Vulkáni hamu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vulkáni hamu terjedése a chilei Chaiten vulkán kitörésekor (műholdfelvétel 2008

A vulkáni hamu egy vulkáni kitörés során a kráterből kihányt 2 mm-nél kisebb átmérőjű kőzetdarabok gyűjtőneve. A vulkáni tefra méret szerinti osztályozásának legkisebb kategóriája. A vulkáni hamu a kitörés során darabokra tört kőzetek és a magma apró szemcséi alkotják. Kitörés esetén, a vulkán felett kialakuló kitörési oszlop elsősorban hamuból, gázokból és gőzökből áll. Összecementeződése során a tufa nevű kőzet keletkezik.

Az égés során keletkező hamutól eltérően, mely puha és könnyű, a vulkáni hamu kemény és nehéz. Vízben nem oldódik, és főleg nedves állapotában jól vezeti az elektromosságot. Emiatt a kitörésekkor fellépő hamuzápor során az égbolt gyakorta sárga vagy ködös, gyakorta villámlás és dörgés kíséri. Kénes illata van.

A vulkáni hamu legpusztítóbb megjelenési formája a piroklaszt sűrűségár. Ez általában a kitörési oszlop összeomlása során keletkezik, amikor a vulkán lejtőjén forró hamuból, gázokból és egyéb kőzetdarabokból álló lavina keletkezik. Ez általában több száz °C hőmérsékletű és hatalmas sebességgel zúdul alá a vulkán oldalán.

A vulkáni hamu nem mérgező, viszont belélegzése halálos lehet elsősorban asztmában vagy más légúti betegségekben szenvedők számára. A tüdőbe kerülő vulkáni hamu cementálódhat, ami szintén halálos kimenetelű. A durva felülete miatt irritálja és horzsolja a szem felületét.

A vulkáni hamu nagy veszélyt jelent a repülőgépek számára, ugyanis a finom szemcsék megzavarják a motorok működését.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Báldi Tamás: Általános földtan. Egyetemi jegyzet (ELTE, 1997)
  • Karátson Dávid: Vulkanológia I. Egyetemi jegyzet (ELTE, 1997)