Szentágota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentágota (Agnita, Agnetheln)
Saxon Citadel Agnita.JPG
A szentágotai erődtemplom
Szentágota címere
Szentágota címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Közép-romániai fejlesztési régió
Megye Szeben
Rang város
Beosztott falvak Ágotakövesd és Rozsonda
Polgármester Ioan Dragoman (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám 557100
Körzethívószám 0x69[1]
SIRUTA-kód 143682
Népesség
Népesség 8997 fő (2002) +/-
Magyar lakosság 329
Község népessége 8732 fő (2011. október 31.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 442–497 m
Terület 96,22 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szentágota  (Románia)
Szentágota
Szentágota
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 58′ 26″, k. h. 24° 37′ 43″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 26″, k. h. 24° 37′ 43″
Szentágota weboldala
A Hortobágy folyó a városban
A Hortobágy-völgyi Múzeum
Agnita Ansamblul bisericii evanghelice fortificate (1).jpg
Agnita Ansamblul bisericii evanghelice fortificate (5).jpg
Agnita Ansamblul bisericii evanghelice fortificate (3).jpg
Agnita Ansamblul bisericii evanghelice fortificate (4).jpg
Biserica Agnita 01.jpg

Szentágota (románul Agnita, németül Agnetheln, szászul Ongenîtlen) város Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Medgyestől 37 km-re délkeletre, Segesvártól 41 km-re délnyugatra, Nagyszebentől 60 km-re északkeletre, a Királyföldön, a Hortobágy két partján fekszik. A Románia földrajzi középpontjához legközelebb fekvő város.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét első temploma védőszentjéről, Szent Ágotáról vagy Szent Ágnesről kapta. A mai templomot Szűz Máriának szentelték. Történeti névalakjai: Sancta Agatha (1280), Vallis Sancte Agnetis (1317), Scenthagata (1349), Agnetelntal (1488), Agnetlen (1532) és Zenth Ágotha (1601). Román neve a németből való.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első tatárjárás előtt települt szász lakossággal és valószínűleg azután költözött mai helyére. A régi faluról tanúskodik a ma lakóteleppel beépített egykori Alte Kirche ('Régi templom') határrész neve. Fejlődését annak köszönhette, hogy itt találkoztak a Küküllő-völgy és a Barcaság felé vezető utak. 1376-ban Nagy Lajostól kapott vásártartási jogot Szent Iván napjára. Ettől kezdve majd hat évszázadon át viselte mezővárosi címét. Később évi három országos vásárt tartott. 1448. augusztus 15-én az itt megszálló Hunyadi János a török veszély miatt előkészületet tett megerősítésére. 1466-ban Mátyás pallosjoggal látta el és segítséget nyújtott lakóinak, hogy templomát a török ellen falakkal vegyék körül. 1488-ban kb. 953 lakosával a legnépesebb település volt Nagysinkszékben. Egy iskolamester, kilenc egyházi személy és két íródeák lakott itt.

A reformáció után, a 16. század végéig jelentős lutheránus iskolája működött. Ebben a században alakult ki a céhszervezet. A szabócéh első szabályzata 1524-ből való. A céh 1666-ban 42, 1845-ben 66 tagot számlált. Mellettük a kovácsok, a vargák, a tímárok, a szíjgyártók, a bognárok és a fazekasok alakítottak céhet.

Első román lakói a város pásztoraiként települtek be, a 18. században. 1769-ben kétharmada leégett. 1786-ban 1730-an lakták: 182 polgár-, 144 szabadparaszti, 76 zsellér- és 63 egyéb jogállású család. 1814-ben alapították első, Szent Ágnesről elnevezett gyógyszertárát.[3] 1857-ben a nem mezőgazdasági népesség aránya 52%-os volt, de saját ellátásukra természetesen az iparosmesterek is műveltek földet. 1859-ben a város fele leégett.

