Kiskapus
- 1909-ig ugyanez volt a neve Magyarkiskapusnak!
| Kiskapus (Copșa Mică, Kleinkopisch) | |||
| A koromgyár | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szeben | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Daniel Tudor Mihalache (PNL) | ||
| Irányítószám | 555400 | ||
| Körzethívószám | 0x69[1] | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 5369 fő (2002) +/- | ||
| Magyar lakosság | 637 | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 295 m | ||
| Terület | 25,90 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Kiskapus weboldala | |||
Kiskapus (románul Copșa Mică, németül Kleinkopisch, szászul Klikopeš) város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Medgyestől 10 km-re délnyugatra, a Nagy-Küküllő bal partján fekszik. A 20. század második felében beolvadt a jobb parton fekvő Kisekemező.
[szerkesztés] Nevének eredete
1263-ban első említése Kapws néven. 1283-ban Copus. 1296-ban Kapus 1402-ben Parva Kabaz néven említik. 1415-ben Kops Minor, 1429-ben Kyess Kappws, 1463-ban Kyskapws 1733-ban Magyar Kapus. Román neve (Kopcse) 1750-ből, a német 1800-ból adatolható (Klein Kopisch). A nevet középkori vámja után kapta.
[szerkesztés] Története
Magyar lakosságú falu volt a Királyföldön, Nagyselykszékben. 1550-ben lakói lutheránus hitre tértek és a szászok többségéhez hasonlóan később sem követték a reformáció további újításait. 1757-ből való az első adat az első biztosan nem szász (szlovák), 1776-ból az első magyar lelkészéről.
1760-ban több magyar családja katolizált, majd 1779-ben katolikus plébániát hoztak létre. Közben 1772-ben a katolikusok kezdték használni a templomot is, de azt a következő évben a hatóságok az evangélikusoknak ítélték. A katolikus egyház anyakönyvei 1772-től maradtak fönn.
Hosszú időn keresztül pereskedett Medgyessel a két helység között elterülő erdők makkoltatási jogáról. Lakói 1848. április 21-én elpusztították a medgyesszékiek erdészházát. A kivezényelt katonaság távozása után ismét elkergették a szék erdőőreit, és használatba vették az erdőt.[2]
1849. március 1-jén határában csata dúlt Puchner császári serege és Bem csapatai között.
1864-ben épült az első ortodox templom. 1873-ban vasúti csomóponttá vált a Budapest-Brassó fővonalon, innen ágazik el a Kiskapus - Nagyszeben vonal, de lakossága nem gyarapodott jelentősen. 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták.
1913-ban közelében, a Sómarton földgázlelőhelyre bukkantak, amelynek hasznosítása a két világháború között indult meg. 1938-ban már 75 268 millió km³ földgázt termeltek ki. 1936-ben koromgyárat alapítottak (a földgáz elégetéséből nyert kormot a gumi és festékgyártásban használták föl). 1939-ben kezdődött a termelés a színesfémkohóban (cink és ólom). 1961-ben várossá nyilvánították.
1965 és 1970 között újabb ipari létesítményeket hoztak létre. A szocializmus idején titokként kezelt, az elfogadott értékeket néha több százszorosan túllépő kadmium-, ólom-, szén-dioxid-, kén-dioxid- és kénsavgőz-szennyezés az 1980-as évekre Európa egyik környezeti katasztrófaterületévé tette. A városban általánossá váltak a tüdőbetegségek, a férfiaknál a színesfémszennyezés okozta impotencia.
Az 1990-es évek első felében ipara válságba került, 1993-ban bezárták az addig Carbosin néven ismert koromgyárat, majd berendezéseit ócskavasként értékesítették. A munkások nagy része elköltözött, elhagyott lakásaikba cigányok települtek. 1989 óta lakossága 23%-kal csökkent. 2000 végén a kimutatott munkanélküliség 56%-os volt.
1998-ban egy görög társaság megvásárolta a színesfémkohót, és ma is folyik a gyártás. A hajdani koromgyári fekete füst helyett most fehér áramlik a kéményekből. A nehézfém-szennyezés miatt bőrrák és tüdőrák pusztít a településen, és Európában itt a legmagasabb a gyermekhalandóság.[3]
[szerkesztés] Népessége
1900-ban 908 lakosából 680 volt a magyar, 186 a román és 37 a német anyanyelvű; 373 evangélikus, 284 római katolikus, 185 ortodox és 45 református vallású.
2002-ben 5369 lakosából 4304 volt román, 637 magyar és 390 cigány nemzetiségű; 4527 ortodox, 330 római katolikus, 168 református és 109 református vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
Erősen átépített, eredetileg 13–15. századi evangélikus templom és 1779-ben épített római katolikus templom.
[szerkesztés] Oktatás
A Nicolae Teclu Iskolacsoport az 1955-ben Medgyesről ideköltöztetett kohászati szakiskola utóda.[4]
[szerkesztés] Gazdasága
Korábbi ipari üzemei közül ma a Sometra színesfémkohászati gyár működik, görög tulajdonban, Mytilineos Holding.[5]
[szerkesztés] Kiskapus a kultúrában
Itt forgatták Lucian Pintilie A tölgy című filmjét.
[szerkesztés] Források
- Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára, I. 301. Csíkszereda, 2003
- Magyar katolikus lexikon
- Binder Pál: Az erdélyi magyar evangélikus egyházközségek és iskolák története és névtára, 1542–1860. Szecseleváros, 1994
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A város honlapja (románul)
- Műholdfelvételek 1986-ból és 2004-ből
- www.fragilecologies.com: People and Pollution of Copsa Mica, Romania
- 1999-es élménybeszámoló a városról (angolul)
- Kiskapus régi fényképei
|
||||||||||


