Aquara

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aquara
Aquara látképe
Aquara látképe
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeSalerno (SA)
FrazionékMainardi
VédőszentLucido di Aquara
Irányítószám84020
Körzethívószám0828
Forgalmi rendszámSA
Népesség
Teljes népesség1342 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság500 m
Terület32 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 26′ 38″, k. h. 15° 15′ 14″Koordináták: é. sz. 40° 26′ 38″, k. h. 15° 15′ 14″
Elhelyezkedése Salerno térképén
Elhelyezkedése Salerno térképén
Aquara weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquara témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Aquara község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A község a Alburni-hegység lábainál fekszik, a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén.

Története[szerkesztés]

Aquarát az ókorban alapították görög telepesek. A legendák szerint nevét a központjában fakadó tiszta vízű forrás után kapta. A későbbiekben az etruszkok, lucaniaiak, szamniszok, majd a rómaiak fennhatósága alá került. A népvándorlások korában a gótok foglalták el a vidéket, őket a longobárdok követték, akik a Salernói Hercegséghez csatolták. 1076-ban Robert Guiscard csapatai elfoglalták és a Szicíliai Királyság része lett. A következő századokban egy báróság központja volt. A 12. században a leccei grófok fennhatósága alá került, majd a 14. századtól Anjou királyi birtok lett. 1417-ben II. Johanna nápolyi királynő Tommaso Sanseverinónak, Marsico grófjának ajándékozta. Fia és örököse Guglielmo Sanseverino részt vett a II. Ferdinánd aragóniai király elleni összeesküvésben, ezért elveszítette a birtokot, amely ismét a király tulajdonába került. 1504-ben a királyi flotta kapitánya, Gonzalo de Cordoba kapta ajándékba szolgáltaiért. A 19. század elejéig többször is hűbérurat váltott. 1811-ben lett önálló település amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Utolsó birtokosa Vincenzo Troiano volt.

Népessége[szerkesztés]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés]

  • a 12. században épült Palazzo ducale (Hercegi palota)
  • a 11. században, a longobárd Desiderius püspök által alapított San Pietro bencés kolostor
  • egy i. e. 1. században épült római villa maradványai
  • a 17. század végén, barokk stílusban épült San Rocco-kápolna (Szent Rókus-kápolna)
  • a 15. század elején épült Santa Maria del Carmelo-templom és a hozzá tartozó egykori karmelita kolostor épületei

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]