1876-ban, Nagysinkszék feloszlatásával Nagyküküllő vármegyéhez csatolták. 1885-ben járásbíróságot hoztak létre benne. A század utolsó negyedében ipara új lendületet vett. A két legfontosabb üzemen, az 1885-ben alapított szeszgyáron (amely malmot is működtetett és később ecetet is gyártott) és az 1893-ban alapított bőr- és cipőgyáron kívül működött benne még egy gőzfűrész és egy szalámigyár, 1897-ben pedig megalakult a Raiffeisen-rendszerű Szent-Ágothai Takarék- és Előlegező Egylet. 1909-től Agnethler Wochenblatt néven hetilapja is megjelent.

1898-tól keskeny nyomtávú vasút („Wusch”) kötötte össze Segesvárral. A vonal, amely a város belterületén is áthaladt, 1968-ig üzemelt és ma már ipartörténeti műemlék. 1910-ig meghosszabbították Nagyszebenig, ez a szakasz egészen 2002-ig üzemben volt. A kommunizmus alatt két ipari üzemét fejlesztették kiemelten, a bőr- és cipőgyárat és a kesztyűkötödét. 1950-ben kapott városi rangot. 1950 és 1967 között rajonközpont volt, akkor Szeben megyéhez csatolták.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1850-ben 2575 lakosából 1857 volt német, 347 román és 345 cigány nemzetiségű; 1850 evangélikus és 690 ortodox vallású.
  • 1900-ben 3940 lakosából 2565 volt német, 847 román, 329 cigány és 161 magyar anyanyelvű; 2524 evangélikus, 1111 ortodox, 165 római katolikus, 55 református és 55 görög katolikus vallású. A lakosság 64%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 15%-a beszélt magyarul.
  • 2002-ben 8997 lakosából 8386 volt román, 329 magyar, 139 német és 133 cigány nemzetiségű; 8410 ortodox, 182 református, 136 evangélikus és 136 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evangélikus erődtemplomát 1409-ben kezdték építeni, mai formáját nagyjából 1560-ban kapta. 1600-ban leégett. Egyik harangja 1509-ből való.[4] Két külső falgyűrűjét 1845 és 1870 között lebontották, a négy torony kivételével: északon áll a Fassbinderturm ('Kádárok tornya') a csapórácsos kapuval, keleten a Schmiedturm ('Kovácsok tornya'), délkeleten a Schneiderturm ('Szabók tornya') és délnyugaton a Schusterturm ('Vargák tornya'). A templom szentélye fölötti védőemeletet 1892-ben bontották le.
  • A Szent Miklós ortodox templom 1795 és 1797 között, Dumitru Orghidan és Radu Bogdan brassói kereskedők költségén épült. Paplakjában rendezték be az esperesség múzeumát.
  • A Hortobágy-völgyi Múzeum az 1800-ból való, barokk Bruckner-házban működik.
  • A Főtér 3. számú házának udvarán egy római kori kút áll.
  • Római katolikus temploma 1867-ben épült.
  • A céhes múltból átvett farsangi szokás az Urzeln (Lole), ostorral és kolompokkal zajt csapó, fánkot osztogató maskarások felvonulása. Medvetáncoltatás is kapcsolódik hozzá. Az utóbbi időben a szentágotai gyökerű látványosságot Nagyszebenben és Bukarestben is megrendezik.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cipőgyára 560 főt foglalkoztat.
  • Bőrfeldolgozó üzeme országos jelentőségű, de jelentős környezeti károkat is okoz.
  • Az 1926-ban alapított kötöde harisnyákat, pamutkesztyűket, védőkesztyűket és sálakat gyárt.

A 2007-es adatok szerint a városban 2,7%-osra csökkent a munkanélküliség.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • August Treboniu Laurian Emléleti Líceum és Műszaki Kollégium. Elődjét 1960-ban alakították, párhuzamos román és német nyelvű tagozatokkal.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1961-ben Ioan Gyuri Pascu gitáros-énekes és színész.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
  4. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [1] PDF

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentágota témájú médiaállományokat.