetve meg akarta bosszúlni testvére, Endre herceg 1345-ös meggyilkolását, Nola és Acerra városával egyetemben kifosztotta. Az Aragóniai-ház trónrakerülésével Nápolyban, megalkották a Marigliano grófja nemesi titulust, amelyet először V. Károly tábornoka, Ferrante Gonzaga, mantovai herceg viselt. A Bourbon-ház uralkodása idején bekövetkezett fejlődését a Parthenopéi Köztársaságban való részvétele állította meg, melynek leverése után Mariglianónak is súlyos megtorlásokkal kellett szembenéznie. Önálló településsé 1896-ban vált. A 20. század történelmére rányomja bélyegét az erős iparosítás, miután két nagyváros, Nola és Nápoly vonzáskörzetébe tartozott. A század második felében a városban megvetette lábát a camorra bűnszövetkezet, gyakorlatilag az egész városi adminisztrációt és gazdaságot irányítva.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Palazzo Ducale – az egykori városi erődítmény (épült a 12. században) átalakítása során jött létre a 17-18. században és a mariglianói grófok székhelyéűl szolgált. A palotához egy nagy kiterjedésű park tartozik.
  • Óváros – szabályos, rácsos utcahálózata a római időkből maradt fent. Főutcája a Via Giannone. Itt található a város műemléképületének nagy része: templomok, nemesi paloták (Nicotero, Griffo, De Ruggiero).
  • Santa Maria delle Grazie-templom – a 10. században épült templomot a 17. század során barokk stílusban építették újra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]