Conca dei Marini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  Az Amalfi-part
világörökségi helyszín része
Conca dei Marini
MarinaDiConca.jpg
A concai kikötő
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Campania
Megye Salerno (SA)
Irányítószám 84010
Körzethívószám 089
Népesség
Teljes népesség 723 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 697 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 120 m
Terület 1 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Conca dei Marini  (Olaszország)
Conca dei Marini
Conca dei Marini
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′Koordináták: é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′

Conca dei Marini község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Az Amalfi-part többi településével együtt 1997 óta része az UNESCO Világörökségének.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a Conca-fok (Capo di Conca) területén épült ki, Amalfi városától mintegy 5 km-re Positano irányában.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetéről nem léteznek pontos adatok. Valószínűleg az etruszkok alapították Cossa név alatt. Első említése i. e. 481-ből származik, amikor a rómaiak hódították meg. Az akkor még kis halászfalu egyik fontos támaszpontjuk volt a pun háborúkban, a polgárháborúk idején azonban Pompeiust támogatta.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a települést az Amalfi Köztársaság kebelezte be, ezáltal részesévé vált a földközi-tengeri kereskedelemnek. Ebben az időszakban épült fel hajógyára is. A köztársaság bukása után a 11. században a település a Szicíliai majd a Nápolyi Királyság része lett.

1861-ben az egyesült Olasz Királyság része lett, ekkor már csupán kis halászfalu volt, egykori jelentőségét teljesen elveszítette. A két világháború között egyesítették a szomszédos Furoréval, a második világháború után azonban visszanyerte önállóságát. Napjainkban gazdaságának legfőbb mozgatórugója a turizmus valamint továbbra is a halászat.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A concai kikötő (Marina di Conca) egy kis öbölben fekszik és a helyi halászok kikötőjeként szolgál. A turizmus fellendülésével azonban egyre több jacht is megfordul benne.
  • A Capo di Conca-őrtorony (más néven szaracén torony vagy fehér torony) egy 15. században épült erődítmény, amelyet a török kalózok támadásai elleni védelem céljából építettek.
  • A Smaragd-barlang (Grotta dello Smeraldo) egy félig vízalatti karsztbarlang a kis félsziget nyugati részén, amelyben az Anacapri mellett található Kék Barlanghoz hasonló jelenségek zajlanak le. Itt a fénytörés következtében a napfény nem kékre, hanem zöldre festi a barlang vizét és belsejét. 1932-ben fedezte fel Luigi Buonocore, egy helyi tengerész. A barlang 60 méter hosszú, 30 méter széles, 24 m magas.
  • A Santa Maria di Grado-templom a 9. században épült, majd a 10. században újjáépítették egy földrengés pusztításai után. A templom érdekessége a majolikával burkolt kupolája. Hozzá tartozik a Santa Rosa da Lima-kolostor.
  • A San Giovanni Battista-templom 1416-ban épült Keresztelő Szent János tiszteletére. Napjainkban Sant’Antonio di Padova-templom név alatt ismert, miután 1694 óta Páduai Szent Antal Conca hivatalos védőszentje.
  • A San Pancrazio Martire-templom 1370-ban épült, 1543-ban a török kalózok kifosztották. A kalózok által elpusztított harangtornyot 1908-ban építették újra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]