Beira
| Beira | |
| A katedrális | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Polgármester | Daviz Simango |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 436 240 fő (2007) +/- |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: d. sz. 19° 50′, k. h. 34° 51′ | |
| d. sz. 19° 50′, k. h. 34° 51′ | |
Beira Mozambik második legnagyobb városa. Az ország középső részén, Sofala-régióban található település a Pungue folyó torkolatánál, az Atlanti-óceán partján fekszik. A 2006-os népszámlálás alapján lakosainak száma 546000 fő, a kilenc évvel korábbi, 1997-es adatok több mint százezer lakossal kevesebbet számláltak, 412588 főt. Fontos kikötőváros, nem csupán a helyi és nemzeti kereskedelem jelentős részét bonyolítják itt le, de az ország keleti, szomszédos államai (Zimbabwe, Zambia és Malawi) is kihasználják a város kedvező elhelyezkedését. A település a 19. században a Portugál Mozambiki Társaság irányítása alatt állt, 1947-től a portugál gyarmati kormány felügyelte 1975-ig, az ország függetlenné válásáig.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A várost 1890-ben portugál telepesek alapították Chiveve néven, a közelben található folyó után. 1907-ben nevezték át Portugália Beira megyéje után, amikor a portugál királyi család tagjai közül először, Luís Filipe herceg látogatott el a kelet-afrikai országba. Az európai telepesek kereskedelmi célokkal építették ki a kikötőt valamint vasutat fektettek le egészen Rodézia határáig. A település 1907-ben városi rangot kapott. Alapításától egészen 1947-ig a Portugál Mozambiki Társaság felügyelte, amikor a portugál gyarmati kormány vette át a fennhatóságot. 1966-ban adták át az új vasútállomást. Mozambik 1975-ben kikiáltotta függetlenségét, Beira ekkor az ország és egyben Kelet-Afrika egyik legfontosabb és legjobban kiépített kikötővárosa volt. Gazdaságának legfontosabb alapjai a kereskedelem, a halászat valamint a turizmus volt. Lakosságát számos kisebb-nagyobb etnikai csoport alkotta, legnagyobb számban afrikaiak, portugálok, kínaiak valamint indiaiak telepedtek itt le.
A függetlenség elnyerését követően kitört polgárháború során, 1977 és 1992 között, a város gazdasága gyors hanyatlásnak indult, a nemzetközi kereskedelem valamint a turizmus szinte teljesen megszűnt, a kereskedő cégek elhagyták a települést. A település és Zimbabwe között húzódó vasútvonalat zimbabwei csapatok védték, biztosítani próbálták a folyamatos kereskedelmet. Beira egyik jelképét, az 1963-ban átadott Grande Hotelt kifosztották és súlyosan megrongálták, falai közé mintegy 1000 hontalan menekült költözött. Az országot 2000-ben sújtó áradásokat követően a városban és a környező régióban milliók váltak hajléktalanná, ismét jelentős csapást mérve a település gazdasági életére.
A város határában nemzetközi forgalmat is bonyolító repülőtér található.
Híres emberek [szerkesztés]
Itt születtek:
- Mia Couto (1955-) író
- Pedro Boese (1972-) festő
- Carlos Cardoso (1951-2000) újságíró
- Tasha de Vasconcelos (1966-) színész, modell
- João Luis Sol de Carvalho (1953-) író, filmrendező
Demográfia [szerkesztés]
| Év | Lakosság |
|---|---|
| 1970 | 113 770 |
| 1980 | 230 744 |
| 1997 | 412 588 |
| 2007 | 436 240 |
Látnivalók [szerkesztés]
- Beirai katedrális
- Macuti tengerparti strand
- Világítótorony
- A Grand Hotel épülete
- A Gorongosa Nemzeti Park - a várostól északra.
Testvérvárosok [szerkesztés]
- Bristol, Nagy-Britannia, 1990-től
- Porto, Portugália
- Padova, Olaszország

