Hamu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hamu a növényi és állati anyagok elégésekor visszamaradó ásványos alkotó rész. Régebben hamunak nevezték a nem nemes fémeknek izzításakor keletkező fémoxidokat is (ónhamu, rézhamu, ólomhamu stb.) A növények hamuja mindig tartalmaz kálium-, magnézium- és kalcium-oxidot, kénsavat, foszforsavat, kovasavat, néha vasat, klórt, nátrium-oxidot és alumínium-oxidot is. A növények hamuját régebben a hamuzsír gyártására használták; a szappanfőzők, festők, fehérítők és cserzők még a 19. század végén is ebből készítették a lúgot. Némi alkalmazást talált még az üveg- és agyagáruk gyártásában és a fémkohászatban (a kemencék fészkének kitapasztására).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]