Alsóárpás
| Alsóárpás (Arpașu de Jos) | |
.jpg) |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Felsőárpás, Oláhújfalu |
| Polgármester | Nicolae Bunea (PD-L) |
| Irányítószám | 557015 |
| Népesség | |
| Népesség | 1127 fő (2002) +/- |
| Község népessége | 2803 (2002)[1] |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 119,31 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsóárpás
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 45° 46′ 41″, k. h. 24° 37′ 24″ | |
| Alsóárpás weboldala | |
.JPG)
Alsóárpás (románul Arpașu de Jos, németül Unterarpasch) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Az Olt bal partján, a folyón kialakított egyik víztározótól délre, a Fogarasi-havasok aljában fekszik. Mellette a hídtól kék háromszöggel jelzett turistaút indul a transzfogarasi út irányába.
Története [szerkesztés]
A patakot, melyről nevét vette, először 1223-ban említették: rivulum qui dicitur Arpas. A falu első említése 1511-ből való: Arpas és Alsó Árpás. Báthory Boldizsár fogarasi kapitány 1591-ben megerősítette „Buta Sudele” fiait, Ztanchult, Oprát, Radult és Bogdant Alsóárpás bojeronatusának felében.[2] 1606-ban a gyalui uradalom tartozéka volt. 1632-ben a Rákócziaknak 37, Jancsó Pálnak pedig 25 jobbágycsaládja lakott benne, míg 1722-ben 138 kisbojár- és 170 jobbágycsaládot írtak össze.[3] 1733-ban egy görög katolikus és egy ortodox pap is működött itt, de csak a görög katolikus gyülekezetnek volt temploma. Ortodox szerzetesi közössége Teleki Ádám birtokán jött létre a falutól néhány kilométerre délre, ahonnan egy havasi ösvényen át lehetett jutni az Argeș völgyébe. Először 1726-ban említették, 1748-ban egy szerzetes, egy pap és egy tanító lakta.[4] 1766 és 1851 között az orláti román határőrezredhez tartozott. Fogaras vidéke nyugati részének vásáros központja volt, évi két vásárral. 1876-tól Fogaras vármegye egyik járásának székhelye, a 19. század második felében üvegikonfestő központ. Üvegfestői közül leghíresebb az 1843-ban Mikoláról érkezett és haláláig, 1899-ig a faluban dolgozó Savu Moga. 1900-ban gyógyszertárat nyitottak benne.[5] Parlamenti választókerületében – a választások román nemzeti párti bojkottja ellenére – 1892-ben jelöltette magát a voilai pap fia, Nicolae Șerban, és függetlenként mandátumot is szerzett. A parlamentben a szabadelvűekhez, majd 1906-ban a román nemzetiségiekhez csatlakozott. 1909-ben Medgyaszay István tervei szerint épült állami elemi iskolája (később erősen átalakították).[6] 1910-ben toronymagasan a Román Nemzeti Párt jelöltje, Alexandru Vaida-Voevod nyerte meg a választást a munkapárti Gheorghe Urdea előtt. A település a román nyelvatlasz egyik kutatópontja volt.
Lakossága [szerkesztés]
- 1850-ben 903 lakosából 828 volt román, 53 cigány és 16 német nemzetiségű; 550 ortodox, 331 görög és 16 római katolikus vallású.
- 2002-ben 1127 lakosából 1046 volt román és 80 cigány nemzetiségű; 1114 ortodox vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Ortodox temploma az 1790-es években, tornya 1824-ben épült. Az 1800-as években valószínűleg idősebb Nicolae Grecu festette ki. Ikonosztáza 18. század végi. Az épület eredetileg a görög katolikusoké volt, az ortodox gyülekezet a 19. században kapta meg, miután a görög katolikusok új templomot építettek maguknak.[7]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Ioan Pușcariu: Fragmente istorice despre boerii din Țara Făgărașului. Sibiiu, 1907, 138–141. o.
- ↑ Ștefan Meteș: Trecutul Țǎrii Oltului. In Drǎguș: Un sat din Țara Oltului (Fǎgǎraș). București, 1945, 1. köt., 17. o.
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
- ↑ Potzner Ferenc (szerk.): Medgyaszay István. Budapest, 2004, 203. o.
- ↑ Gabriela és Ioan Mircea: Biserici și cărți vechi românești din Țara Făgărașului I. Annales Universitatis Apulensis Ser. Historica. 12/II (2008)
Források [szerkesztés]
- Leírás a községről (románul)
További információk [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||
.svg){kind=small}
